!

Quo vadis? 582 csillagozás

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény története Néro idejében játszódik, bemutatja a császár rövid, de véres hatalmának utolsó éveit, az uralkodó osztály dekadenciáját, a kereszténység elterjedését. Cselekménye több szálon fut. A romantikus szerelmi ág szinte földöntúli érzelmeket ábrázol. Vinicius katona beleszeret a gyönyörű Lygiába, a Rómában túszként élő királylányba. Poppea, Néro felesége féltékeny a királylányra, s bosszút forral a fiatal pár ellen. A regény többi jelenete a császár környezetébe, az előkelőségek udvarába viszi el az olvasót.

Megelevenednek a vad tivornyák és a népszerűséget hajhászó, művészkedő Néro pojácaságai. A mágikus császár felgyújtja Rómát, hogy a tűzvész lángjainál játszhassa el öntetszelgő színészi szerepét. Tanácsadói sugallatára az új vallás követőit teszi felelőssé. Hatalmának végét érezve mindennél szörnyűbb cirkuszi játékot rendez a népnek. Megindul a keresztények összefogása, Lygia börtönbe kerül. Az áldozatokat vadállatokkal tépetik szét, nyilvánosan keresztre… (tovább)

Eredeti mű: Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? (lengyel)

Eredeti megjelenés éve: 1895


Hirdetés

Kedvencelte 202

Most olvassa 42

Várólistára tette 347

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
800 Ft ★★★★★ Eladó
der69 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
300 Ft ★★★☆☆ Eladó
gnagy könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Anitiger könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Anitiger könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
600 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Adryenne1991 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
1.200 Ft ★★★★☆ Eladó
Mr_Csiro könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
300 Ft ★★★★★ Eladó
Urlacher könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
1.200 Ft ★★★★★ Eladó
Fóta könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
>!
150 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
LooneyLuna23 könyve Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Kiemelt értékelések

+
>!
stippistop SMP

Nem szoktam történelmi regényeket olvasni, pedig biz'Isten ráférne a történelmi tudásomra egy kis frissítés. Ez a könyv például, mióta az eszemet tudom, a családi könyvtár szerves részét képezi (második szekrény, alulról a harmadik polc), és azt is tudtam, hogy a szüleim egyik kedvence, de ha nem lett volna lehetőségem az új kiadáshoz hozzájutni, valószínűleg még évekig nem került volna a várólistám legsürgetőbb helyére… És milyen kár lett volna érte! Hetekkel ezelőtt olvastam, de csak rágtam-rágtam magamban az olvasottakat, és nem jött számra a fogalmaznivaló… Bár @Frenki-től megtudhattuk közben, hogy Kosztolányi szerint Sienkiewicz középszerű prózaíró (remélem, helyesen idézem), rám mégis nagy hatással volt a regény. Szerettem, hogy nem egy kivételesen gondolkodó patrícius a főhős, hanem fajtájának tipikus képviselője, és szerettem, hogy a rossz sem úgy rossz, és nem is úgy bűnhődik, és a jó sem úgy nyeri el a jutalmát. A keresztényüldözés naturalisztikus leírása eléggé megviselt az utolsó fejezetekben, de azt gondolom, a kegyetlenség ilyen mértékű ábrázolása egyáltalán nem volt öncélú, minden mondatnak helye volt. Chilon története pedig… (spoiler!) a legmegrázóbb, amit valaha olvastam…
Igazi hittanlecke és ezt most a jó értelemben írom…!

