A ​róka volt a vadász 93 csillagozás

Herta Müller: A róka volt a vadász Herta Müller: A róka volt a vadász

A ​2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller fiatalon szembesült a Ceauşescu-rezsim elnyomásával. Mivel nem volt hajlandó a Securitate ügynökeként dolgozni, állásából elbocsátották, a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Már első műveiben keményen bírálta a diktatúrát, Romániában nem is publikálhatott, könyvei cenzúrázatlan formában csak Németországban jelenhettek meg, miután 1987-ben Berlinbe emigrált, ahol azóta is él.

A róka volt a vadász című regény a Ceauşescu-diktatúra utolsó hónapjainak krónikája, és Temesváron játszódik. Mégis attól megrendítő igazán, hogy a történetet végigolvasva tudatosul bennünk: ami a rendszerváltás előtt a szovjet blokk országaiban megtörténhetett, az a világ bármely szegletében újra visszatérhet. A mag a gonosz termékeny talajából egy szép napon ismét szárba szökkenhet, mert az emberek nem változnak, mert megvan a fogadókészség, mert az emberek a fenyegetettség árnyékában, ha kell, mindig és mindenhol megvásárolhatók, mert… (tovább)

A rókák csapdába esnek címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1992

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Herta Müller művei Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
272 oldal · ISBN: 9789632661193 · Fordította: Nádori Lídia

Enciklopédia 2


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 52


Kiemelt értékelések

DTimi>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Nyomasztó, fojtogató fekete-fehér képek a pokolból. Éltem benne.
Szaggatott a cselekménye, bár eleinte zavart, végére annyira természetes volt. Ezt nem is lehet másképpen megírni. Csak így. Lassan haladva. Egyik levágott rókaláb után a másik.

Minden egyes mondata egy vers.
… kopogó cipők a sötét utcákon…

6 hozzászólás
tgorsy>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Azt nem mondhatom, h. tetszett, mert mi tessen rajta!?! Akár velünk is megtörténhetett volna/megtörténhet. Mintha fotókat raknának elém, és mondaná a mesélő száraz, kopogó hangon az elmondhatatlant, a megélhetetlent, az elképzelhetetlent. És mégis. Tudom, h. mindez úgy volt.
Nem az a baj, h. mindenki halott (hogy utaljak az utószóra), hanem minden halottá válik amihez ezek az emberek hozzáérnek. És nem csak a szekus, mindenki aki ebben a rémálomban él.
Az azért döbbenetes amikor az1989 decemberi „fotókat” nézem.
Emlékszem Nyíregyházáról jöttünk haza és megálltunk Debrecenben, h. a TV-ben nézzük, h. mi történik Romániában. Majd napokig a Tv-re tapadtunk. és láttuk. Aztán karácsony előtt pár nappal, már főztem, nagy hassal, a férjem meg ment Romániába vittek a lelkészünkkel egy teherautónyi ajándékot.
Március 19-én megszületett a fiam, és aznap verték ki Sütő András szemét.
Egy ilyen rendszer rosszá teszi a benne élő embereket.
És az idő is csak keveseket javít meg.

György_Dragomán IP>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Apám azt mondta egyszer, ha meg akarom érteni, hogy kamaszkoromban mért a kihallgatásokra és az öngyilkossággal való fenyegetőzésre próbált felkészíteni a szerelem meg a csajozás helyett, akkor olvassak Herta Müllert. Én írtam hozzá az utószót, itt van:
http://gyorgydragoman.com/…

1 hozzászólás
egy_ember>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Szürkére fáradt emberek baktatnak
a haláluk elé.
Gyárak, vágóhíd, hajba tapadó bűz.
Külváros.
A folyóparton magányos, csontos fiatal nők
sétálnak a mindent zörgő papírlappá szárító hőségben.

