Pillangó 91% 298 csillagozás

Ha csak a fele igaz mindannak, ami a könyvben szerepel, akkor is elképesztően fordulatos és kalandos évei voltak Charriére-nek az elmesélt 14 fegyenc-év alatt. A kezdeti, tétova ismerkedésünk után, hamarosan el kellett ismernem: ez a pali kuriózum, a könyv pedig nem fog csalódást okozni.
Nem is cáfolt rám. Mindig szerettem az életrajzi írásokat, mégha azok kissé kiszínezve vettetnek is a papírra. Ahhoz képest, hogy a szerző stílusán látszik, hogy nem író a mestersége, nagyon jól tudja érzékeltetni a benne és körülötte lejátszódó történéseket. A helyszínek, a trópusi környezet, az ottani sokféle bőrszínű és származású ember, mind-mind úgy elevenedett meg a könyv lapjain, mintha csak köztük lettem volna. A kegyetlen fegyenctelepek egy külön világ. A fegyencek és őrök viszonya, az egyes szituációk, reakciók mind-mind érdekes bepillantást engedtek egy zárt és kíméletlen közösségbe. De természetesen Pillangó karaktere, személyisége nélkül nem működne olyan jól a történet. Ez a simlis, de a történet előrehaladtával mégis egyre rokonszenvesebbé váló ember hallatlan akaraterőről, kitartásról, leleményességről, testvériességről tesz tanúbizonyságot. 14 év alatt egy tucat szökési kísérlet a leglehetetlenebb körülmények között, az bizony nem semmi. Ahányszor meghiúsult a kísérlete és elkapták, kis idő elteltével mindjárt az újabb télakon törte a fejét, sohasem adta fel. (Csak a börtönszleng-beli „télak” szó szerepel végig a könyvben, amely szökést jelent. Megint tanultam valamit.) Fejben dől el minden – tartja a mondás. Ez Pillangóra is igaz lehetett. Valószínű úgy tudta végig megőrizni a józan eszét és roppant elszántságát, hogy nem törődött bele a sorsába, nem tört meg, nem vesztette el a szabadságba vetett hitét, ahogy egyszer maga is megvallja: csak átutazó vendégnek tartotta magát a rabság idejére. Igaz, nem kis részben a bosszú is hajtotta, hogy revansot vehessen az ügyészen, aki ártatlanul küldte „az enyészet útjára”.
A legizgalmasabb jelenetek voltak számomra, amikor az óceánon hánykolódtak, sokszor csak kutyafuttában összeeszkábált lélekvesztőkön, de az indiánok közt töltött pár hónap is emlékezetes marad, amikor paradicsomi, háborítatlan körülmények között élhetett.

Akkor értékeljük csak igazán a szabadságot, amikor azt megvonják tőlünk. Márpedig az mindennél többet ér. Igaz, Pilla?