1 hozzászólás
+
>!
encus625 P

Régóta tervben van ez a könyv már nálam, de hossza és a történelmi regény volta eddig egy kicsit elriasztott. Egy barátnőm kedvenc könyve ez, még egyetemista korunkban mesélt róla, az pedig nem most volt. Pár hónapja döntöttem el, hogy megpróbálkozom a könyvvel, épp amikor a barátnőmék családját készültünk meglátogatni. Sem az írót, sem a történetet nem ismertem részletesen. A filmet tervezem megnézni viszont hamarosan.
Nehéz volt egy kicsit a ráhangolódás, a neveket megjegyezni, a sok lábjegyzet is az elején. Aztán szépen lassan beindul a történet, részletesen megismerkedünk a szereplőkkel. Valós történelmi szereplőket ismerhetünk meg a regény által jobban (Petronius, Szent Péter és Pál, Nero stb.), a kitalált személyek pedig jól kitöltik a könyvet. A korabeli Rómát is nagyon jól írja le az író, épületek, szokások, vallások, az őrült Nero. Nem egy gyorsan hömpölygő könyv ez, szépen lassan csordogál előre minden, de nem is kellett volna, hogy másmilyen legyen. Mindenki megtalálhatja benne a kedvenc vagy éppen utált személyiségét, de még utóbbi kategória sem volt olyan nekem, mint ami esetleg máshol előfordul. Az őrült Nerot is csak szánni tudtam, Chilon karaktere is kiszámítható volt, de ezzel sem volt bajom.
A korai keresztények életének bemutatása is érdekes volt, más ezekről tanulni az iskolában és más képet kapunk a könyv után róluk. Sok szimpatikus személyt ismerünk meg közöttük.
Róma égése utáni részek viszont egy másik képet rajzoltak ki. Az a Róma, ami szépen virágzik, megszokott rendben él, egyszerre teljesen más képet mutat. Ezek a fejezetek a könyv legkeményebb részei.
A könyv méltó melyen van a Nagy Könyv listán. Nagyon örülök, hogy kézbevettem, új kedvenc könyvem született.

>!
Európa, Budapest, 1979
554 oldal · ISBN: 9630716364 · Fordította: Mészáros István
+
>!
Bogas 

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a könyvvel a kapcsolatom évekkel ezelőtt kezdődött azzal, hogy a szüleim épp a belőle készült filmet? minisorozatot? néztük, és sikerült elcsípnem azt a jelenetet, amikor az oroszlánok felfalnak egy arénányi keresztényt. Olvasás közben tisztán emlékeztem arra, hogy nem rohantak azonnal rájuk, mert megzavarodtak attól, hogy olyan mozdulatlanul térdeltek ott a földön.
A másik dolog, hogy amikor néhány barátnőmmel Rómában kanapészörföltünk, az egyik legmeghatározóbb élményünk (azon kívül mondjuk, hogy éjszaka sikítva végigszaladtunk a Forum Romanum és a Palatinus romjai mellett) az volt, amikor álltunk a Colosseumban, és azon gondolkoztunk, hogy egy ilyen hatalmas épületet felépítettek azért, hogy tömegek nézhessék, ahogy emberek harcolnak életre-halálra egymással, illetve vadállatokkal. Lehet kötözködni, hogy a Colosseum még sehol sem volt Nero idejében, de itt idézném fel a jelenetet, amikor a város leégése után gyorsan amfiteátrumokat emelnek, hogy legyen hol látványosan kivégezni a keresztényeket.
Nos, a Colosseum lenyűgöző – és ez a regény is az. Nem azért olvastam több mint egy hónapig, mert nyűglődtem vele, egyszerűen csak nem fért be mindig a táskámba. Viszont amikor olvastam, nagyon lekötött, főleg onnantól kezdve, hogy felgyújtották Rómát. Volt olyan rész (spoiler! Chilon árulása), amit körülbelül leesett állal olvastam. Pedig nem is mindig éreztem, hogy ez lenne a legjobb fordítás, és még egy-két szerkesztési hiba is maradt benne. Sőt, történelem leckék ide vagy oda, 480 oldalon keresztül részben más végkifejletre számítottam (mondhatni más dramaturgiát rendeltem a címhez…).
Tényleg. Lenyűgöző.

