Miller szemlátomást nem érez gátlásokat, sőt, plasztikus leírásai gyakran azt az érzést keltik az olvasóban, hogy már csak egy lépés választja el az erotikát a pornográfiától. Ám ezt az érzékeny távolságot mindvégig megtartja: számára a nemi egyesülések bemutatása elsősorban a szereplők kapcsolatának mélységét (felszínességét) szolgálja, ennek hitelességéhez olyan szavakat, kifejezéseket is használ, amihez mi, olvasók csak gondolatainkban merünk eljutni. Ironikus hangneme, könnyed stílusa ugyanakkor a Millertől megszokott igényességet tükrözi… (Odze György)
Szexus (A hús megfeszítése 1.) 13 csillagozás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 40
Kívánságlistára tette 26
Kiemelt értékelések
Henry Millerről először a „Henry és June” című film kapcsán hallottam először: bár már 30 éves a film,de máig nézhető alkotás.Később elolvastam „Ráktérítő” című regényét is,melynek megírásáról egyébként a film is szólt- ez nagyon jó könyv, bűn kihagyni.Következett a „Baktérítő” című kötet,de ez már nem tetszett annyira,.tulajdonképpen az író New York-i életét meséli el, a tőle megszokott, csapongó stílusban. Röviddel ez után elolvastam a „Kakasviadal” című rövidke könyvet,mely az író, felesége, June,és annak barátnője különös kapcsolatát meséli el-rövidke írás, két este alatt el lehet olvasni, nekem bejött.Most pedig, miután újraolvastam a „Ráktérítő”-t, elolvastam ezt a könyvet is- de nem igazán tetszett, Rettenetesen elnyújtott könyv, amit 350, apróbetűs oldalba tördeltek bele, tehát normál betűmérettel 500 oldal lenne.Hosszú, végeérhetetlen fejezetek,melyeket csak a szexjelenetek,és az író időnkénti szellemes megjegyzései tesznek elviselhetővé.Tulajdonképpen a könyv Henry Miller,és June kapcsolatát meséli el,megismerkedésüktől kezdve a „Kakasviadal”-ban is ábrázolt kapcsolat kialakulásáig.Főhősnőnk itt Mona álnéven van említve,de mellette számos más női alak is feltűnik,akik nagy részét az író természetesen ágyba viszi.Közben pedig az íróvá válás gondolatával küszködik,és papírra is vet pár történetet.Részletesen megismerhetjük New York-i életét,és azokat az embereket,akikkel kapcsolatba kerül- de ennyi erővel akár Kovács János hivatalnok monarchiabeli életéről is olvashatnánk,az sem lenne izgalmasabb.Röviden: a könyvet csak Henry Miller- rajongóknak ajánlom,vagy olyanoknak,aki érdeklődnek írásai iránt- akit viszont csak felületesen érdekelnek az író művei,nyugodtan érje be az elsőként említett könyvével,az biztos tetszeni fog.
Népszerű idézetek
Volt még egy dolog, amiben végképp nem hittem – a munkában. A munka már a felnőtt kor küszöbén úgy tetszett nekem, mint az ostobák számára fenntartott tevékenységi forma. Épp ellentéte az alkotásnak, ami csak játék, és ami éppen azért a legfőbb hajtőerő az életben, mert önmagán kívül nincs más létoka. Mondta-e bárki is, hogy Isten azért teremtette a világot, mert dolgozni akart?
142. oldal
És még ha feltesszük, hogy nem átlagos pasas vagy, hanem gazdag ember, aki szabad folyást engedhet vágyainak, szeszélyeinek, étvágyának: feltételezed-e akár csak egyetlen percig is, hogy a milliomos ugyanúgy élvezi az ételt vagy a bort vagy a nőket, ahogy az éhes művész élvezi? Ahhoz, hogy élvezz bármit, a befogadására előbb fel kell készítened magad; ez bizonyos önuralmat, fegyelmet, mondhatni szemérmességet feltételez. De mindenekfelett vágyat, és a vágy olyasvalami, ami a helyes életútból táplálkozik.
95. oldal
Ki nem álltam azokat, akik saját súlytalanságuk ellensúlyozására a vállukra veszik a világ gondját. Aki folyton az emberiség esélyeit latolgatja, annak vagy nincsenek saját problémái, vagy nem mer szembesülni velük.
