!

Quo vadis? 560 csillagozás

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Henryk Sienkiewicz (1846-1916) a századforduló talán legnépszerűbb lengyel prózaírója. A számos nyelvre lefordított Quo vadisért a szerző elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.

Ez a lendületes regény az ókori Róma legkiszámíthatatlanabb uralkodójának, az őrült Nérónak a tombolásáról szól. Sienkiewicz a realista írásművészet legjobb eszközeivel ábrázolja a hírhedt pojáca és udvartartása perverz szórakozásait, nemtelen életformáját, az oktalan és eszeveszett keresztényüldözéseket, az Örök Város felgyújtását. Eközben nyomon követhetjük a gazdag patrícius, Vinicius és a keresztény hitet valló szép rabnő, Lygia megható és szomorú szerelmét.

Bár a Quo vadis történelmi regény, az ókori Rómában zajló eseményekben felismerhető a XIX. század végi Lengyelország eszmei válsága, az arisztokrácia menthetetlen hanyatlása.

Aligha véletlen, hogy e mű kiállta az idők próbáját, s mindmáig milliók kedvelt olvasmánya.
A jegyzeteket Szappanos Balázs készítette.

Eredeti mű: Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? (lengyel)

Eredeti megjelenés éve: 1895

Hirdetés

Kedvencelte 194

Most olvassa 37

Várólistára tette 332

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná

>!
600 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
verdeleth könyve
>!
500 Ft Eladó
Meli22 könyve
>!
500 Ft ★★★★★ Eladó
AGyuri könyve
>!
Elcserélhető
Lille könyve
>!
300 Ft ★★★☆☆ Eladó
gnagy könyve
>!
500 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Mélyegezzléleket könyve
>!
Elcserélhető
Tara_M könyve
>!
500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Dalmata66 könyve
>!
Elcserélhető
Eszti_Mmm könyve
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Anitiger könyve
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Anitiger könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
stippistop SMP
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Nem szoktam történelmi regényeket olvasni, pedig biz'Isten ráférne a történelmi tudásomra egy kis frissítés. Ez a könyv például, mióta az eszemet tudom, a családi könyvtár szerves részét képezi (második szekrény, alulról a harmadik polc), és azt is tudtam, hogy a szüleim egyik kedvence, de ha nem lett volna lehetőségem az új kiadáshoz hozzájutni, valószínűleg még évekig nem került volna a várólistám legsürgetőbb helyére… És milyen kár lett volna érte! Hetekkel ezelőtt olvastam, de csak rágtam-rágtam magamban az olvasottakat, és nem jött számra a fogalmaznivaló… Bár @Frenki-től megtudhattuk közben, hogy Kosztolányi szerint Sienkiewicz középszerű prózaíró (remélem, helyesen idézem), rám mégis nagy hatással volt a regény. Szerettem, hogy nem egy kivételesen gondolkodó patrícius a főhős, hanem fajtájának tipikus képviselője, és szerettem, hogy a rossz sem úgy rossz, és nem is úgy bűnhődik, és a jó sem úgy nyeri el a jutalmát. A keresztényüldözés naturalisztikus leírása eléggé megviselt az utolsó fejezetekben, de azt gondolom, a kegyetlenség ilyen mértékű ábrázolása egyáltalán nem volt öncélú, minden mondatnak helye volt. Chilon története pedig… (spoiler!) a legmegrázóbb, amit valaha olvastam…
Igazi hittanlecke és ezt most a jó értelemben írom…!