+
>!
Briza

Hogy miért féltem a rómaiaktól, nem tudom. De valami visszatartott ettől a könyvtől, bizony mondom néktek, nem kellett volna! Katartikus élmény volt beleszagolni abba a korszakba, amikor az apostolok taposták a földet, s az egyre szaporodó nyájukat terelgették. Amilyen egyszerűen indult, olyan hatalmassá nőtte magát Lygia és Marcus Vinicius története. Végig rettegtem az oldalakat mivé lesz vajon a két fiatal szerelme, akiket nem a családjuk, hanem maga a vallás választ el egymástól. Sienkiewicz-re e könyv kapcsán csak úgy tudni gondolni, mint teremtőre, aki megtanítja az olvasóját hinni.

(A fülszövegre már rá sem mertem nézni, miután az első néhány mondat elárulta mi vár a szereplőkre a könyvben. Kissé lelombozott, mert nem így akartam megtudni.)

1 hozzászólás
+
>!
Poccahontas

Kezdem onnan, hogy először megfutamodtam előle. Abbahagytam kb. 100 o. után. Úgy éreztem nem tudok megküzdeni vele, hátravolt még 450 oldal és el sem tudtam képzelni, hogy ebből olyasmi sül ki, ami számot tarthat az érdeklődésemre.
Aztán egy kihívás miatt vettem elő, meg azért mert próbálom legkevesebbre redukálni a félbehagyott művek számát – rossz érzés, hogy kihagytam egy történetet, egy újabb világot.
Szóval másodjára is nekiugrottam és…majdnem ugyanott megint fel akartam adni. De legyűrtem a lustaságomat és továbbhaladtam, minduntalan azzal a kérdéssel a fejemben, hogy mire várok, mit adhat nekem ez a történet? És észre sem vettem, már nem azért olvastam, mert le akartam győzni, hanem, mert érdekelt, hogy mi történhet? (Tehát a könyv győzött :) ).
A szereplőket csak olyan 200 oldalnál tudtam megszeretni vagy megutálni. Viszont majdnem rögtön azután jött az ötlet, hogy kicsit utána kellene nézni szakirodalmilag. És akkor már észrevétlenül de visszavonhatatlanul belopózott a Kedvencek közé.
Ez nem az a fajta kedvenc könyv lesz, aminél alig várom, hogy újra sorra kerüljön, mert eléggé letaglózó, visszataszító és borzalmas a vége(nem az utolsó pár oldal, hanem az utolsó 10 fejezet kb.). Érthetetlen számomra, hogy hogyan lehettek akkoriban az emberek ilyen közel az állatokhoz, alighanem ösztönlényeknek mondanám a korabelieket.
Ez egy olyasfajta remekmű, amit nehezen nyel le az ember, meg is fekszi a gyomrát, de úgy gyógyul ki belőle, hogy szeretettel gondol aztán vissza rá.
Meghatározó élményt adott és mi mást is várhat az ember egy jó könyvtől?
Ui.: Favoritjaim a történelmi regények, mert jól esik tudni, hogy a kellemes időtöltésen túl tanulok is valamit.

>!
Európa, Budapest, 1990
570 oldal · ISBN: 9630750279 · Fordította: Mészáros István
3 hozzászólás
+
>!
Grace_Martin

ZSENIÁLIS!! Nagyon jó!
Eddig a 207 molyon olvasottnak bejelölt könyvek közül csak 9-et kedvenceltem és ez lesz a tizedik.
Hiába hosszú és nem a legkönnyebb olvasmány, soha, de soha nem unalmas. Nincsenek túl nagy leírások, túlbonyolított filozofálások, amik egyébként Petronius (kedvenc, az kifinomult római esztéta) szájából sokszor mosolyogtatók, nevettetők. Mindenből pont annyi van benne, amennyi kell. Én egy hét alatt kiolvastam. :D