A lapokról egyetlen arc figyel,
és éjjel,
ha elveszik a fényt, ő lesi az alvók álmát,
és az utcákat rovók hátát a bádogozott égről.
Ő a Minden. Szolgái csöndes, ritkán látható emberek.
Törpe hatalmasok. Portások, diktátorok.

Óriási-szűk terekbe szorított, poshadt magányban tengődők,
valami örökös kaparással a torkukban,
amiből csak nehezen szabadul a dal.
És az is csak baj.
Bármi ellened fordítható. Barátból lesz jó áruló.
Lehetsz róka, lehetsz vadász, mindenhogy pórul jársz.

Tudod, hogy a pofonosztó is ember, lehet szerelmes,
nevelhet gyereket. De kit érdekel?
Dögöljön meg!
Az ember kikészül, vagy elfásul, amíg a gonosz Kronosz csak fal,
és mikor már halálra zabálja magát, amikor megreped a kemény burok,
akkor is csak néz, motyog, mert az élete már halott.

17 hozzászólás
verdeleth>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Ha nem kapott volna Nobel-díjat, akkor mondanám, hogy kapjon nemzetközi figyelmet. Ha Dragomán György nem írt volna le sok okosat az utószóban, akkor most én írnék (csak nem olyan szépen és összeszedetten).
Írnék a gyönyörű nyelvezetéről, a költői képek használatáról, a narratíváról, de ezt is biztos sokan megtették. Nincs mit mondanom, tényleg mindenkinek érdemes elolvasnia. Nagyon nehezen indul, mintha nem is regényt olvasnék, de utána egyre könnyebb. Persze ez a stílusra vonatkozik, a történet egyre borzasztóbb.
Új kedvencet avattam.

1 hozzászólás
Berike>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Nagyon nehéz, szívszorító, nyomasztó, ugyanakkor letehetetlen olvasmány. A fülszövegből tudom, hol és mikor játszódik, de az a fájdalmas, hogy játszódhatna kár most is, itt is. Színtelen, szürke, itt nincs helye a jókedvnek. Időtlen könyv.

ábelarengetegben>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Ahogy Dragomán György írja az utószóban, Herta Müller „hideg és kopogós prózája” üt. Szemek, amik mindent látnak, életek, amiket nem lehet megváltoztatni. Tiszta, objektív, érzelemmentes. De brutális, tele jobbnál jobb szimbólumokkal.

kaporszakall>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Első ismerkedésem a 2009. év irodalmi Nobel-díjasával. Az ismerkedést még folytatni fogom, de az első benyomásaim vegyesek.

Hogy Ceausescu alatt milyen szar volt az élet Romániában, ezt – ha nem is tudtuk pontosan a nyolcvanas években itt Magyarországon olyanok, akiknek nem élt Erdélyben rokona vagy barátja – legalábbis sejtettük. Ezt a sejtést tette bizonyossággá a román rendszerváltás után megjelent cikkek, riportok, beszámolók sorozata. A célzások helyett az egyenesen kimondott szavak.

Ebből az élményanyagból táplálkozik – és igyekszik neki filozófiai mélységet és irodalmi távlatot adni – Herta Müller regénye. A kötet szikár stílussal mutatja be a sivár életet, a hétköznapok félelmét, az emberek erkölcsi lealacsonyodását. A ’fortélyos félelem igazgat’ egy újabb példáját.

A történet a párhuzamos életrajzok modelljét követi, Adina és Clara sorsán keresztül mutatja be, mennyi az egyén mozgástere, milyen alkukat kötnek vagy utasítanak el, hogy lepi be a rendszer penésze az élet minden zugát.

