!

Quo vadis? 675 csillagozás

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
1 2 3 4
Régikönyvek.hu 720 Ft-tól
Bookline · 3.990 Ft –15% 3.392 Ft
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény története Néro idejében játszódik, bemutatja a császár rövid, de véres hatalmának utolsó éveit, az uralkodó osztály dekadenciáját, a kereszténység elterjedését. Cselekménye több szálon fut. A romantikus szerelmi ág szinte földöntúli érzelmeket ábrázol. Vinicius katona beleszeret a gyönyörű Lygiába, a Rómában túszként élő királylányba. Poppea, Néro felesége féltékeny a királylányra, s bosszút forral a fiatal pár ellen. A regény többi jelenete a császár környezetébe, az előkelőségek udvarába viszi el az olvasót.

Megelevenednek a vad tivornyák és a népszerűséget hajhászó, művészkedő Néro pojácaságai. A mágikus császár felgyújtja Rómát, hogy a tűzvész lángjainál játszhassa el öntetszelgő színészi szerepét. Tanácsadói sugallatára az új vallás követőit teszi felelőssé. Hatalmának végét érezve mindennél szörnyűbb cirkuszi játékot rendez a népnek. Megindul a keresztények összefogása, Lygia börtönbe kerül. Az áldozatokat vadállatokkal tépetik szét, nyilvánosan keresztre… (tovább)

Eredeti mű: Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? (lengyel)

Eredeti megjelenés éve: 1895

>!
Európa, Budapest, 2014
748 oldal · ISBN: 9789630797061 · Fordította: Murányi Beatrix
>!
Lazi, Szeged, 2011
528 oldal · ISBN: 9789632671413 · Fordította: Mészáros István
>!
Kossuth, Budapest, 2006
256 oldal · ISBN: 9630948052 · Fordította: Murányi Beatrix

19 további kiadás


Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 242

Most olvassa 62

Várólistára tette 403

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
900 Ft ★★★★★ Eladó
vova85 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
2.000 Ft ★★★★☆ Eladó
Onyx könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
AniTiger könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
AniTiger könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
600 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Adryenne1991 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
1.200 Ft ★★★★☆ Eladó
Mr_Csiro könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
150 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
LooneyLuna23 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
MortuusEst könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Kiemelt értékelések

+
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Ó, testvér, merre visz az utad?

Kimondottan szeretem azokat a regényeket, amelyek az Ókor idején játszódnak. Mégis tartottam a Quo vadis?-tól, mert a legtöbben nehéz olvasmánynak tartják. És bár az elején tényleg megszenvedtem vele, a végére teljesen magával tudott ragadni a történet.

Sienkiewicz regényében párhuzamosan figyelhetjük meg egyrészt Nero uralkodásának idejét, a lakomákat, a fényűzést, a pazarlást és az, ahogy a Caesar egyre jobban átadja magát az őrületének. Másrészt egyfajta ellentételezésként, ellensúlyként a kereszténység terjedését figyelhetjük meg, akik ekkor még teljes mértékben a szeretetet, a szegénységét, a fényűzés elutasítását testesítik meg. Nem csoda, hogyha a patríciusok folyamatos dorbézolásától megundorodók egyre inkább a kereszténység felé fordultak.

Az író nagyon érdekes karaktereket mozgat, és bár én Lygiától és Vinicius-tól a hajamat téptem, de szerencsére ott van Petronius és maga Nero, akik annyira összetett és érdekes személyiségek, hogy a kissé sok giccset is képes vagyok elnézni a regénynek.

Hatalmasnak lenni nem egyszerű dolog, de szerénynek maradni még nehezebb.

5 hozzászólás
+
>!
Briza P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Hogy miért féltem a rómaiaktól, nem tudom. De valami visszatartott ettől a könyvtől, bizony mondom néktek, nem kellett volna! Katartikus élmény volt beleszagolni abba a korszakba, amikor az apostolok taposták a földet, s az egyre szaporodó nyájukat terelgették. Amilyen egyszerűen indult, olyan hatalmassá nőtte magát Lygia és Marcus Vinicius története. Végig rettegtem az oldalakat mivé lesz vajon a két fiatal szerelme, akiket nem a családjuk, hanem maga a vallás választ el egymástól. Sienkiewicz-re e könyv kapcsán csak úgy tudok gondolni, mint teremtőre, aki megtanítja az olvasóját hinni.

(A fülszövegre már rá sem mertem nézni, miután az első néhány mondat elárulta mi vár a szereplőkre a könyvben. Kissé lelombozott, mert nem így akartam megtudni.)

6 hozzászólás
+
>!
ppeva MP
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Végre! Hosszas idegenkedés, aztán kerülgetés és „barátkozás” után nekiláttam és kiolvastam. Az első 40-50 oldalhoz kell türelem, míg az ember belerázódik részben a korba, részben a nyelvezetbe, részben a sok latin kifejezésbe, és rááll a töméntelen római latin nevű szereplőre, akik közül szinte mindegyik úgy tűnik, mintha a történelemkönyvből lépett volna elő (és egy részük tényleg).
A romantikus szállal és a vakhittel – bármennyire szépen és átéléssel írta is le Sienkiewicz – nem tudtam annyira azonosulni. De a regény olvasmányos volt, izgalmas és sok-sok hozzáolvasásra ösztönzött.
Érdekes, hogy pont pár hete találtam meg magamnak Kosztolányi Néró, a véres költő-jét, remek „előtanulmány” volt ehhez a könyvhöz. És már kinéztem magamnak néhány további történelmi könyvet olvasásra.

30 hozzászólás
+
>!
stippistop SMP
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Nem szoktam történelmi regényeket olvasni, pedig biz'Isten ráférne a történelmi tudásomra egy kis frissítés. Ez a könyv például, mióta az eszemet tudom, a családi könyvtár szerves részét képezi (második szekrény, alulról a harmadik polc), és azt is tudtam, hogy a szüleim egyik kedvence, de ha nem lett volna lehetőségem az új kiadáshoz hozzájutni, valószínűleg még évekig nem került volna a várólistám legsürgetőbb helyére… És milyen kár lett volna érte! Hetekkel ezelőtt olvastam, de csak rágtam-rágtam magamban az olvasottakat, és nem jött számra a fogalmaznivaló… Bár @Frenki-től megtudhattuk közben, hogy Kosztolányi szerint Sienkiewicz középszerű prózaíró (remélem, helyesen idézem), rám mégis nagy hatással volt a regény. Szerettem, hogy nem egy kivételesen gondolkodó patrícius a főhős, hanem fajtájának tipikus képviselője, és szerettem, hogy a rossz sem úgy rossz, és nem is úgy bűnhődik, és a jó sem úgy nyeri el a jutalmát. A keresztényüldözés naturalisztikus leírása eléggé megviselt az utolsó fejezetekben, de azt gondolom, a kegyetlenség ilyen mértékű ábrázolása egyáltalán nem volt öncélú, minden mondatnak helye volt. Chilon története pedig… (spoiler!) a legmegrázóbb, amit valaha olvastam…
Igazi hittanlecke és ezt most a jó értelemben írom…!

1 hozzászólás
+
>!
Blissenobiarella 
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Már az első oldalon tudtam, hogy tetszeni fog ez a könyv, olvasmányos stílusa rögtön megvett magának. Tartottam tőle, hogy nehézkes szöveg lesz, de egyáltalán nem az, ettől ne tartsatok, most még kétkedő olvasók.
Talán furcsa, ha azt mondom, a humorát szerettem a legjobban. Petronius kiszólásai a maguk furfangos módján zseniálisak, és többször valódi nevetésre sarkalltak, nem holmi takargatott mosolyra.
Ez egy teljesen megérdemelt Nobel-díj, a mű minden erénye mellett igazán szórakoztató is.(mondom ezt én, aki bevallottan utálja a történelmi regényeket)
Csak ajánlani tudom!

+
>!
encus625 P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Régóta tervben van ez a könyv már nálam, de hossza és a történelmi regény volta eddig egy kicsit elriasztott. Egy barátnőm kedvenc könyve ez, még egyetemista korunkban mesélt róla, az pedig nem most volt. Pár hónapja döntöttem el, hogy megpróbálkozom a könyvvel, épp amikor a barátnőmék családját készültünk meglátogatni. Sem az írót, sem a történetet nem ismertem részletesen. A filmet tervezem megnézni viszont hamarosan.
Nehéz volt egy kicsit a ráhangolódás, a neveket megjegyezni, a sok lábjegyzet is az elején. Aztán szépen lassan beindul a történet, részletesen megismerkedünk a szereplőkkel. Valós történelmi szereplőket ismerhetünk meg a regény által jobban (Petronius, Szent Péter és Pál, Nero stb.), a kitalált személyek pedig jól kitöltik a könyvet. A korabeli Rómát is nagyon jól írja le az író, épületek, szokások, vallások, az őrült Nero. Nem egy gyorsan hömpölygő könyv ez, szépen lassan csordogál előre minden, de nem is kellett volna, hogy másmilyen legyen. Mindenki megtalálhatja benne a kedvenc vagy éppen utált személyiségét, de még utóbbi kategória sem volt olyan nekem, mint ami esetleg máshol előfordul. Az őrült Nerot is csak szánni tudtam, Chilon karaktere is kiszámítható volt, de ezzel sem volt bajom.
A korai keresztények életének bemutatása is érdekes volt, más ezekről tanulni az iskolában és más képet kapunk a könyv után róluk. Sok szimpatikus személyt ismerünk meg közöttük.
Róma égése utáni részek viszont egy másik képet rajzoltak ki. Az a Róma, ami szépen virágzik, megszokott rendben él, egyszerre teljesen más képet mutat. Ezek a fejezetek a könyv legkeményebb részei.
A könyv méltó melyen van a Nagy Könyv listán. Nagyon örülök, hogy kézbevettem, új kedvenc könyvem született.

>!
Európa, Budapest, 1979
554 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630716364 · Fordította: Mészáros István
+
>!
Bogas
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a könyvvel a kapcsolatom évekkel ezelőtt kezdődött azzal, hogy a szüleim épp a belőle készült filmet? minisorozatot? nézték, és sikerült elcsípnem azt a jelenetet, amikor az oroszlánok felfalnak egy arénányi keresztényt. Olvasás közben tisztán emlékeztem arra, hogy nem rohantak azonnal rájuk, mert megzavarodtak attól, hogy olyan mozdulatlanul térdeltek ott a földön.
A másik dolog, hogy amikor néhány barátnőmmel Rómában kanapészörföltünk, az egyik legmeghatározóbb élményünk (azon kívül mondjuk, hogy éjszaka sikítva végigszaladtunk a Forum Romanum és a Palatinus romjai mellett) az volt, amikor álltunk a Colosseumban, és azon gondolkoztunk, hogy egy ilyen hatalmas épületet felépítettek azért, hogy tömegek nézhessék, ahogy emberek harcolnak életre-halálra egymással, illetve vadállatokkal. Lehet kötözködni, hogy a Colosseum még sehol sem volt Nero idejében, de itt idézném fel a jelenetet, amikor a város leégése után gyorsan amfiteátrumokat emelnek, hogy legyen hol látványosan kivégezni a keresztényeket.
Nos, a Colosseum lenyűgöző – és ez a regény is az. Nem azért olvastam több mint egy hónapig, mert nyűglődtem vele, egyszerűen csak nem fért be mindig a táskámba. Viszont amikor olvastam, nagyon lekötött, főleg onnantól kezdve, hogy felgyújtották Rómát. Volt olyan rész spoiler, amit körülbelül leesett állal olvastam. Pedig nem is mindig éreztem, hogy ez lenne a legjobb fordítás, és még egy-két szerkesztési hiba is maradt benne. Sőt, történelemleckék ide vagy oda, 480 oldalon keresztül részben más végkifejletre számítottam (mondhatni más dramaturgiát rendeltem a címhez…).
Tényleg. Lenyűgöző.