1 hozzászólás
+
>!
Poccahontas 
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Kezdem onnan, hogy először megfutamodtam előle. Abbahagytam kb. 100 o. után. Úgy éreztem nem tudok megküzdeni vele, hátravolt még 450 oldal és el sem tudtam képzelni, hogy ebből olyasmi sül ki, ami számot tarthat az érdeklődésemre.
Aztán egy kihívás miatt vettem elő, meg azért mert próbálom legkevesebbre redukálni a félbehagyott művek számát – rossz érzés, hogy kihagytam egy történetet, egy újabb világot.
Szóval másodjára is nekiugrottam és…majdnem ugyanott megint fel akartam adni. De legyűrtem a lustaságomat és továbbhaladtam, minduntalan azzal a kérdéssel a fejemben, hogy mire várok, mit adhat nekem ez a történet? És észre sem vettem, már nem azért olvastam, mert le akartam győzni, hanem, mert érdekelt, hogy mi történhet? (Tehát a könyv győzött :) ).
A szereplőket csak olyan 200 oldalnál tudtam megszeretni vagy megutálni. Viszont majdnem rögtön azután jött az ötlet, hogy kicsit utána kellene nézni szakirodalmilag. És akkor már észrevétlenül de visszavonhatatlanul belopózott a Kedvencek közé.
Ez nem az a fajta kedvenc könyv lesz, aminél alig várom, hogy újra sorra kerüljön, mert eléggé letaglózó, visszataszító és borzalmas a vége(nem az utolsó pár oldal, hanem az utolsó 10 fejezet kb.). Érthetetlen számomra, hogy hogyan lehettek akkoriban az emberek ilyen közel az állatokhoz, alighanem ösztönlényeknek mondanám a korabelieket.
Ez egy olyasfajta remekmű, amit nehezen nyel le az ember, meg is fekszi a gyomrát, de úgy gyógyul ki belőle, hogy szeretettel gondol aztán vissza rá.
Meghatározó élményt adott és mi mást is várhat az ember egy jó könyvtől?
Ui.: Favoritjaim a történelmi regények, mert jól esik tudni, hogy a kellemes időtöltésen túl tanulok is valamit.

>!
Európa, Budapest, 1990
570 oldal · ISBN: 9630750279 · Fordította: Mészáros István
3 hozzászólás
+
>!
Nikkincs
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Nehéz és súlyos könyv, mármint a témáját tekintve. Eleinte sok volt nekem az a rengeteg lábjegyzet, de ahogy megszoktam a kort és a szereplőket, úgy merültem egyre jobban bele Vinicius és Lygia, no meg a kereszténység történetébe. Be kell vallanom, hogy a középiskolában nem szerettem az ókori Róma és a császárok történelmét, nem sokat foglalkoztam ezzel a korral, de most ennek a történetnek a hatására mégis csak érdekelni kezdett ez a korszak. Bár Nérótól és tetteitől olyan szinten rosszul voltam, hogy a könyv vége felé többször „pihenőt” kellett tartanom, hogy meg tudjam emészteni a történéseket. Ettől függetlenül olyan mű, amelyet egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, én örülök, hogy megtettem.

4 hozzászólás
+
>!
Grace_Martin
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

ZSENIÁLIS!! Nagyon jó!
Eddig a 207 molyon olvasottnak bejelölt könyvek közül csak 9-et kedvenceltem és ez lesz a tizedik.
Hiába hosszú és nem a legkönnyebb olvasmány, soha, de soha nem unalmas. Nincsenek túl nagy leírások, túlbonyolított filozofálások, amik egyébként Petronius (kedvenc, az kifinomult római esztéta) szájából sokszor mosolyogtatók, nevettetők. Mindenből pont annyi van benne, amennyi kell. Én egy hét alatt kiolvastam. :D

Én magam is keresztény vagyok és megdöbbentő volt olvasni,hogy miket kellett a keresztényeknek kiállniuk és hogy tényleg, mennyi szeretetet és erényt hoztak az egyébként féktelen Rómába és világba. Ma olyan könnyű azt mondani, hogy igen, én hiszek az Egy Istenben, de akkor nem az volt és azt hiszem, pont ez tette őket nagy hívőkké. Nagyon megható volt. Végig sírtam.
Bebizonyították, hogy a szelídség a csontot is megtöri.
„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem a én lelkemmel.” (Zak 4,6)

A nyelvezet egyébként nagyon élvezetes. Külön tetszettek az ilyen ókori felkiáltások, mint „Heuréka!” "Polluxra!" „Herkules pajzsára!” Lehet a görög, római, egyiptomi mitológiából is okosodni, megismerni sok-sok hiedelmet, istenséget, és ezt mind nagyon jól beleillesztve a szövegbe.
Nagyon tetszett, hogy a könyv bemutatja a rómaiak életét is. Épületeiket, társadalmi stuktúrájukat, mulatozásaikat, napirendjüket, vallásukat,és ami a könyv szempontjából talán a legfontosabb, a szépség iránti imádatukat.
Nekem külön élvezet volt, hogy tavaly nyáron jártam Rómában, így nagyon jól el tudtam képzelni a Forum Romanumot, a Palatinust meg mindent. Nem mondom, hogy, hogy most mindenki menjen Rómába, de érdemes utána nézni az antik Rómának, így élvezetesebb lesz a könyv is Egyébként az olvasó szókincse, műveltsége szépen gyarapszik e könyv olvasásakor, remek alkalom a fejlődésre.

Jajj, még most is könny lepi el a szemem, amikor kimondom magamban, hogy „Quo vadis, Domine?”
Talán azért is, mert én az egész könyvben azt kérdezgettem magamtól, hogy bizony én hová megyek??

1 hozzászólás
+
>!
KV
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Eddig nem értettem, miért van ilyen nagy sikere a regénynek. Most már tudom.
Fantasztikus! Tényleg!
Azt hittem, hogy csak történelmi ismereteim bővítését kapom a könyvtől, de ez nem így lett. Nem csak a keresztényüldözésről olvashattam, hanem szerelemről, szeretetről, barátságról, önfeláldozásról… hihetetlen.
1-2 embert néha le tudtam volna köpni, és mérgelődtem is sokat olvasás közben, de úgy látszik, a könyvben szereplőknek nagyobb a szívük, és könnyebben bocsátanak, mint én.

2 hozzászólás
+
>!
csillagka P
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Egyszerűen imádtam ez a könyvet, a fordulatos cselekményt, a jól megformált karaktereket, és a szerelmet ami még a börtönön is továbblép.
Néró egy szemétlába az igazi ripacs, Petronius az ellenpont végig szurkoltam hátha sikerül elkerülnie a sorsát az egyik legjobb karakter a könyvben.
Jó sokat megtudtam az ókori Rómáról, és az ott élt emberekről, igazi történelmi regény egy jó adag romantikával megfűszerezve.

+
>!
tthktln
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Őszintén örülök, hogy sikerült átrágnom magam az első 50 oldal latin szóáradatán, a balneatorok, ephebiák, tepidariumok és frigidariumok sűrűjén, mert megérte! Közben elkezdett kibontakozni a történet és már csak arra voltam kíváncsi, hogy „szokásos” happy end lesz vagy mindent elsöprő katarzis. Nos, méltán Nobel-díjas az, aki egyszerre tudja okozni mindkettőt befejezésképpen! Elmondhatom, régen olvastam ennyire jó könyvet.

1 hozzászólás
+
>!
csend_zenésze
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Tele vagyok kételyekkel vele kapcsolatban. Az első kötet egyenesen dühített (hogy lehet Vinicius ekkora barom?! és hasonlók), aztán a második kötetnél hirtelen kirobbant a cselekmény és az érzelem, mint egy atombomba, le se tudtam tenni. Olyan dolgokat kapcsolat össze az agyamban, amik eddig teljesen különállóak voltak.
Emészteni kell. Aztán pedig átengedni magunkat a könyvnek.

+
>!
Gedi 
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Bár a történet 1. századi, ez végre az a fajta ízig-vérig 19. századi írásmód, az epikus romantikus nagyregény, ami mostanában úgy hiányzott a sok modern meg posztmodern, kortárs irodalom után, mellett ;) Kicsit már elfeledtem, milyen az, amikor 100 oldalig konkrétan csak beindul a cselekmény, azaz nem történik semmi. Hogy töltelékként az ókori Róma bemutatását célzó fejezetecskék nem mindig izgalmasak. Ugyanakkor hihetetlen nagy érzelmek, drámai jelenetek és szívdobogtató sorsok, amik miatt egy idő után nem lehet letenni a könyvet. És persze roppant izgalmas (borzasztó?) a züllött Nero-kori Róma bemutatása, természetes szembenállása az „új vallással”, illetve ennek szimbolikus kifejeződése a szerelmespárban.
Még annyit, hogy a könyv második felét ne nagyon olvassátok vonaton, ha olyan puhány lelkületűek vagytok, mint én ;)

3 hozzászólás
+
>!
Hiranneth
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Nos, sikerült a végére érnem. Nem mintha rossz lenne maga a könyv, csak valahogy a stílusa most nem fogott meg, így lassan haladtam vele.
Érdekes volt ilyen szemszögből olvasni a történelem egy szeletét. Kicsiként nagyon szerettem a görög és római kultúrát, a család gyakran azon vitatkozott melyik volt a „jobb”. :D. Hát ezek alapján nem feltétlenül rómaiakra szavaznék. Nérótól a hideg rázott ki. De Vicinius sem volt szimpatikus az elején. Kifejezetten dühített a „ki ha én nem” hozzáállása.
Összességében tetszett, de azt hiszem egyelőre felüdülök valami könnyed olvasmánnyal…

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
tataijucc

– Én csak reggelenként vagyok ügyefogyott, estefelé visszanyerem régi rugalmasságomat.

Hatodik fejezet

3 hozzászólás
+
>!
Christine_

A szép nő annyi aranyat ér, amennyit nyom, de az olyan nő, aki emellett még szeret is, szinte megfizethetetlen.

1 hozzászólás
+
>!
tataijucc

– Ha a világ és az élet a lehető legrosszabb volna is, egy örökké jó marad benne: a fiatalság!

Második fejezet

1 hozzászólás
+
>!
dödölle

A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás, s ugyanígy csalódás a lélek is. Csak annyi esze legyen az embernek, hogy a kellemes csalódásokat megkülönböztesse a kellemetlenektől.

Első fejezet

1 hozzászólás
+
>!
mandarina

Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele.

+
>!
tataijucc

– Öregszünk, s mindketten egyre jobban szeretjük a házi csendet.

Második fejezet

+
>!
tthktln

Vannak az életben szép dolgok, de az emberek túlnyomórészt annyira szennyesek, hogy nem érdemes az életet sajnálni. Aki tudott élni, annak tudnia kell meghalni is.

405. oldal

+
>!
padamak 

A segítséget csak onnan kell várni, ahonnan meg is jöhet.

97. oldal - Kilencedik fejezet (Európa Könyvkiadó, 1971)

+
>!
stippistop SMP

    Vinicius nem tudta, alszik-e, vagy gondolataiba mélyedt. Nézte a leány arcélét, lehunyt szempilláit, ölében összekulcsolt kezét, s pogány fejében nagy nehezen kezdett megfogamzani az a tudat, hogy az idomaira annyira büszke, öntelt, görög és római mezítelen szépség mellett van a világon valami más, valami új, valami végtelenül tiszta szépség is, amelyben lélek van.
    Ott még nem tartott, hogy ezt keresztényi szépségnek nevezze, de ha Lygiára gondolt, már nem tudta őt elválasztani a tanoktól, melyekben hitt. Sőt azt is megértette, hogy ha mindenki nyugovóra tért, csak éppen Lygia virrasztott mellette, éppen ő, akit annyira megbántott, ezt azért teszi, mert vallása parancsolja. S noha ez a gondolat csodálattal töltötte el ama vallás iránt, egyúttal kellemetlen is volt számára. Jobban szerette volna, ha Lygia ezt az iránta való szerelemből, arcáért, szeméért, szoborszerű alakjáért, egyszóval mindazért tette volna, amiért nyakát annyiszor ölelték át hófehér görög és római karok.
De hirtelen megérezte, ha Lygia olyan lenne, mint a többi nő, akkor valami nem tetszenék neki benne. Erre elámult, s maga sem tudta, mi történik vele, mert észrevette, hogy benne is valami új érzések, új hajlandóságok támadnak, amelyek teljesen idegenek attól a világtól, amelyben eddig élt.
    Közben Lygia kinyitotta szemét, s látva, hogy Vinicius nézi, odalépett hozzá, s így szólt:
     – Itt vagyok melletted.
    Ő pedig így felelt:
     – Álmomban láttam a lelkedet.

206. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2011)

+
>!
sünmalac

Unokaöcsém úgy beleszeretett egy vérszegény leánykába, aki Aulusnál nevelkedik, hogy háza már valóságos gőzfürdő a sóhajoktól.

Hatodik fejezet

1 hozzászólás

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el