Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Red Glove – A vörös kesztyű (Átokvetők 2.) 206 csillagozás
Cassel teljesen mindennapi srácnak tartotta magát, amíg rá nem jött az igazságra: keze egyetlen érintésével képes átváltoztatni bármit – vagy bárkit – azzá, amivé csak akarja. Így történt, hogy Lila, a lány, akibe gyermekkora óta szerelmes volt, fehér macskává változott. Most, hogy Lila visszanyerte emberi alakját, Casselnek örülnie kellene. Csakhogy Lilára szerelmi átkot vetettek iránta, és ha ez az érzelem nem valódi, akkor Cassel semmit nem hihet el neki, bármit tesz vagy mond. Amikor a fiú legidősebb bátyját meggyilkolják, a szövetségiek a segítségét kérik, ugyanakkor a maffia is a nyomában van, mert pontosan tudják, mennyire értékes lehet számukra. Ha életben akar maradni, mindkét oldal előtt kell járnia egy lépéssel. Ebben a játékban, amelyben a vesztest hatalmas veszély fenyegeti, a szerelem átok, és a szélhámosság az egyetlen válasz.
Eredeti megjelenés éve: 2011
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Cassel Sharpe · Sam Yu · szélhámos
Kedvencelte 11
Most olvassa 14
Várólistára tette 111
Kívánságlistára tette 110
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Nos elmondhatom most már, hogy annyiban hasonlít a Gonosz herceges sorozatához, hogy ahogy haladunk úgy ível felfelé a sorozat, és a második kötet sem töltelék, sőt, még jobb mint az előző rész, így hát kíváncsi is vagyok a folytatásra. Most ugye Cassel-nek meg kell küzdeni az FBI-jal, az átokvetett szerelemmel, barátaival és önmagával is. Egyik sem könnyű. Holly Black mesterien tudja fűzni a szálakat és mindig csavar rajta nem is egyet. Én szurkolok Cassel-nek megérdemelné hogy jó véget érjen és Sam és Daneca is remélem egymásra talál a végén. Amiért összevesztek, azon is meglepődtem, abszolút nem gondoltam volna.
Szóval volt itt meglepetés bőven. Az anya itt csak egy szó, bár még ezen is csavarhat a szerző eddig egyáltalán nem szimpatikus, a családban talán a nagypapa a legszerethetőbb karakter, pedig egy halálvetőről, egy gyilkosról van szó…..
Hát jöjjön aminek jönnie kell.:)
https://youtu.be/DoAZD2m4J_o
Gördülékeny volt a történet, olvastatta magát. Cassel körül kezdenek nagyon rosszra fordulni a dolgok. A nyakában liheg az FBI, a maffia és még, Barronnak is tervei vannak vele. Cassel egyre több dologra jön rá a múltból, hogy mit is tettek vele pontosan a testvérei, és ha még ez nem elég, élete szerelme Lila, a szerelmi árok miatt képtelen elszakadni tőle. Cassel pedig nem tudja, mi tévő legyen, hiszen, amit Lila érez nem a valóság. Kétségbeesetten próbálja magát távol tartani tőle, ugyanakkor semmi másra nem vágyik csak rá. Cassel nyomozása izgalmas volt, bár egy kicsit bő lére volt eresztve, de a könyv vége mindenért kárpótolt. Jó kis csavar volt benne, Cassel nagyon fifikásan próbálta megoldani a kialakult helyzetet. Kíváncsian várom mi lesz a történet vége.
Jaj, Cassel! A szívem csücske ♥ Kicsit ambivalens érzéseim vannak amúgy a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt továbbra is nagyon tetszik a történet, másrészt viszont néhány apró szál, esemény nagyon nem. A szereplők egyik felét nagyon bírom, a másik felét meg utálom. Közben meg rájöttem, hogy valahol én nagyon „eltévedtem”, mert nekem már az első részben is egyértelműnek tűnt, hogy spoiler, pedig csak itt derült ki. De ez köszönhető annak, hogy az én agyamban valamiért az maradt meg, hogy a Wallingford egy magánsuli spoiler Így inkább az lepett meg, hogy spoiler
Szóval szerintem továbbra is, az alaptörténet remek, Holly csodásan írta meg, és elég izgalmas, nem sablonos az esemény. De valahogy szokás szerint, engem utolért a trilógia középső rész-átok :/ Vagyis, az első rész nagyon-nagyon tetszett, voltak elvárásaim, és ahhoz képest csalódtam kicsit. Szegény Cassel, jól megverte a sors ilyen anyával, és mégse tudja lerázni magáról, hogy „muszáj szeretni, mert ő az anyám és mert a család” bla-bla-bla. off Továbbra is úgy látom, a nagyapja a legnormálisabb az egész kompániában. Amiatt is csalódtam, hogy azt hittem, kicsit hangsúlyosabb lesz a rejtély, hogy ki ölte meg a bátyját. De igazából nem erről szólt a „nyomozás”. És az a vicc, hogy habár az elején abban totál biztos voltam, hogy ki nem ölte meg, ötletem sem volt a tettesre, aztán tök random, nem is olvasás közben, hanem miközben épp „szünetet” tartottam, kicsit agyaltam rajta, és hirtelen beugrott az érzés, hogy jaj, de hülye vagyok, hát tök egyértelmű, hogy spoiler
Aztán a vége… Hogy tehette ezt, de most komolyan? Eddig is utáltam spoiler, ebben a részben még fokozottan, de az utolsó 3 oldal… engem komolyan letaglózott :( off
És megértem Samet, de miért kellett ez a hülye konfliktus spoiler Nagyon kiváncsi vagyok a hogyan tovább-ra… Ők és Cassel is.
