Házasságon innen és túl 86% 84 csillagozás

Ez még szerető, az már feleség
ez még feleség, az már szerető.
Ez még elvált, az már házas,
ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret.
Ez még vadászik, az már megfőzte,
ez már megfőzte, az még vadászik…
Ez már, az még és ez még, az már,
de végül mindegyiket megette a halál.

/ http://tinyurl.com/9bq5tja /

A fenti szövegnél jobban nem tudnám összefoglalni ennek a novellagyűjteménynek (ciklusnak?) a lényegét, témáit. Egyik kedvenc irodalmi toposzom a szerelmi háromszög, házasságtörés, válás. Több oka van ennek, most egy személytelenebbet választok: mindig is érdekelt, hogyan dolgozza fel egy férfi és/vagy egy nő, hogy esküt szeg. Ott lebeg-e a szeme előtt a házassági eskü szövege, amikor más ágyában ébred? Van-e valós súlya még ma is (volt-e valaha?) ennek az eskünek, s ha igen: mekkora? Átgondolja-e az, aki kimondja? Komolyan vehető-e, hogy holtomiglan-holtodiglan, amikor még magunkat sem ismerjük igazán, és fogalmunk sincs arról, milyen változáson megyünk keresztül az elkövetkezendő napokon, években, évtizedekben? Végeláthatatlan kérdések sorozatával lövöldözhetnék tovább, de a válaszokat inkább Háy írásai alapján próbálom megfogalmazni magamnak, és a jövendőbeli olvasóknak is ezt ajánlom.

Nem estem hanyatt ettől a könyvtől, nem rohantam hisztérikusan a könyvesboltba, hogy nekem kell ebből egy saját példány, de azonnal. Nem is tetszett minden írása egyformán, sőt: középtájt már kimerítettnek tűnt az eddig kimeríthetetlennek látszó téma, a házasságtörés és a szerelem bonyolult kémiája. Túl sok volt Budapestből, az elfoglalt üzletemberekből meg a pénzéhes luxusprostituáltakból feleségekből.
Sok volt az olyan írás, amit mintha ugyanazzal a sorvezetővel írt volna Háy, szappanoperai mélységekbe csúszott le: pl.: Egy budapesti cégvezető, Agglomeráció, Nehéz.
Viszont azt is el kell ismernem, hogy az életben vannak ilyen szappanoperai mélységek. Vannak csalánozók szintjén vegetáló emberek, párkapcsolatok. Ami viszont kellett volna, az a bizonyos plusz, valami, ami odacsap az asztalra, na az hiányzott a fent említett írásokból.
De voltak üdítő kivételek, sőt, egészen mély, új, bátor írások: Petőfi, Titok, Lajos utolsó levele Feri feleségéhez (kedvenc!), Egy budapesti lakos élete (megrázó), A halottember, A népzenész, A telefonszerelő, A pince, Csöpi. Ezekért öt csillag járna, úgyhogy igazán zavarba jöttem ezzel a csillagozással, hogy most akkor merre meddig. Marad szerintem a négy, mert a stílus rendben volt, oldott, könnyed, ügyes, az alaptéma kedvenc, a megvalósítás döcögött csak, aránylag sokszor, de vegyük úgy, hogy el van nézve az utolsó negyven oldalért.

Szomorú, csalódott keserű. Remélem mindet kiírta a szívéből, mert nem lehet jó ezekkel telve élni…

Közben egyfolytában arra próbáltam gondolni, hogy én bonyolultabb vagyok, az életem nem ilyen lapos gondolatok gyűjteménye. De Háy János meggyőzőbb. Vonulnak ezek a könnyűnek tűnő szavak, és olyan a morajuk, mint a mamutcsordáé:
Szimpla vagy, szimpla vagy, minden szimpla…
http://konyvelmeny.blog.hu/2009/12/08/hay_janos_hazassagon_innen_es_tul_1

Nagyszerű olvasmány, remek történeteken keresztül jön át a mesélőkedv. Hangoskönyvként jutott el hozzám, de a könyvespolcomra kívánkozik. Szerettem hallgatni, olvasni is szeretni fogom :)

szellemes, de felületes
ennél sokkal bonyolultabbak az emberek

Az egész kötetből sugárzik a keserűség, de ez még nem lenne baj. Igazán lehangolóvá az teszi a könyvet, hogy minden történet teljesen hétköznapi, így azt sugallja, hogy a világ aljas és nyomasztó. A negatív hangulata ellenére tetszett, de nem ajánlatos elővenni, ha az ember épp rossz időszakát éli.

A hideg hentesboltban élettelen húscafatok lógnak, elterülnek, egymáson halmozódnak. Némelyik már véres, van ami zsíros, de az inasabbakat is felemészti valami előbb utóbb. Jöttek valakiért, milliméteres pontossággal dolgozik a kés, caffan a mérlegen: „Kiló 20, maradhat?” Ebbe a hűvös egyhangúságba a Lágymányosi-n mesteri trillázás szivárog. Földhöz vágnak az elemi erejű hasonlatok, nyelvi lelemények. De miért kellett a könyv kétharmadáig várni?

A „Már olvastam” kicsit túlzás, de a Már hallgattam helyén lenne. Nem szívesen olvasok e-könyveket és nem hallgatok hangoskönyvet sem. Ezzel tettem csak kivételt. Történt ugyanis, hogy elmentem egyszer a Nemzetibe Rátóti Zoltán estjére, ahol ebből a könyvből adott elő néhány novellát. Innen kezdve nekem ezek az írások már csak Rátóti hangján tudtak megszólalni. Ezért megvettem ezt a hangoskönyvet és nem csalódtam. Remek írások, bár némelyik olyan mint egy gyenge krimi: szinte az elején lehet tudni, hogy mi lesz a vége, de a stílus felülmúlta ezt. Tetszettek.

hidaksztorikfájdalompesten

Azt hiszem tetszett(emberközeli, sosem azt kaptam amit vártam), azt bánom, hogy nem sikerült egyben, hanem csak kortyonként, a legjobban a bp-i hidak, az utolsó pedig jól megcsapott.