44. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

A ​vadkacsa 855 csillagozás

Henrik Ibsen: A vadkacsa Henrik Ibsen: A vadkacsa Henrik Ibsen: A vadkacsa

Henrik Ibsen (1828-1906) méltatói G. B. Shaw-tól Lukács Györgyig egyetértettek abban, hogy A vadkacsa, ez a „csodálatos tragikomédia”, a nagy norvég drámaíró munkásságának egyik legjelentősebb fordulópontja. „…Ez az új darabom – írta Ibsen – bizonyos szempontból kivételes helyet foglal el színműveim között; módszerében sok tekintetben különbözik az előzőektől…A vadkacsa talán új ösvények felderítésére ösztönöz majd néhány fiatal drámaírót, és ezt kívánatos eredménynek tartom.” A darab 1884-ben jelent meg nyomtatásban, 1885. januárban volt norvégiai ősbemutatója, és a századfordulóig már bejárta Európát. Magyarországi ősbemutatójára 1906-ban került sor, a Thália színpadán, Lukács György fordításában. A kényes társadalmi témákat boncoló, modern pszichológiájú dráma napjainkban is kedvelt darabja a színházaknak, hazájában és külföldön egyaránt.

Eredeti megjelenés éve: 1884

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Színház az egész Magvető · Populart Füzetek Interpopulart · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
Magvető, Budapest, 2018
ISBN: 9789631437881 · Fordította: Kúnos László
>!
Magvető, Budapest, 2018
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631437669 · Fordította: Kúnos László
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636131406 · Fordította: Bart István

3 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Hedvig


Kedvencelte 75

Most olvassa 13

Várólistára tette 150

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Újraolvasás vége.

A megírás öt csillag, csak ezt a hülye állat Gregerst ne utálnám annyira. Ha már fel nem képelhetem, le kell vonnom miatta egy felet. Kihozza belőlem a legrosszabbat. Persze ez is csak azt mutatja, milyen jól meg van írva a darab.

Olyan egy kicsit, mint egy krimi, csak nincs benne detektív. A nézőnek kell rájönnie, mi miért történik, és ki a gyilkos. Mert gyilkos, az van, még ha ő maga fel se fogja, nemhogy elismerné, miféle bűnök száradnak a lelkén. Hiszen nem az öl, aki ténylegesen meghúzza a ravaszt. És nemcsak a nyomozás zajlik előttünk, hanem maga a gyilkossághoz vezető út is. Minden apró jelével együtt.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/15/henrik_ibs…

>!
Interpopulart, Budapest, 1994
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636130221 · Fordította: Bart István
13 hozzászólás
sophie P>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Az az abszolút zseniális ebben a darabban (és persze sok másikban is, ld. Shakespeare-összes), hogy ahány oldalról nézed, annyiféle. Persze, hogy „kedvelt darabja a színházaknak”, egyszerű és mégis sokrétű, a karaktereket lehet kedvelni vagy utálni, de egyik sem közömbös, a szituációk és párbeszédek átérezhetőek. Én is láttam már színházban, a végkifejlet garantáltan könnyfakasztó.
Nekem ezúttal Gina ( a feleség) volt az érdekes. Te jó ég! Mit hurcol ez a nő magával (és nem kap feloldozást a végén sem)! Találtam egy felvételt, meg is nézem, mit gondolt erről Ascher Tamás.
https://www.youtube.com/watch…
– - – Ééés nagyon tetszett. Az a főszereplő, akit annak kinevezel. Én ugye Ginát (Fullajtár Andrea) neveztem ki, és az lett.