off
Kifejezetten látható az író feljődése. Sokkal jobb a fogalmazásmód, könnyen befogadható. Ugyanakkor megmaradt a furfangos történet, kifejezetten imádtam, hogy Cassel a végén előre tudta, mit kell tennie és ez az olvasó számára nem volt tiszta, csak a cselekedés pillanatában vált azzá.
Érdekes dolog ez a szerelmi átok, az biztos és Holly Black-en nem fogott ki. Nagyon jól felépítete, nem lett csöpögős, kellő romantikával, humorral kezelte, miközben átéltük a pár szenvedését.
Kár, hogy a Zacharov szál nem kapott nagyobb szerepet. Biztos izgalmasabb lett volna, mint a szövetségiek.
Barron karakterét kezdem megsajnálni és így megszeretni. Ő tehet a saját bajáról, de pattól független ő jó testvér, már amennyire egy bűnöző családban van erre lehetőség.
Összességében jó felvezetője a harmadik résznek, kíváncsian várom. :)
Gyorsan olvasható, könnyed, néhol humoros, néhol véresen komoly sztori, amiben nagyon jó kis csavarok voltak, csak Lila ne lett volna :( Sok(k) volt a kettőjük rinyálása. Na meg a kedves mama. Mindkettőt simán meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Ez sajnos most nagyon rányomta a bélyegét az olvasásélményemre. Pedig az első rész nagyon tetszett.
Átokvetők 2
Ez a rész is nagyon izgalmas volt, nagyon tetszett.
Cessel továbbra is egy nagyon kedves szélhámos, halálos képességgel, amit egyáltalán nem akar használni. Jó szívű lévén nem akarja elfogadni Lila szerelmét sem, mert az érzések nem valódiak, csak érzésvető anyja kreálmánya és nem akarja átélni az átok elmúlása utáni dolgokat. Természetesen ezzel sok fájdalmat okoz mind lánynak, mind saját magának, hiszen mindig is szerelmes volt a lányba, csak elérhetetlennek tartotta.
Nagy csavarok és izgalmas fordulatok voltak ebben a részben, nem volt egyáltalán kiszámítható. Csak kapkodtam a fejemet a különböző átveréseken és szélhámosságokon.
Kíváncsi leszek a befejező részre nagyon.
Saját tapasztalataim szerint a trilógiák középső kötete hajlamos arra, hogy egy kicsit ellaposodjon. Sajnos ez alól nem képez kivételt az Átokvetők sem, ugyanis az első rész izgalmaihoz képest a folytatás nem kecsegtetett túl sok dologgal. Kicsit nehezebben indult, néhány részlet pedig igencsak nyögvenyelősen sikerült, de szerencsére Cassel még mindig nagyon szerethető figura, szóval ezektől hajlandó vagyok eltekinteni.
A történet egy kicsit vérszegény volt; hiába a nyomozás, a frissen befutott szereplők, valahogy úgy érzem, hogy ennél több akció is belefért volna. Sajnos, rögtön az elején volt egy megérzésem azzal kapcsolatban, hogy ki volt az elkövető, ami aztán be is jött, így egy kicsit csalódott voltam, mert reménykedtem egy nagyobb fordulatban. A stílus továbbra is gördülékeny, és könnyed, gyorsan lehet pörgetni a lapokat, ha az ember nekiül.
A szereplők számomra megérik az ötös osztályzatot. Tetszik, hogy egy szemszögkarakteren keresztül is jól lejön a személyiségük, és a szerethetőségük. Ezúttal már Lila is kezdte elnyerni a szimpátiámat, de továbbra is nagyapa és Sam maradtak a kedvenceim.