[…]
Volt még egy dolog, amiben végképp nem hittem – a munkában. A munka már a felnőttkor küszöbén úgy tetszett nekem, mint az ostobák számára fenntartott tevékenységi forma. Épp ellentéte az alkotásnak, ami csak játék, és ami éppen azért a legfőbb hajtóerő az életben, mert önmagán kívül nincs más létoka. Mondta-e bárki is, hogy Isten azért teremtette a világot, mert dolgozni akart? A körülmények láncolata és nem a józan ész vagy értelem vitt odáig, hogy azzá lettem, mint a többi – robotoló kuli. Megvolt az a vigasztalan ürügyem, hogy a feleségemért és gyermekemért dolgozom. Tudtam, hogy ez meglehetősen gyatra ürügy, mert ha holnap holtan esek össze, valahogy így is, úgy is megélnek. Otthagyni mindent és csak magammal törődni, miért is ne? Az a részem, amelyik a munkának szentelte magát, amelyik lehetővé tette, hogy a feleségem meg a gyermekem, bele se gondolva, a megkövetelt szinten éljen, az a részem, amelyik hajtotta a mókuskereket – micsoda ostoba, egocentrikus ötlet! –, a legjelentéktelenebb rész volt belőlem. Kenyérkereső mivoltomban semmit sem adtam a világnak; a világ kicsikarta a magáét belőlem, ennyi volt az egész.
[…]
Ahogy megszülettek, máris elkapta őket a mókuskerék, és halálukig el sem ereszti – és ezt a taposómalmot igyekeznek kitüntetni azzal, hogy „életnek” nevezik. Ha megkérsz bárkit, hogy magyarázza meg vagy definiálja, mi az élet, mi a célja és értelme, tanácstalanul fog bámulni rád.
[…]
Szűkös olvasmányaimból már megfigyelhettem, hogy azok az emberek, akik leginkább benne voltak az életben, akik alakították az életet, akik maguk az élet voltak, alig ettek, alig aludtak, alig volt valamijük, már ha egyáltalán volt bármijük. Nem voltak illúzióik kötelességtudatról vagy családfenntartásról vagy az állam fennmaradásáról. Az igazság és csakis az igazság érdekelte őket. Csak egyfajta tevékenységet ismertek el – az alkotásét.
142. oldal
Szervusz, szervusz, hogy vagy, remekül, rég nem láttalak, mi van veled, hát a kedves feleséged, valamikor össze kéne jönni, igen most sietek, persze hogy nem tűnök el, minden jót, viszlát…ez így ment, bla-bla-bla. Két szilárd test nem a megfelelő időpontban ütközik a térben, felületüket egymáshoz dörgölik, emléktárgyakat váltanak, nem létező kontaktusokkal próbálkoznak, ígérnek és viszontígérnek, elfelejtenek, elválnak, újra felidéznek…sietve, gépiesen, céltalanul, és mi a fene sül ki ebből az egészből?
122. oldal
Valamennyien bűnösök vagyunk, annak nagy bűnében, hogy nem élünk teljes életet. De a szabadság potenciálisan valamennyiünk előtt nyitva van. Abbahagyhatjuk a tépelődést, hogy miben vallottunk kudarcot, és tehetjük, ami csak erőnkből telik. Hogy mekkora erők lakoznak bennünk, abba talán még senki sem mert igazán belegondolni. Hogy végtelenek, arra egy nap majd rá fogunk jönni, amikor bevalljuk magunknak, hogy a legfontosabb a képzelet. A képzelet a merészség hangja. Ha Istenben van bármi istenjelleg, akkor ez az. Hogy igenis mert elképzelni bármit.
235. oldal, Tizennegyedik fejezet
Ha én irányítanám a világot, az alkotó embereket kenyérre és vízre fognám. A tökfejek megkapnák az összes étel-italt, amit csak szemük-szájuk kíván. Vágyaik kielégítésével mérgezném meg őket. Az étel méreg a léleknek. Az étel nem csillapítja az éhséget, sem az ital a szomjúságot. Az étel, a szexuális vagy más egyéb étel csak az étvágyat csillapítja. Az éhség az valami más. Az éhséget senki se tudja kielégíteni. Az éhség a lélek barométere. Az extázis az alaphelyzet.
319. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara 96% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Reminders of Him – Emlékek róla 95% ·
Összehasonlítás - Karen Marie Moning: Új nap virrad 95% ·
Összehasonlítás - Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók 95% ·
Összehasonlítás - Tiffany Reisz: A szent 95% ·
Összehasonlítás - J. R. Ward: Megsebzett szerető 95% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Síri csendben 94% ·
Összehasonlítás - Heather Graham: A szürkekabátos 95% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Az ördög télen 94% ·
Összehasonlítás - Kresley Cole: Égsötét 94% ·
Összehasonlítás