7 hozzászólás
SteelCurtain>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Remekül megírt darab. Az első felvonás után egészen mást várna az ember, ám lassan kiderül, hogy semmi sem egészen az aminek látszik. Nem történik alapvető változás, de amikor kibontakozik a dolgok bonyolultsága, akkor már minden más megvilágításba kerül. Adott egy megalázott férj, akinek egykor nyakába sóztak egy megunt szeretőt. Az asszony azonban feledni tudja múltját, hűséges feleség, aki többnyire maga végzi el férje kenyérkereső munkáját, mert az jobb szeret leendő találmányán ábrándozni. Hogy mi is lesz ez a találmány, az az asszony előtt éppoly rejtély, mint a leendő feltaláló előtt. A harmadik központi alak a férj ifjúkori barátja, egy hihetetlenül merev pasas, aki képtelen felfogni, hogy olykor az életet csak az önámítás teszi elviselhetővé. Amikor kibontakozott kompromisszumképtelen alakja, kissé eltűnődtem, hogy nem túlzás e a jelenléte a darabban. De nem! Sajnos ez a Gregers nagyon is élő figura, számtalan tragédia okozója. És a darabot is az ő megszállott igazságkeresése mobilizálja, indítja el pusztító útján. Egy idő után előre lehet látni a végzetes fejleményeket. Csak a darab szereplői vakok, egyikük sem képes a fékre lépni. Ibsen borzasztó nagy élettapasztalattal írhatta műveit, mert többnyire ugyanilyen magatehetetlen állapotot tapasztalunk környezetünk problémás családjainál is.

adrienn_szucs>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Abban áll ennek a drámának az erőssége, hogy több oldalról megközelíthető.
Igazából mindenki lehetne főszereplő, valójában egyikük sem az. Abból is látszik, mennyire zseniálisan van megírva, hogy heves érzelmeket váltott ki belőlem, többször is éreztem a dühöt magamban és azt, hogy egyik-másik szereplő megérdemelne egy pofont.
Érdekes és fontos kérdéseket feszeget az író: hogy lehet, hogy ennyire nem ismersz valakit több év házasság után, szabad-e off beleavatkozni mások életébe, még ha jó szándékkal teszed is, hogyan lehetséges, hogy valaki ennyire öntelt és naiv legyen anélkül, hogy erre bárki felhívná a figyelmét, meddig lehet/kell tűrni egy asszonynak a házasság alatt, hogyan lehet egy gyermeket a lelke mélyéig sérteni úgy, hogy ez akkor nem is érdekli az okozót.
Sajnos nem láttam még színházban, azonban keresni fogom az alkalmat, hogy megnézhessem ,mert egészen biztosan maradandó élményt nyújt.

Leliana>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Ugyanolyan gyanútlanul sétáltam bele Ibsen csapdájába, mint a Nóra esetében, bár ez utóbbi műve jobban megcincálta a lelkemet. Két kolléganőmmel eszmecseréltünk a múlt héten, ők már mindkét írást olvasták, egyikük állította, hogy a Nóra keményebb, másikuk erre tette a voksát, mondtam, majd én igazságot teszek köztük. Nem is lehet kérdéses a válaszom. Nagyon sajnálom, hogy korábban nem kerültek a látókörömbe, biztosan fogok még drámákat olvasni, nagyon megfogtak most.

Nagyon sokrétű, összetett problémákat feszeget, rengeteg gondolkozni valót adott.
– Érdekes kérdés, hogy tudhatja-e az ember, hogy kivel él együtt, még azok után is, hogy 10+ évet töltöttek egymás társaságában. Ismerheti-e a másik minden titkát, egyáltalán, jó-e, ha ismeri minden titkát?
– Milyen vakok is tudunk lenni, néha pedig annyira az orrunk előtt van minden válasz, de kerülendő a további kérdéseket, gondokat, elkendőzzük ezeket. Rémes, hogy néha csak mint vendég vagyunk jelen a saját életünkben is.
– Mikor, milyen mértékben érdemes őszintének lenni?
– Van-e jogunk az igazság nevében beleszólni más életébe, bármilyen mértékben is?
spoiler

Ami a végkimenetelt illeti, körömrágva és reménykedve olvastam az utolsó oldalakat, szinte végig bíztam abban, hogy nem történhet úgy, ahogy a közepétől már sejthető volt, ami pedig még inkább szívszorítóvá teszi, hogy feloldozást, szikrányi reményt sem kapunk.
Biztosan velem marad egy ideig.

1 hozzászólás
DaTa>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Rég olvastam ennyire emberi, ennyire megrázó, ennyire felkavaró, ennyire tökéletes drámát. Hibátlan.