Én magam is keresztény vagyok és megdöbbentő volt olvasni,hogy miket kellett a keresztényeknek kiállniuk és hogy tényleg, mennyi szeretetet és erényt hoztak az egyébként féktelen Rómába és világba. Ma olyan könnyű azt mondani, hogy igen, én hiszek az Egy Istenben, de akkor nem az volt és azt hiszem, pont ez tette őket nagy hívőkké. Nagyon megható volt. Végig sírtam.
Bebizonyították, hogy a szelídség a csontot is megtöri.
„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem a én lelkemmel.” (Zak 4,6)

A nyelvezet egyébként nagyon élvezetes. Külön tetszettek az ilyen ókori felkiáltások, mint „Heuréka!” "Polluxra!" „Herkules pajzsára!” Lehet a görög, római, egyiptomi mitológiából is okosodni, megismerni sok-sok hiedelmet, istenséget, és ezt mind nagyon jól beleillesztve a szövegbe.
Nagyon tetszett, hogy a könyv bemutatja a rómaiak életét is. Épületeiket, társadalmi stuktúrájukat, mulatozásaikat, napirendjüket, vallásukat,és ami a könyv szempontjából talán a legfontosabb, a szépség iránti imádatukat.
Nekem külön élvezet volt, hogy tavaly nyáron jártam Rómában, így nagyon jól el tudtam képzelni a Forum Romanumot, a Palatinust meg mindent. Nem mondom, hogy, hogy most mindenki menjen Rómába, de érdemes utána nézni az antik Rómának, így élvezetesebb lesz a könyv is Egyébként az olvasó szókincse, műveltsége szépen gyarapszik e könyv olvasásakor, remek alkalom a fejlődésre.

Jajj, még most is könny lepi el a szemem, amikor kimondom magamban, hogy „Quo vadis, Domine?”
Talán azért is, mert én az egész könyvben azt kérdezgettem magamtól, hogy bizony én hová megyek??

1 hozzászólás
+
>!
Nikkincs

Nehéz és súlyos könyv, mármint a témáját tekintve. Eleinte sok volt nekem az a rengeteg lábjegyzet, de ahogy megszoktam a kort és a szereplőket, úgy merültem egyre jobban bele Vinicius és Lygia, no meg a kereszténység történetébe. Be kell vallanom, hogy a középiskolában nem szerettem az ókori Róma és a császárok történelmét, nem sokat foglalkoztam ezzel a korral, de most ennek a történetnek a hatására mégis csak érdekelni kezdett ez a korszak. Bár Nérótól és tetteitől olyan szinten rosszul voltam, hogy a könyv vége felé többször „pihenőt” kellett tartanom, hogy meg tudjam emészteni a történéseket. Ettől függetlenül olyan mű, amelyet egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, én örülök, hogy megtettem.

4 hozzászólás
+
>!
csillagka P

Egyszerűen imádtam ez a könyvet, a fordulatos cselekményt, a jól megformált karaktereket, és a szerelmet ami még a börtönön is továbblép.
Néró egy szemétlába az igazi ripacs, Petronius az ellenpont végig szurkoltam hátha sikerül elkerülnie a sorsát az egyik legjobb karakter a könyvben.
Jó sokat megtudtam az ókori Rómáról, és az ott élt emberekről, igazi történelmi regény egy jó adag romantikával megfűszerezve.

+
>!
KV

Eddig nem értettem, miért van ilyen nagy sikere a regénynek. Most már tudom.
Fantasztikus! Tényleg!
Azt hittem, hogy csak történelmi ismereteim bővítését kapom a könyvtől, de ez nem így lett. Nem csak a keresztényüldözésről olvashattam, hanem szerelemről, szeretetről, barátságról, önfeláldozásról… hihetetlen.
1-2 embert néha le tudtam volna köpni, és mérgelődtem is sokat olvasás közben, de úgy látszik, a könyvben szereplőknek nagyobb a szívük, és könnyebben bocsátanak, mint én.