Ugyanakkor az ábrázolás módja – ezt szinte félve írom le – néha kicsit sematikusra sikeredett. Az áruhiány, a gyári lopások, a kosz, a szegénység, a bármely kis pozícióban regnáló funkci (gyárigazgató, iskolaigazgató, szekusról már nem is beszélve) hatalmaskodása: ez így együtt túlságosan tipikus. Az egyetlen nem szokványos elem ezen a szálon a szekusok pöffeszkedése: hogy egy lakásban járva nyíltan nyomokat hagynak maguk után ’mi ezt is megtehetjük’ jelszóval. A Stasi – ha hihetünk ’A mások élete’ forgatókönyvének – diszkrétebben működött…

A ’szocreál’ élet egyszerű képei mellett van egy helyenként felbukkanó – talán szimbolikusnak szánt – szál is, a folyó, és a partján ücsörgő horgászok képe, ami meghökkentett; hadd idézzek itt két rövid részletet:

’A kemencetorok a mélység közepén fekszik, nem a fenéken. Annyi ruhája van, hogy elérnek egyik hídtól a másikig. De a kemencetorok maga meztelen, csak kezében tartja a ruhákat. Azok a vízbe fúltak ruhái, mondják a horgászok.
Nem nézik sokáig, néhány futó pillantás után a fűbe temetik az arcukat és nevetnek, hogy beleremeg a lábuk. A hajsapkás horgász nem nevet. Ha a többiek megkérdik, hogyhogy remeg a lába, ha nem is nevet, azt feleli, ha fűbe temetem az arcom, meglátom a csupasz agyamat a vízben.’ (39. old.) Kérdem: csak nem Burroughs ’Meztelen ebéd’-jéből kerültek ide, a Duna partjára ezek a bedrogozott, taoista-dadaista halandzsát mantrázó horgászok?

’A horgászok nem bíznak a kopasz jegenyékben. Tudják, hogy odafönt a horgászbotok ugyanolyanok, mint idelent az ő fejük. A jegenyék télen megtiltják a boldogságot, mondják a horgászok, a kopasz jegenyék ivás közben megeszik a boldogságot.’ (199. old.) Mi ez a képzavar? Kopasz jegenyék meg kopasz horgászok: ez itt most egy hasonlat?

Szóval két kifogásom van: egyrészt mintha a szerző a rendszer mindent típushibáját egyszerre kívánná felleltározni, másrészt pedig – hangsúlyozottan csak helyenként! – a furcsa, nem annyira jelképes inkább jelképeskedő ballaszt.

Summa summárum – a mondanivaló fontossága, és a legtöbbször tömör és jó stílus miatt – tetszett, de nem érzem kiemelkedő alkotásnak. És ezzel nem az akkori időket átélt romániai emberek (köztük a nemzeti kisebbség plusz terhét is vállukon cipelő magyarok /Abi/) keserű sorsát akarom bagatellizálni, csupán fenntartásaimnak adtam hangot. Remélem, ezekről az időkről és erkölcsökről mélyebb, letisztultabb mementó is születni fog egyszer…

fogs_affair>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Hertha Müller általam másodikként olvasott regényében Parti Nagy Lajos Rókatárgya köszönt vissza lépten-nyomon. még a lehetetlenség is nagyon hasonlít, hiszen maga a róka a vadász.
nehéz mit írni. különös kegyetlenséggel elkövetett rókaprém-darabolás, csak haladók számára.

2 hozzászólás
Naggy_Noemi>!
Herta Müller: A róka volt a vadász

Rettenetesen nyomasztott, mégsem engedett el a szöveg. Nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

egy_ember>!

Mind a levegőbe lőtt, mondja a kucsmás öreg, de a tüdőben volt az a levegő.

2010, 254. old.

9 hozzászólás
csillagka>!

Soha nem lehet tudni, hogy amit gondolunk, abból mondat lesz-e, vagy gombóc a torkokban.

45. oldal, 2008

egy_ember>!

A félelem fuvallatában állatissá élesedik a figyelem.

2010, 45. old.

Tiger205>!

Adina nagyot harap belé. Köpd ki, kukacos, szó rá Clara. Az almahúsba vájt járatban apró barna rögök fonala. Adina lenyeli a falatot a kukaccal együtt. Ugyan, ez csak alma, mondja, a kukac az almában nőtt fel, az ő húsa is almából van. Nem az almában nőtt fel, mondja Clara, belemászik az almába, végigrágja magát rajta, aztán a túloldalán kimászik. Ez az útja.