+
>!
shadowhunter1975 P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Hm… nem is tudtam, hogy többféle fordításban létezik. Nagy dilemma, hogy melyiket szeressem.

2 hozzászólás
+
>!
Poccahontas
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Kezdem onnan, hogy először megfutamodtam előle. Abbahagytam kb. 100 o. után. Úgy éreztem nem tudok megküzdeni vele, hátravolt még 450 oldal és el sem tudtam képzelni, hogy ebből olyasmi sül ki, ami számot tarthat az érdeklődésemre.
Aztán egy kihívás miatt vettem elő, meg azért mert próbálom legkevesebbre redukálni a félbehagyott művek számát – rossz érzés, hogy kihagytam egy történetet, egy újabb világot.
Szóval másodjára is nekiugrottam és…majdnem ugyanott megint fel akartam adni. De legyűrtem a lustaságomat és továbbhaladtam, minduntalan azzal a kérdéssel a fejemben, hogy mire várok, mit adhat nekem ez a történet? És észre sem vettem, már nem azért olvastam, mert le akartam győzni, hanem, mert érdekelt, hogy mi történhet? (Tehát a könyv győzött :) ).
A szereplőket csak olyan 200 oldalnál tudtam megszeretni vagy megutálni. Viszont majdnem rögtön azután jött az ötlet, hogy kicsit utána kellene nézni szakirodalmilag. És akkor már észrevétlenül de visszavonhatatlanul belopózott a Kedvencek közé.
Ez nem az a fajta kedvenc könyv lesz, aminél alig várom, hogy újra sorra kerüljön, mert eléggé letaglózó, visszataszító és borzalmas a vége(nem az utolsó pár oldal, hanem az utolsó 10 fejezet kb.). Érthetetlen számomra, hogy hogyan lehettek akkoriban az emberek ilyen közel az állatokhoz, alighanem ösztönlényeknek mondanám a korabelieket.
Ez egy olyasfajta remekmű, amit nehezen nyel le az ember, meg is fekszi a gyomrát, de úgy gyógyul ki belőle, hogy szeretettel gondol aztán vissza rá.
Meghatározó élményt adott és mi mást is várhat az ember egy jó könyvtől?
Ui.: Favoritjaim a történelmi regények, mert jól esik tudni, hogy a kellemes időtöltésen túl tanulok is valamit.

>!
Európa, Budapest, 1990
570 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630750279 · Fordította: Mészáros István
3 hozzászólás
+
>!
Lady_Hope I
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Istenem, hát meg lehet emlékezni szebben és tökéletesebben a te mártírjaidról, akik mosolyogva mentek a halálba, azzal a biztos tudattal hogy Te vársz rájuk a túloldalon?
Van-e jobb mű ami méltón emlékszik meg róluk?
Nehezen hiszem most el. A könyv hatalmába kerített, könnyek futottak a szemembe, és három napja se éjjelem se nappalom nem volt, csak arra vártam hogy befejezhessem végre, és megtudjam mi lesz velük.
Nem azért olvastam hónapokig mert nem tetszett az eleje, hanem mert attól féltem szétesik a regény. Édesanyám régi példányát olvastam, amit ő hatszor fejezett be. Volt olyan rész, ahol 60 oldalon keresztül egyenként estek ki a lapok.
Féltem magammal vinni bárhova (a buszra a legkevésbé) és féltem hogy nem lesz happy end a vége. Naiv gyermeki szívem ezért húzta hónapokig az olvasást.