Ilyen végjáték után nagyon érdekel, hogy hogyan zárul a történet; remélem, hogy még ma bele tudok kezdeni a zárókötetbe.
„Ebben a részben az előzményekhez képest bővül a világkép – ami nem is csoda, hiszen Cassel immár olyan helyzetekbe is betekintést nyer, amelyeket korábban eltitkoltak előle –, de nem túlzott mértékben, mivel azért a körülmények annál összetettebbek, minthogy egy csapásra átlásson mindent.”
„Holly Black mestere annak, hogy a gubancosnak érzett szálakat egy mozdulattal – akarom mondani kijelentéssel – simává varázsolja, és most sem volt ez másként. Cassel szerencsére jobban érti és érzi, hogy mi történik vele, mint az részemről elmondható, ezért ő általában egy lépéssel mindig előttem járt az összefüggések felderítésében. A befejezés ismét parádésra sikerült, de azért a csattanó nem közelítette meg az előző kötet végének mesteri bonyodalommegoldását.”
„Bizonyos szempontokat figyelembe véve többet ad ez a könyv, mint az előző, ugyanakkor mégsem hoz annyi újdonságot, hogy úgy érezzem a színvonal jelentős mértékben változott volna – minőségi szempontból inkább kiegyenlítettnek tekinthetem az eddig olvasottakat.
Azt viszont nem hallgathatom el, hogy mind a történet egésze, mind a befejezés még így is messze túlszárnyalja a többi trendi young adult regény összetettségét és színvonalát. Olvasásra tehát mindenképpen ajánlott! Még azoknak is, akiknek kezdi megfeküdni a gyomrát a YA regényekben alkalmazott klisés helyzetek tömege – biztos vagyok benne, hogy még ők is találnak ebben a történetben olyat, amely a kedvükre szolgál majd.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/08/holly-black-red-…
„– Ezen a világon nagyon sokan vannak, akik megpróbálnak majd letörni téged. Szükségük van rá, hogy te kicsinek érezd magad, mert ők csak akkor lehetnek nagyok. Hagyd, hadd higgyenek csak, amit akarnak, de ne felejtsd el, hogy mindig küzdened kell a saját céljaidért.”
Az előző rész nagyon meglepett azzal, hogy mennyire tetszett. Ez a rész egy kicsit már kevésbé, mert egyrészt nem ért meglepetésként, hogy ez egy jó sorozat, másrészt ez egy második rész, ami köztudattan az esetek nagy részében a trilógia legrosszabbika és harmadik részt talán kicsit tényleg rosszabb volt. Kicsit depisebb.
„Azon töprengek, hogy az én jövőm is ez lesz-e. Rossz döntések sorozata. Az biztos, hogy a jelenemet pont ilyennek érzem.”
Szegény Cassel eléggé maga alatt volt végül. Minden oka megvolt rá persze, de a tény az tény, így nekem kevésbé tetszett. Hiányzott az energiája, a folyamatosan ravaszkodása, hogy mindig van egy terve. Utálom az anyját. Az előző részben az egyik legrosszabb dolog ezért a vége volt, maradt volna inkább börtönben. Lilát is utáltam már az előző részben is. Reméltem, hogy Cassel talál valaki mást. Jobbat érdemel. Most se szerettem meg, de elbizonytalanodtam. Létezik, hogy tényleg szerette? Ha igen akkor elég szarul mutatta ki… Mégis, ebben a részben voltak olyan megmozdulásai, amik nagyon erősen arra utaltak. Meglátjuk, nem zárkózok el attól, hogy a következő részben még megkedvelhetem.
Philip gyilkosát nem találtam ki.
Kicsit a mellékszereplők is megbolondultak. Nem azért nem jár veled, mert spoiler vagy hanem mert folyamatosan spoiler neki b***ki! Viszont maga a fordulat tetszik, bízom bennük, hogy megoldják.
Nem tudom a végén mit akart Cassel, de nagyon nagyon rossz ötlet volt! Bárcsak ne lett volna igazam. Legalább nem sikerült. Ezt még hiszem, hogy vissza lehet csinálni(segített volna, ha Cassel nem csak áll ott, mint egy sükebóka) a következő részben. Persze egy „kicsi” probléma az útjukba kíváncsi leszek mit kezdenek vele. Kemény egy világ az, nem lesz egyszerű. Főleg, hogy nem is igazán akarnak megnyílni egymás felé.