6 hozzászólás
eme>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Nem vagyok babonás, de talán mégsem jó, ha tizenhárman ülnek egy asztalnál. Főként annak a bizonyos tizenharmadiknak. És talán az sem jó, ha pisztoly van a színen – mert az óhatatlanul el fog sülni. És talán nem azt találja el, amire/akire eredetileg céloztunk, sőt, talán nem is az süti el, aki meghúzza a ravaszt.

Remek darab, mesterien felépített karakterekkel, éles társadalomkritikával, lélektanisággal – keserű iróniával átszőtt tragikomédia. Szűkszavú, mentes minden felesleges sallangtól, minden szava a helyén. Szimbólumhálóját olyan gondosan, értőn szövi meg, hogy minden szál mindenkihez vezet, és mindenkihez másként, sajátos módon. Padlás, vadászat, vadkacsa, látás és gyengén látás, fényképészet és retusálás – ki hogyan viszonyul hozzájuk, ki melyikkel van szorosabb kacsolatban, melyikkel azonosul, melyiket utasítja el, melyiket ismeri fel, melyik által hagyja becsapni magát?

Mint szivárványszínben tündöklő, leheletvékony szappanbuborék vesz körül mindenkit az önámítás, a hazugság, míg egyszer csak valaki hozzá nem nyúl a védőburokhoz. Ez szét is pattan azonnal, és nagyobbat szól, mint gondolnánk. Eléggé veszélyes és talán felelőtlen dolog is levadászni a szappanbuborékokat. Persze szappan van bőven, víz is. Mehet minden tovább…

Kegyetlen játék ez. A darab meg kegyetlenül őszinte. Gregers alakjában felmutatja az igazság feltárásához ragaszkodó, heveny világboldogítástól szenvedő, eszmék és eszmények vezérelte ember hordozta veszélyeket, amennyiben ez magányának hegyeiből alászállva beleszól a megszokott, hazugságban ugyan, de működő emberi kapcsolatokba. Felveti a művész felelősségének kérdését is – hiszen Gregers egyféle alter-ego, a jelképes látás is hozzá fűződik a drámában.
Hjalmar – a kisiklott életű, többszörösen megalázott, megszégyenített, hazugságban és vakságban élő, hiszékeny, gyenge, önző, csak szavaiban nagy kisember, aki többre volt ugyan hivatva, de inkább önsajnálatában és soha meg nem valósuló terveiben, álmaiban él, mintsem kinyitná szemét. Fényképész, aki nem szeret és nem tud fényképezni. Apa, aki étel helyett étlapot hoz gyerekének. Gyakorlat helyett elméletet, tettek helyett szavakat, élet helyett álmot. Meg néha egy kis zenét, furulyaszót – mint letűnt, boldog családi élet halvány emlékét. Apjának erdő helyett padlást…

Relling orvosnak lenne igaza? Szükség van az önámításra, hogy élhető legyen az élet? Ismerjük el, hogy szükségünk van Werle gondoskodására/alamizsnájára? Vagy azt, hogy már nem fogunk megváltozni soha? Hogy hiába az áldozat?
Szűk kis élet ez, hiába mímeljük a végtelent. De végül persze elfogadjuk – alamizsnaként, és elfeledjük talán sosem volt régi, szabad életünket, akár a megsebzett vadkacsa… Hol a megtisztultság boldog, erős fénye, mikor az öreg Werle, az atya látása is sötétbe borul? A fia meg, az embert felvilágosítani, megváltani vágyó… Na jó, itt már más síkra tértünk át – érdemes volna a keresztény mitológia és szimbolika szempontjából is picit megvizsgálni a drámát, de ehhez túl kicsi vagyok, meg amúgy is túlságosan elnyújtottam már ezt az értékelést.
De aki kíváncsi erre a megközelítésre, az itt rendkívül érdekes dolgokra talál:
http://www.ibsenvoyages.com/e-texts/the-realist-cycle/t…

1 hozzászólás
Lillsz P>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Henrik Ibsen zseniális! Miért csak emelten kérik ezeket a drámákat? Mindenkinek olvasnia kellene! 5/5