jól átvert engem az apukám! régen, még tiniként, ha épp lelépni készültem otthonról, (nem voltam zűrös kamasz, általában nagyokat sétáltunk barátnőmmel) sokszor tette fel a kérdést: Télakolsz?. én mindig kérdeztem tőle, hogy mit jelent ez a szó pontosan, ő pedig azt válaszolta, hogy olvasd el a Pillangót!
szóval kábé 15 éve porosodott a polcomon, hogy elolvasva megtudjam mit jelent a télak szó. várólista-csökkentős kihívásra pont megfelelő volt.
azt azóta sem tudom, hogy maga a télak szó honnan ered, de hogy mit jelent, azt volt alkalmam megtanulni az olvasás során.
Azt szerettem benne, hogy egyáltalán nem volt unalmas. még azok a részek se, amikről az ember azt gondolhatná, hogy az lesz, mert mi izgalmas lehet egy több éves magánzárkában például? hát igazából semmi, de azt tudni kell jól előadni.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Igaza volt @piciszusz-nak, ezt nem igen lehet letenni. Köszi az ajánlást!
A végére mondjuk nálam veszített kicsit a lendületéből, meg nem éreztem teljesen lezártnak a fejezeteket, vagy pedig korábban nem tűnt ez fel. Hihetetlen, hogy Pillangó mennyi mindent kibírt, mennyit tett azért, hogy szabad lehessen. Könnyen megbarátkoztam vele, pedig aztán rohadt nagy pesszimista vagyok. :) Mégis tudott rám valahogy hatni, mert akármilyen világvége hangulatban is vettem elő (mert hát nem tudtam tőle szabadulni), mindig megdöbbentett bátorsága és a hite. Hitt abban, hogy szabad lehet. Most nem Istenről beszélek, pedig szó volt róla is, és magam is kereszteletlenként láthattam, hogy még a magunkfajta is megtérhet, és esetleg őt is támogathatja egy felsőbb hatalom. Bár Isten létezésében továbbra sem hiszek. Arról, hogy minden tervében, rabtársaiban, idegenekben megbízott, és tudta, hitte, hogy újra szabad lehet és sikerülni fog. Ennyi fájdalmat, megaláztatást túlélni és mindig tovább küzdeni… példát lehetne venni róla. Persze a fene tudja, mennyi igaz a történetből, de ha csak egy része is, már az is csodaszámba megy. Fel is nézek rá, mint ahogy minden erős emberre felnézek. Egyre inkább kezdem azt gondolni, hogy nagyon gyenge vagyok, hogy nem bírom elviselni, ami körülöttem zajlik, pedig aztán kis semmiségek, például Pillangó életéhez képest.
Egyedül még az zavart, hogy Pillangó mennyire tipikus férfi. Végülis nem derült ki sok minden a feleségével való kapcsolatáról (bár az, hogy a nő kitartott mellette a tárgyalás, az ítélet után is, bár fene tudja, ha lehetett volna kommunikálniuk, keresi-e – na ez pl zavaros volt, hogy most levelezhettek-e a rabok vagy sem, mert a vége felé van szó postáról…), de akkoris könnyen megcsalta. Oké, x év után megértem, de hogy 5 hónap után összefekszik két indiánnal, akik ráadásul testvérek is… Jó, persze, hiányzott neki ez az életéből, mint sok minden más is, szerették, törődtek vele, de na… lehet begyöpösödött vagyok vagy a fene tudja, de ezt a részét nem értettem meg, bár ott volt a legboldogabb. És van egy olyan érzésem, hogy hiába van jó embernek beállítva, ha tehetné se menne vissza megnézni a gyermekeit. Úgyhogy ennyiben csalódás Pillangó. A kis hindut már értettem, mert akkor már tényleg jó sok idő telt el. (Bár nem lehetett valami nagy házasság a francia nőcskével, mert nem sűrűn emlegeti. A végén is csak az apjának akar írni.)
Végiggondolva, amiket ide írtam…. Talán nem is lehet teljesen véleményt mondani róla, „megérteni”, hiszen azt csak akkor tudja az ember, ha ő is átélte ugyanezeket. És remélhetőleg, soha nem fogja.

Még nagyon az elején tartottam, mikor tudtam, hogy fel kell vennem a képzeletbeli „Életem legmeghatározóbb olvasmányai” listámra. Rengeteg erőt merítettem belőle, és merítek most is. Ha el vagyok keseredve, és nem tudom, merre induljak, és úgy érzem, hogy szemét a világ, elég csak magam elé mormolnom, hogy „Pillangó”, eszembe jut, hogy ugyan, mi is az én problémám más, többet szenvedett emberekéhez képest?! Csak ennyi. Hogy „Pillangó” – és máris tudom, hogy menni kell, előre, gondolkodni, cselekedni, és ami a legfontosabb: soha sem feladni!

Sokáig tartott elérnem a végére de csak is azért mert mindig betódult valami más elé. De ez igazán jó könyv. Annyira, annyira hangulata van.
Nekem személy szerint először furcsa volt az író stílusa de csak így adja vissza igazán a könyv azt amit mondani akar.

Egy, kettő, három, négy, öt, hátraarc. Egy, kettő, három, négy, öt, hátraarc. Én már lehet, hogy bekattantam volna, de ő nem engedhette meg magának. Együtt éreztem vele, együtt voltunk bezárva, és együtt télakoltunk, újra és újra.
Nagyon tetszett. Kedvenc.

Kamaszkorom egyik kedves, kedvence..Drága jó nagyanyám adta a kezembe folytatásokban, még a Rakéta regényújságban. Azóta többször elolvastam,a filmet is láttam. Kaland,izgalom,romantika, kitartás,..minden itt van. Szabadság vágy, élni, járni a magad útját.

Klasszikus, a film is zseniális (S. McQeen a nagy kedvencem és D. Hoffman is nagyon jó).
Kötelező olvasmánnyá tenném felső végén, pl. a Harry könyvek helyett (nem mintha azok nem lennének jó könyvek….)

2 részre bontanám az értékelést..
1.Ez a történet nagyon jól megvan írva. Részletes, nem unalmas,kerek.
2.Még mindig a kedvencem,de újra olvasni nem volt valami érdekes. Semmi újdonságot nem adott a könyv.
(Viszont ajánlom azoknak akik még nem olvasták 1x sem.Ki ne hagyjátok!:)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nyelvezet nem túl irodalmi.
Nem tudom honnan jön a „télak” szó :)
De a cselekmény nagyon tetszett. Kemény élete volt neki, és ráadásul nem is járt volna neki ez a büntetés. Nehéz megpróbáltatások a testnek, de talán még nehezebb a „léleknek”

Azt mondja igaz történet. Ha kiderülne hogy megszépített ezt-azt, akkor is pont ennyire tetszene. ajánlom mindenkinek!