Nem csak Titusz szereti Howard Matheu és társai kalandjait, hanem én is. Szeretem a közvetlenségét, a szöveg és a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat, és teljességgel elhiszem, hogy Howard Matheu – született 8 éve és hét hónapja Southamptonban – történetét, naplóját olvasom.
Tetszenek a rejtélyek, amelyeket ki kell nyomozni, ebben a részben egyszerre két ügye is lett a nyomozócsapatnak, bár Nita a szeretetszolgálatnál végzett elfoglaltságai és más egyéb okok miatt csak az egyikben tudott részt venni. Ez pedig az iskolában napról napra nyitva lévő kémiaszertár ajtaja, amelynek szigorúan zárva kellene lennie, ezzel szemben minden reggel nyitva találják. Ennek az ügynek a kiderítésével maga a Falábú, azaz az igazgató bízza meg Howardot és a csapatot, majd a fiúk Nitára bízzák az esetet.
A történet karácsony előtt egy héttel kezdődik és karácsony este ér véget. Nagyon vidám szereplője a történetnek Howard nagypapája, aki a nagymamájával együtt ideiglenesen vigyáz Howardra, Gilre és Nitára. Szerettem a papit, és vicces megnyilvánulásait, ugyanakkor azzal is nagyon a szívembe lopta magát, hogy komolyan vette a gyerekek nyomozási ügyeit, sőt segített is nekik.
Igaz, karácsony még nincs a történetben, van viszont reggelire fogyasztott majdnemfagyi, azaz csokoládéparfé, ajándékvásárlási akció, havazás, igazi téli hideg, szeretetszolgálat, izgalmas kalandok, no és egy rózsaszín sál esete.
A nagypapa és Howard kapcsolatán keresztül megjelent az elmúlás gondolata, nagyon szépen, finoman, ettől nemcsak Howard torka szorult el, hanem az enyém is.
Olvasmányos, izgalmas történet, szeretettel, barátsággal, családdal, rejtélyekkel és humorral.
http://konyvutca.blogspot.hu/2016/12/holden-rose-az-ell…