5 hozzászólás
Lynn>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Végig az járt a fejemben, hogy ha Hjalmarnak ilyen barátai vannak, mint Gregers, akkor minek neki ellenség. Egyszemélyes lét-romboló fazon ez a Gregers, aki jobb lett volna, ha ott marad, ahol az elmúlt tizenpár év alatt volt.
Nagyon sajnáltam a szereplőket, mindenkit az Ekdal családban, de leginkább a szerencsétlen kislányt, aki semmiről se tehet, semmit se ért, semmit se feltételez.
Nagyon gonosz dolog volt őt arra buzdítani, még ja csak közvetetten is, hogy tekintse magát vadkacsának és áldozati bárányként járuljon hozzá a családi harmónia kialakulásához.
Érdekel, vajon hogy viszik színpadra.
A 13-as szám már az elején megjelenik, gondoltam, hogy később lesz jelentősége, főleg úgy, hogy az öreg Werle – miközben erről beszél – Hjalmar felé sandít. Ez már csak személyes adalék: évekig laktam egy olyan társasházban, ahol nem volt 13-as lakás. A miénk volt a 14 :)

KBCsilla P>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Ez kemény volt.
Sokszor volt már a kezemben, bár nem olvastam el, láttam néhány feldolgozását is, mégis ért meglepetés.
Érzelmileg.
Valahogy jobban át tudtam élni úgy, hogy magamnak diktálhattam a feldolgozás tempóját.
Fantasztikus a vadkacsa és az ember hasonlata, és nagyon igaz.
Itt, ezen a részen különösen sokat eltöprengtem.
Aztán akkor is, amikor elhangzott a lövés, bár ott azért teljesen egyértelmű volt, hogy kit talált el.
Úgy vélem, hogy érdemes rajta többször is átrágnia magát az embernek, mert biztos minden alkalommal akad benne valami új, valami éppen akkor aktuális fájdalom, vagy akár csak egy gondolat.
Szép volt.


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

RELLING Nagy rosszat tenne vele. Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle!

Ötödik felvonás

Frank_Waters I>!

RELLING
Mondja, ki nem beteg ezen a világon?

Ötödik felvonás

minialoe>!

Relling
Mielőtt elfelejteném, Werle úr – kérem, ne használja ezt a finomkodó kifejezést, hogy „eszmény”. Van erre nekünk egyszerűbb, kifejezőbb szavunk is, a „hazugság”.

207. oldal

Püré>!

Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.

Frank_Waters I>!

Nem. A döntő pillanatban végül is sikerült legyőznöm magam. Vállaltam az életet. Mert hidd el, Gregers, bátorság kell ahhoz, hogy ilyen helyzetben az életet válassza az ember.

Harmadik felvonás

gwyneira P>!

Ha visszanézek arra, amit életedben elkövettél, mintha megcsonkított tetemekkel borított csatateret látnék.

Első felvonás - Gregers

nagy_csilla>!

A magányos ember, Gregers, nem nevet könnyen.

Első felvonás

AkosAkos>!

GREGERS
És reggelenként nem imádkozik?

HEDVIG
Nem, dehogy.

GREGERS
És akkor már miért nem reggel is?

HEDVIG
Hát mert reggel világos van, és akkor már nincs mitől félni.

gwyneira P>!

HJALMAR
Hát mondom, hogy megfeledkeztem róla. De hidd el nekem, kislányom, úgyis csak elrontottad volna vele a gyomrodat. Most pedig ülj oda szépen az asztalhoz, olvasd fel az étrendet, én pedig majd minden egyes fogásról elmondom, hogy milyen íze volt. Na, fogjad, kislányom, itt van.

HEDVIG
(a könnyeit nyelve) Köszönöm szépen.

Második felvonás

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Tudja, Ekdal úr, a tokaji is olyan, mint a fényképezés. Napsütés kell hozzá. Így van?

Első felvonás

Kapcsolódó szócikkek: Tokaji (bor)

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Oscar Wilde: Bunbury
Leszja Ukrajinka: Erdei rege
John Milton: A küzdő Sámson
Bjørnstjerne Bjørnson: A csőd
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Kovács Márton – Mohácsi István – Mohácsi János: Ördögök
Jókai Mór: Levente
Szigligeti Ede: Liliomfi