20. oldal

1 hozzászólás
Maya>!

Este van a presszóban, s ez az este itt város kellős közepén eldobja magától az időt, ahogy olykor-olykor, mintegy mellékesen egy-egy embernagyságú árnyék dobja el magától az életet a folyóban. Tél van a városban, s ez a lassú, elaggott tél átjárja hidegével az embereket. Tél van a városban, amikor kihűl a száj, amikor a kéz szórakozottan veszi kézbe és ejti le ugyanazt, mert az ujjak hegye olyan, mint a lenyúzott állatbőr. Tél van a városban, amikor a víz még csak nem is jéggé fagy, amikor az öregek úgy viselik elmúlt életüket, mint valami kabátot. Tél van, amikor a fiatalok úgy kénytelenek gyűlölni egymást, mint a boldogtalanságot, ha a boldogság gyanúja felmerül bennük. És amikor mégis, üres szemgolyóval is az életüket keresik. Tél jár a folyóparton, ahol nem a víz, a nevetés fagy meg. Ahol a dadogás már beszéd, ahol a félig kimondott szó már hangos kiáltás. Ahol a kérdés már a torokban elcsuklik, és némán, egyre némábban a fogakhoz üti a nyelvet.

201-202. oldal

TiaRengia I>!

Egy haragos szó egyetlen lélegzetvétel alatt nagyobbat tud rúgni, mint a láb bármikor az életben.

158. oldal

Nyájas_Olvasó P>!

Egy téli estén két fekete kocsi hajtott végig a falun. Ellenőrzésről jöttek, a határról. Azt beszélték az emberek, hogy magas pártfunkcionáriusok, egy határőrtiszt és három testőr, ezek ülnek a kocsikban. Tajtrészegek voltak. Egyikük bekopogott a postás ablakán, és megkérdezte, kinél van a kulcs. A postás a falu vége felé mutatott, ott lakott Mihai.
Mihai már aludt, amikor kopogtak az ablakán. nem akarta kinyitni, de azok nem hagyták abba a kopogást. Igen, mondta Mihai, nálam van a kulcs, de a motorban nincs olaj. Olajam pedig nincs, tette hozzá, az olaj a községi tanácsnál van. Amikor Mihai odaért a körhintához az egyik testőrrel és a kulccsal, belenézett a motorba, és azt mondta, egy menetre elég lesz. És aztán, kérdezte a testőr. Aztán leáll a motor, mondta Mihai.
A testőr integetett, erre mindenki kiszállt a kocsikból, és felültek a körhintára, a testőrök a funkcionáriusok közé, leghátulra a határőrtiszt. Mihai a motor mellett várakozott, amíg mindenki be nem akasztotta a biztonsági láncot. Indíts, szólt oda a testőr, és ha már forog, mehetsz haza.
Elindult a motor, repültek az ülések, feszült a lánc a levegőben. Mihai hazament, sütött a hold, és nagyon hideg lett. De a motor csak búgott, és egész éjjel repültek az ülések.
Reggelre leállt a körhinta, mondja a bárány, az ülések csak lógtak, és bennük a hét férfi. Megfagytak.

250. oldal

Annamarie P>!

A házmester a fűbe dobta a halott ember üres üvegét, és az mondta, ha van lélek, akkor az a halál előtti utolsó korty, Amit a gyomor már nem tud megemészteni, az a lélek.

55. oldal

1 hozzászólás
Twisted_words>!

[…] abból a halottból, akiért sokat sírnak, mondja, fa lesz, abból pedig, akiért senki se sír, kő.

70. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Wass Albert: Átoksori kísértetek / Az Antikrisztus és a pásztorok
Wass Albert: Tizenhárom almafa / Elvásik a veres csillag
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe
Simon Sebag Montefiore: Szásenyka