Alig várom hogy lássam Rómát! Első utam majd a Porta Capena közelében lévő kis kápolnához fog vezetni ahol még olvasható a felirat: Quo Vadis, Domine?


Népszerű idézetek

+
>!
tataijucc 

– Én csak reggelenként vagyok ügyefogyott, estefelé visszanyerem régi rugalmasságomat.

Hatodik fejezet

3 hozzászólás
+
>!
Christine_

A szép nő annyi aranyat ér, amennyit nyom, de az olyan nő, aki emellett még szeret is, szinte megfizethetetlen.

1 hozzászólás
+
>!
tataijucc 

– Ha a világ és az élet a lehető legrosszabb volna is, egy örökké jó marad benne: a fiatalság!

Második fejezet

1 hozzászólás
+
>!
mandarina

Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele.

+
>!
tthktln

Vannak az életben szép dolgok, de az emberek túlnyomórészt annyira szennyesek, hogy nem érdemes az életet sajnálni. Aki tudott élni, annak tudnia kell meghalni is.

405. oldal, 51. fejezet

+
>!
dödölle

A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás, s ugyanígy csalódás a lélek is. Csak annyi esze legyen az embernek, hogy a kellemes csalódásokat megkülönböztesse a kellemetlenektől.

Első fejezet

1 hozzászólás
+
>!
stippistop SMP

    Vinicius nem tudta, alszik-e, vagy gondolataiba mélyedt. Nézte a leány arcélét, lehunyt szempilláit, ölében összekulcsolt kezét, s pogány fejében nagy nehezen kezdett megfogamzani az a tudat, hogy az idomaira annyira büszke, öntelt, görög és római mezítelen szépség mellett van a világon valami más, valami új, valami végtelenül tiszta szépség is, amelyben lélek van.
    Ott még nem tartott, hogy ezt keresztényi szépségnek nevezze, de ha Lygiára gondolt, már nem tudta őt elválasztani a tanoktól, melyekben hitt. Sőt azt is megértette, hogy ha mindenki nyugovóra tért, csak éppen Lygia virrasztott mellette, éppen ő, akit annyira megbántott, ezt azért teszi, mert vallása parancsolja. S noha ez a gondolat csodálattal töltötte el ama vallás iránt, egyúttal kellemetlen is volt számára. Jobban szerette volna, ha Lygia ezt az iránta való szerelemből, arcáért, szeméért, szoborszerű alakjáért, egyszóval mindazért tette volna, amiért nyakát annyiszor ölelték át hófehér görög és római karok.
De hirtelen megérezte, ha Lygia olyan lenne, mint a többi nő, akkor valami nem tetszenék neki benne. Erre elámult, s maga sem tudta, mi történik vele, mert észrevette, hogy benne is valami új érzések, új hajlandóságok támadnak, amelyek teljesen idegenek attól a világtól, amelyben eddig élt.
    Közben Lygia kinyitotta szemét, s látva, hogy Vinicius nézi, odalépett hozzá, s így szólt:
     – Itt vagyok melletted.
    Ő pedig így felelt:
     – Álmomban láttam a lelkedet.

206. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2011)

+
>!
tataijucc 

– Öregszünk, s mindketten egyre jobban szeretjük a házi csendet.

Második fejezet

+
>!
sünmalac

Unokaöcsém úgy beleszeretett egy vérszegény leánykába, aki Aulusnál nevelkedik, hogy háza már valóságos gőzfürdő a sóhajoktól.

Hatodik fejezet

3 hozzászólás
+
>!
blackett

A tömeget kétszeresen is megvetette, először mint arisztokrata, másodszor mint esztéta.

II.

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Saylor: Birodalom
Domokos Sándor: A római százados
Victor Hugo: A nyomorultak
Spiró György: Fogság
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Móra Ferenc: Aranykoporsó
Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.