„Mindenki szokott arról álmodozni, hogyan költene el, mondjuk, egymillió dollárt, de ha ugyanezt a játékot egymilliárddal játssza, akkor már nem olyan egyszerű a helyzet. Túlságosan sok lehetőség tárul fel előtte. Az a ház, amit egész életében szeretett volna megszerezni, hirtelen túl kicsinek tűnik. Az utazás túl olcsónak. Mindig arról álmodott, hogy egyszer meglátogat egy szigetet. Most meg már azon gondolkodik, hogy mi lenne, ha venne magának egyet.”
Az átokvető gyűlölő szál még mindig érdekes és hiába fantasy nem olyan valóságtól elrugaszkodtt sajnos.
„AKI MINDENKIT TESZTEL, SENKIBEN NEM BÍZIK!”
Összegezve, Casselt nem imádtam annyira, mint az előzőben, se a többi szereplőt, voltak gyengébb részei, de azért izgalmas és érdekes volt. Szóval nagyon tetszett és nem ijedek meg, mert ez egy második rész és várom, hogy mit fogok a 3. részhez szólni. Remélem az jobb lesz ennél. Ha nem igazából az se nagy baj, mert ez is nagyon jó. Csak érzem én, hogy ezt jobban is szerethetem. Minél hamarabb befejezem a trilógiát(különben elfelejtem ezt a részt, mint ahogy az most is történt).
Nagyon tetszett. Az a négy csillag szigorú osztályzás, jóindulatúan még 4,5-t is adhatnék rá.
Népszerű idézetek
Az erő nem azt jelenti, hogy keményen vagy sokszor csap le valaki, hanem azt, hogy pontosan.
240. oldal
Talán tényleg sokkal rettenetesebb engem szeretni annál, mint én elképzelhetném.
41. oldal
– Ezen a világon nagyon sokan vannak, akik megpróbálnak majd letörni téged. Szükségük van rá, hogy te kicsinek érezd magad, mert ők csak akkor lehetnek nagyok. Hagyd, hadd higgyenek csak, amit akarnak, de ne felejtsd el, hogy mindig küzdened kell a saját céljaidért. Küzdj a céljaidért!
304. oldal
Az a szomorú igazság, hogy minden évfolyamban van legalább egy ember, akinek sikerül akár egyetlen vad éjszaka alatt is áthágni minden szabályt. Nagyon remélem, hogy ebben az évben nem én leszek ez a személy.
Nagyon rosszul állna nekem a fekete rúzs.
29. oldal
Az élet telis-tele van lehetőségekkel, hogy az ember szar döntéseket hozhasson, amiknek eredményeképpen jobban érzi magát. És az első ilyen után a többi már gyerekjátéknak tűnik.
283. oldal
Mindenki szokott arról álmodozni, hogyan költene el, mondjuk, egymillió dollárt, de ha ugyanezt a játékot egymilliárddal játssza, akkor már nem olyan egyszerű a helyzet. Túlságosan sok lehetőség tárul fel előtte. Az a ház, amit egész életében szeretett volna megszerezni, hirtelen túl kicsinek tűnik. Az utazás túl olcsónak. Mindig arról álmodott, hogy egyszer meglátogat egy szigetet. Most meg már azon gondolkodik, hogy mi lenne, ha venne magának egyet.
231. oldal, 11. fejezet
– […] Veled lakni olyan, mint azzal a tudattal élni, hogy a szoba másik felében folyamatosan ott van egy csőre töltött stukker. Olyan vagy, mint egy leopárd, ami házi cicust játszik.
[…]
Lehet, hogy normális, mindennapi életet élsz, de a leopárd is megteheti, hogy ha akar, akkor tejet iszik, és leesik néhány faágról, ahogyan egy házi cicus szokta. Az teljesen nyilvánvaló, hogy te nem… nem vagy olyan, mint mi, többiek. Fel vagyok készülve arra, hogy egy napon majd odafordulok hozzád, és azt látom, hogy ki-be húzogatod a karmaidat, és egy frissen leölt antilop húsát lakmározod éppen.
214. oldal
A sorozat következő kötete
Átokvetők sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
- Edgar Allan Poe: A holló
- Gustave Flaubert: Bovaryné
- Mary Shelley: Frankenstein
- William Shakespeare: Hamlet
- William Shakespeare: Othello
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anna Banks: Poszeidón 87% ·
Összehasonlítás - Rainbow Rowell: Tévelygő fiú 87% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 85% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: A halál csókja 93% ·
Összehasonlítás - Joss Stirling: Lélektársak – Crystal 92% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: Vérvonalak 90% ·
Összehasonlítás - Isaac Marion: Eleven testek 86% ·
Összehasonlítás - Tracy Wolff: Sóvárgás 85% ·
Összehasonlítás - Rachel Vincent: Lélektolvajok 81% ·
Összehasonlítás - Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete 85% ·
Összehasonlítás