„A Heltai-történetek bája a mesélés módjában van. Egy pillanatra nem engedi el az olvasó figyelmét, egy paradoxont, egy szójátékot ki nem hagyna. Nem elégszik meg a csattanóval a történet végén, csattanót rejt minden mondata. Történeteinek irama gyors, elbeszélései karcsúak. A csevegés művésze. Az anekdotának gazdag hagyománya van a magyar irodalomban: mondjuk a legnagyobbat: Mikszáthot. Mikszáth elvitatkozik, komótosan mesél, hosszabb kitérőket tesz, hogy meggyőzze olvasóit: belefűz elbeszélésébe egy másik történetet, ami valamiről eszébe jutott, játszik az olvasóval: ráér összefogni a szálakat. Heltai csevegve is azonnal célra tör. Tudja, hogy figyelnek rá. Amit mond, rögtönzésnek hat, holott a legapróbb pongyolaságig kiszámított. Kosztolányi a Heltai-próza kulcsát lírájában találja meg. „Aki ismeri a rímek és metszetek édes fékét, akkor is mértéket tart, midőn a próza szabadabb területén mozog. A versíró prózájában fő az arány”. S… (tovább)
Abu Majub bolhája 7 csillagozás
Várólistán 3
Kívánságlistán 1
Népszerű értékelések
Az első fele nagyon tetszett. Finom nyelvezet, ötletes novellák, édes-bús hangulat. A végét viszont már nehézkesen olvastam. Hogy a történetek lettek mások, én változtam, vagy egyszerűen csak sok volt már, nem tudom – talán ez utóbbi. De azért jó volt.
Hosszú volt ez a hétvége… :)
Heltai novellái rövidek és lényegretörők. Akárcsak Karinthy prózájában, itt sincs egyetlen felesleges szó sem. Tökéletesnek mondanám, ha olyan létezne. Szóval nem rossz.
Aki Örkényt és Rejtőt szereti az Heltait ki ne hagyja. Mintha az ő gyermekei lennének az általam hőn szeretett író nagyságok. Heltait eddig nem ismertem, de ezekkel a kis rövid szösszenetekkel megfogott. Biztos hogy lesz még következő.
Különösen tetszett: Milicent, Piroska és a Farkas, és a Hivatalos Órák.
Népszerű idézetek
De van-e fiatalember, aki megfogadja az öregek tanácsát? Az életben az a szép, hogy mindenki a maga esze szerint rontja el.
Kaland
Mikor kinn voltak a külső Népszínház utcában, az aggasztóan szőke naiva megállt egy kívül-belül egyaránt sötét, nagy ház előtt, és negyedik számú mosolyát alkalmazva (angyali búcsúmosoly félbalra), így szólt:
– Így ni… most már nem kísérhet tovább. Én már helyben vagyok.
– Hát itt lakik a szabónéja? – kérdezte a mélabús fiatalember.
– Itt!
18. oldal A szabóné
– Hogy van? – kérdezte az őrnagy hosszabb, csaknem hat-hét esztendei szünet után.
Körülbelül ennyi ideje annak, hogy nem láttuk egymást. Utoljára a barcelonai sakkversenyen találkoztunk. Emlékezetes sakkverseny volt, amelyen az őrnagy csak úgy tudta az elháríthatatlan mattot elkerülni, hogy lenyelte az ellenséges vezért. Ez a merész újítás, amely azóta nicaraguai vezércsel néven szerepel a sakkjáték kézikönyveiben, új mezőket nyitott meg a sakkozó világnak, és az őrnagy nevét mindjárt a világhír glóriájával övezte.
114. oldal A hű gramofon
A Tündérlaki lányok hárman voltak. Kettő közülök tisztességes volt, a harmadik nem. A két tisztességest Mariskának és Jolánnak hívták, az egy nem tisztességest Putyinak.
158-159. oldal A Tündérlaki lányok
A hajón két budapesti úriasszony is utazott. Az egyik szőke, a másik fekete, ahogy meghitt, jó barátnőkhöz illik.
170. oldal A sütővas
Ezek azok a tréfás olasz utcák, ahol a gáláns kalandozónak az ablakon kell csak kihajolnia, hogy az utca túlsó során lakó szomszédasszonyt megcsókolhassa.
Szmoking és cimbalom
Ezt a nadrágot néztem, ezt a fenekén agyonnyűtt, szörnyű intézményt mereven, csalódottan, elkeseredetten, egyetlenegy pontra szögezve tekintetemet, elmondhatatlan fájdalommal, hogy a haza bölcsének a temetéséből nekem csak ez a könyörtelen, kegyetlen nadrág jut.
6. oldal Temetés
Ez a kis papírkereskedő csakugyan nem boldogult, azonban ebben az ügyben, úgy látszik, nem ez volt számára fontos, inkább csak az az elméleti megállapítás, hogy neki nem csak lehetősége, hanem jussa is van ahhoz, hogy tönkremenjen. Ehhez a jussához görcsösen ragaszkodott.
31-32. oldal Alperes
A gonosz és elbizakodott emberi lélek a hosszú századok folyamán tökéletesen megfeledkezett az ördögről. Ez fáj az ördögnek, aki gőgös és hiú, mint minden fekete férfi.
35. oldal Az ördög Budapesten
– Tessék ezt a vekkert megnézni, úgy jár, mint a tüzes istennyila és úgy ketyeg, mint egy ágyú.
Az óra csakugyan pompásan teljesítette kötelességét. Minden reggel föl akart ébreszteni. Hogy mégsem ébredtem föl, az én hibám volt, nem az óráé. Olyan időben ébresztgetett, mikor a kávéházban ültem még.
143. oldal Altató mese egy ébresztőóráról