2 hozzászólás
+
>!
tthktln

Őszintén örülök, hogy sikerült átrágnom magam az első 50 oldal latin szóáradatán, a balneatorok, ephebiák, tepidariumok és frigidariumok sűrűjén, mert megérte! Közben elkezdett kibontakozni a történet és már csak arra voltam kíváncsi, hogy „szokásos” happy end lesz vagy mindent elsöprő katarzis. Nos, méltán Nobel-díjas az, aki egyszerre tudja okozni mindkettőt befejezésképpen! Elmondhatom, régen olvastam ennyire jó könyvet.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
tataijucc

– Én csak reggelenként vagyok ügyefogyott, estefelé visszanyerem régi rugalmasságomat.

Hatodik fejezet

3 hozzászólás
+
>!
Christine_

A szép nő annyi aranyat ér, amennyit nyom, de az olyan nő, aki emellett még szeret is, szinte megfizethetetlen.

1 hozzászólás
+
>!
tataijucc

– Ha a világ és az élet a lehető legrosszabb volna is, egy örökké jó marad benne: a fiatalság!

Második fejezet

1 hozzászólás
+
>!
mandarina

Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele.

+
>!
dödölle

A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás, s ugyanígy csalódás a lélek is. Csak annyi esze legyen az embernek, hogy a kellemes csalódásokat megkülönböztesse a kellemetlenektől.

Első fejezet

1 hozzászólás
+
>!
stippistop SMP

    Vinicius nem tudta, alszik-e, vagy gondolataiba mélyedt. Nézte a leány arcélét, lehunyt szempilláit, ölében összekulcsolt kezét, s pogány fejében nagy nehezen kezdett megfogamzani az a tudat, hogy az idomaira annyira büszke, öntelt, görög és római mezítelen szépség mellett van a világon valami más, valami új, valami végtelenül tiszta szépség is, amelyben lélek van.
    Ott még nem tartott, hogy ezt keresztényi szépségnek nevezze, de ha Lygiára gondolt, már nem tudta őt elválasztani a tanoktól, melyekben hitt. Sőt azt is megértette, hogy ha mindenki nyugovóra tért, csak éppen Lygia virrasztott mellette, éppen ő, akit annyira megbántott, ezt azért teszi, mert vallása parancsolja. S noha ez a gondolat csodálattal töltötte el ama vallás iránt, egyúttal kellemetlen is volt számára. Jobban szerette volna, ha Lygia ezt az iránta való szerelemből, arcáért, szeméért, szoborszerű alakjáért, egyszóval mindazért tette volna, amiért nyakát annyiszor ölelték át hófehér görög és római karok.
De hirtelen megérezte, ha Lygia olyan lenne, mint a többi nő, akkor valami nem tetszenék neki benne. Erre elámult, s maga sem tudta, mi történik vele, mert észrevette, hogy benne is valami új érzések, új hajlandóságok támadnak, amelyek teljesen idegenek attól a világtól, amelyben eddig élt.
    Közben Lygia kinyitotta szemét, s látva, hogy Vinicius nézi, odalépett hozzá, s így szólt:
     – Itt vagyok melletted.
    Ő pedig így felelt:
     – Álmomban láttam a lelkedet.

206. oldal (Lazi Könyvkiadó, 2011)

+
>!
tataijucc

– Öregszünk, s mindketten egyre jobban szeretjük a házi csendet.

Második fejezet

+
>!
tthktln

Vannak az életben szép dolgok, de az emberek túlnyomórészt annyira szennyesek, hogy nem érdemes az életet sajnálni. Aki tudott élni, annak tudnia kell meghalni is.

405. oldal

+
>!
sünmalac

Unokaöcsém úgy beleszeretett egy vérszegény leánykába, aki Aulusnál nevelkedik, hogy háza már valóságos gőzfürdő a sóhajoktól.

Hatodik fejezet

3 hozzászólás
+
>!
padamak

A segítséget csak onnan kell várni, ahonnan meg is jöhet.

97. oldal - Kilencedik fejezet (Európa Könyvkiadó, 1971)


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is