Hill Ferenc: Fallosz monológok 3.39 / 13
A könyv szerzőjének valódi neve Peer Krisztián.
Nincsenek szavaink. Legalábbis már attól könnyen zavarba jövünk, ha néven kell neveznünk a… Péniszünket? Fütyinket? Ha a nemiségről beszélünk, és nem akarunk trágárak lenni, csak a gyereknyelv negédes, vagy az orvosi szaknyelv hideg és mesterkélt kifejezései állnak rendelkezésünkre. Egy könyv, amely tabu-témához nyúl, szükségképpen nyelvi tabukat is áthág, nincs ez másképp a Fallosz monológok esetében sem. A kötet a nagy sikerű Vagina monológok ikerdarabja, ám míg párját a megszólalás ténye teszi figyelemreméltóvá, a Fallosz monológokat az, hogy a benne megszólalók most nem azt mondják, amit a társadalom elvár tőlük, és amit saját maguk is elvárnak maguktól, hanem a színtiszta igazat.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Nagyon nehezen haladtam ezzel a könyvvel, pedig a téma érdekes lehetne, főleg egy nő számára: férfiak és a farkuk. Ámde kis magyar valóság, vicckategória és egy halom baromság.
Az egyik, apám azt mondta, egy komoly ember a jobb oldalon viseli a farkát, hát kérem a politikai hovatartozás fontos dolog, vagy egy másik, azért kérdezed, hogy maszturbálok-e, mert látszik rajtam? jah, bakker süt a fejedről. És még sorolhatnám… Pl. most már legalább ötféleképpen tudnék műp*nát készíteni, ha épp arra vágynék. A gondolataik, meg a fantáziájuk meg egészen elképesztő, és itt most nem a kreativitásukra, vagy a „mocskosságára” gondolok.
Struccpolitika, de nem akarom tudni, hogy mit gondolnak, és miről fantáziálnak ezek alapján a csávók, mert elmegy tőlük a kedvem. Elveimmel ellentétes, amit mondok; de vannak dolgok, amiket nem kell tudnia egy nőnek, és ez közéjük tartozik.
http://www.bezs.hu/cikk.php?id=75
Top idézetek
Aztán vallásos közegbe kerültem, gondolhatod, hogy ott se a fesztelen társalgások tárgya volt a szexualitás. Megjelentek ezek a bűntudati dolgok, esetemben elég viccesen, mert már megkaptam a büntetést, mielőtt elkövettem volna a bűnt, és a büntetés nyilván az volt, hogy nem tudtam bűnözni.
29. oldal
A kíváncsiságom nem arra irányult, hogy kinek van, kinek nincsen, milyen a másiké, inkább az érdekelt, hogy az enyémet mire lehet használni. Igy fedeztem fel a kardozást, ami hosszú ideig szórakoztatóvá tette a pisilést számomra. Ezt otthon kezdtük el játszani a bátyámmal, de miután találtam az oviban egy-két jófejet, azután azokkal ott is tudtuk nyomni. Az önmagában nagyon szép, ahogy a vízsugarak találkoznak, a pisi, mint lézerkard, én meg mint Tulipános Fanfan.
23. oldal
Őszintén szólva soha nem érdeklődtem különösebben férfitársaim farka iránt, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne tettem volna úton-útfélen a szexualitást tematizáló, általános érvényűnek gondolt kijelentéseket.
(első mondat)
Mostanában győződtem meg végképp arról, hogy tényleg iszonyú fontos a gyereknek, hogy összerakja ezt a dolgot. A pszichoanalitikus szakirodalomból mondjuk tudtam eddig is, de abból, ahogy a lányom kérdez, és folyamatosan dolgozik a problémán, világossá vált, hogy tulajdonképpen a saját létezésének a kérdése foglalkoztatja, mint minden gyereket. Vegyük csak azt a példát, hogy megtanul beszélni, találkozik a „szülő” szóval, ami eleve olyan kategória, hogy ketten vagyunk, egy fiú meg egy lány, és mindkettőnknek alapvető köze van az ő létezéséhez. Ezt az infót megkapja magából a nyelvből. Egyszer, nem tudom milyen sugallattól vezérelve rákérdezett, hogy a fiúk csak pisilésre használják-e a fütyijüket. Mondtam, hogy nem. Hát még mire? Kis szünet. Hát gyerekcsinálásra. Erre teljesen elkerekedett a szeme, de aztán nem tértünk vissza rá, valószínűleg lenyomta a tudattalanba, de biztos vagyok benne, hogy nem törölte, dolgozik a koncepcióval.
21. oldal
Külső linkek
Nincsenek linkek.
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lévai Katalin: A nő szerint a világ
- Bartis Attila: A Lázár apokrifek
- Bartis Attila: A kéklő pára
- Bartis Attila: A nyugalom
- Bartis Attila: A séta
- Bodor Ádám: Sinistra körzet
- Cserna-Szabó András: Puszibolt
- Dragomán György: A fehér király
- Egressy Zoltán: Portugál
- Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete












