Henryk Sienkiewicz: Quo vadis 4.55 / 445

Bár a történet 1. századi, ez végre az a fajta ízig-vérig 19. századi írásmód, az epikus romantikus nagyregény, ami mostanában úgy hiányzott a sok modern meg posztmodern, kortárs irodalom után, mellett ;) Kicsit már elfeledtem, milyen az, amikor 100 oldalig konkrétan csak beindul a cselekmény, azaz nem történik semmi. Hogy töltelékként az ókori Róma bemutatását célzó fejezetecskék nem mindig izgalmasak. Ugyanakkor hihetetlen nagy érzelmek, drámai jelenetek és szívdobogtató sorsok, amik miatt egy idő után nem lehet letenni a könyvet. És persze roppant izgalmas (borzasztó?) a züllött Nero-kori Róma bemutatása, természetes szembenállása az "új vallással", illetve ennek szimbolikus kifejeződése a szerelmespárban.
Még annyit, hogy a könyv második felét ne nagyon olvassátok vonaton, ha olyan puhány lelkületűek vagytok, mint én ;)

Tele vagyok kételyekkel vele kapcsolatban. Az első kötet egyenesen dühített (hogy lehet Vinicius ekkora barom?! és hasonlók), aztán a második kötetnél hirtelen kirobbant a cselekmény és az érzelem, mint egy atombomba, le se tudtam tenni. Olyan dolgokat kapcsolat össze az agyamban, amik eddig teljesen különállóak voltak.
Emészteni kell. Aztán pedig átengedni magunkat a könyvnek.

Meghatározó lett számomra. Olyan könyv, amiben lélek van.

Alapmu a tortenelemkonyvek es a hittankonyvek kozott.

Murányi Beatrix fordítása (ezt a Magyar Könyvklub adta ki) sokkal élvezhetőbb szerintem.

Egyike a kedvenc könyveimnek, és valószínűleg az is marad. Nem csak izgalmas, de tökéletesen megragadja azt, ami a kereszténység valódi lényegét és értékét jelenti.

történelmi regény az ókori Rómáról. Nem rossz, sőt kifejezettem élveztem, bár eléggé régen olvastam, így csak emlékeimben él!

nagyon régen olvastam, és nagyon tetszett. alap

Alapmű, nagyon tetszett.

Latinosként majdhogynem kötelező olvasmány volt, de nem bántam.
Egy izzig-vérig római, gazdag patricius és a túszként tartott királylányból rabszolgává lett leány szerelmének története, ahol a két világ, minden szelete összeütközésbe kerül, hiszen a rómaiak a keresztényeket üldözik. Az ifjú, ahogy szembesül a keresztény világgal, elsőként nem érti, fellázad ellene, majd lassan Néró véres hóbortjainak köszönhetően, ahol az udvarban élők egymást fúrják kegyeiért, már a rómait sem érti, csak egyet akar Lygia szerelmét kivivni.
Szép történet szerelemről, egyéni fejlődésről, és mindeközben képet kapunk a császári udvar életéről, a harsány tivornyákról, és ellenpontként a katakombákban terjedő keresztény eszmékről.