Méhkirálynő 43% 200 csillagozás

Érdekes a történet,egy úgynevezett „celeb”-ről :) Nagyon tetszett a könyv:)

Nem titok, hogy nagyon szeretem a megbotránkoztató könyveket.

Havas Henrik több hónapon keresztül interjúvolta Kelemen Annát, aztán végül egy összefüggő, hosszú monológot kreált az egészből. Abból sem csinálnak titkot, hogy mindehhez jókora mennyiségű kokain kellett Annának, hiszen attól megered a nyelve.

Talán emiatt, talán nem, de borzasztó alpári nyelvezete van a könyvnek. Ezen még túl is tettem volna magam, habár olvastam Kelemen Annától a Nép szolgálatábant, ami jóval összeszedettebb, részletesebb, kifinomultabb, intelligensebb, viszont tele van ismétlődő szövegekkel.

Annának a stílusa még mindig tetszik, határozott, talpraesett jellem és véletlenül sem olyan buta, mint amilyennek eljátssza magát a bulvár bemutatja. Mindkét könyvéből kiderül, hogy erősen szeretethiányos és antiszociális, magának való, mégis imád szerepelni.

Anna történetei tetszenek off, de ez az írásmód nem tetszett. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam.

Nem tagadhatom le, nekem a celebek és a sztárvilág az egyik gyengém, ha könyvekről van szó. Nagyon szeretem tudni, hogy mi megy a kulisszák mögött. Ez a könyv erre tökéletes választ ad, ráadásul első kézből.
Megmondom őszintén, szinte semmit nem tudtam Anna személyiségéről. Annak idején láttam párszor a tévében, de ennyi. Most viszont hogy kezembe akadt a könyv, érdeklődéssel olvastam.
Szerintem tök jó fej a csaj. Nem annyira buta, mint amilyennek kinéz, és nagyon jó meglátásai vannak. Ezenkívül nekem bejött a stílusa. Nem mondom, hogy lennék a barátnője, de szórakoztató volt olvasni. Némelyik sztorin csak kapkodtam a fejemet, sokszor jókat röhögtem, vagy éppen sajnáltam őt. Mindenesetre teljesen magával ragadott az a kavargó luxusvilág, amiben ő él(t).
Végig kíváncsi voltam, hogy mi okozhatta nála ezt a devianciát, és azt hiszem, választ is kapunk rá: a szülei. Erre persze Anna személyisége is rátesz egy lapáttal, és tudjuk, hogy minden csak döntés kérdése, de valahol szerintem arról van szó, hogy a szeretethiánya valahogy rossz irányban talált kiutat a külvilág felé.

Eddig mindig azt hittem, hogy ez a nő egy buta, szőke, liba. Viszont valahogy ez a könyv azt sugallja, hogy ez a csaj nem hülye. Az az érzésem, hogy nagyon is okos. Talán azért tetteti magát buta szőkének, mert sajnos jelenleg itt nálunk Magyarországon erre van kereslet, csak ez adható el a médiában (ld. Győzike). Ha már valaki kicsit intelligensebb, az sajnos nem érdekel senkit. Annak nincs hírértéke, arra nem kapja fel senki a fejét.
Viszont most a könyvet kellene értékelnem:
Nincs mellé beszélés, szókimondó, őszinte, érdekes.

Annyit lehet csak elmondani, hogy pazar. Mert, Henrik szavaival élve, bevezet egy olyan világba, ahová nincsen bejárásunk. A legtöbb embernek nem fog tetszeni, mert ponyvának és bulvárirodalomnak tartja, ha egyáltalán van ilyen kifejezés. Sok a közönséges, proli, vulgáris, alpári kifejezés benne, de ez a könyv formabontó, hiszen ezelőtt nem sok könyv született, legalábbis magyarul, amely hasonló stílusú. Tényleg nagyon klassz az Anna megfigyelőképessége, a sztorik és helyzetek, amelyekbe belekeveredett. Egy lány útkeresése, aki boldog szeretne lenni, de lehet magának sem vallja be, hogy soha nem lesz az, viszont a vágyakozás az örökké ott van. Az unalom elől menekülés könyve ez.

Az emberállat szintje, akit az ösztönök, jelen esetben a nemi ösztönök mozgatnak. Meg a kokain. Az a minden. Sivár történetek egy üres és értelmetlen életmódról. Szereplői többnyire senkiházi „vállalkozók” (pontosabban valószínűleg gazdasági bűnözők) és lecsúszott drogosok. Engem mindig is taszított az ilyen közeg, és ezt álszenteskedés nélkül mondom.
Amúgy nem bántam meg, hogy elolvastam, nem annyira rossz.
Egyébként erre a könyvre is Dezső András: Magyar kóla című nagyon jó könyvében bukkantam rá.

Eléggé elcseszett egy interjú könyv ez, de pozitívan lepett meg, a nem kicsit szókimondó (és gyomorforgató) szövegkörnyezete ellenére. Anna művésznő nagyon szeretethiányos (ahogy ezt említi is). Ez rányomja bélyegét az egész életére, amit egy rakás gyógyszerrel és narkotikummal próbál enyhíteni…legalábbis ez jön le. Eseménydús a történet, az egyszer biztos. Beteg világot tár elénk (ez a könyv is), melyben mindenki álszent, képmutató. Minden csak kapcsolatok és pénz kérdése. Szánalmas celebek, pökhendi, kispöcsű, perverz pénzemberek mindenütt, egy magát luxusprostinak játszó, de egyébként jó lelkű, drogos, gyógyszerfüggő életművésszel a főszerepben. Ez a valóság? Egyszer vége lesz a szerepnek, szép lesz erre emlékezni? Megérte így élni? Talán. Biztos Annácskának van igaza, és ez a tuti.
Talán megérdemel egy elolvasást, de nagyon idegesítő a művésznő arroganciája (tudjuk be annak, hogy totál be volt állva végig az interjúk során), és ha kicsit is prűd valaki, akkor kerülje.

Néha meglepődöm, hogy élnek a Földön ennyire hülye emberek… de legalább felvállalja:D

Először annyit tudnék hozzáfűzni, hogy brutális. Másodszor elég durva, hogy valaki ennyire szabatosan fogalmaz. Megdöbbentő, hogy vannak ilyen emberek, akik így élik az életüket. Annyiból jó volt, hogy beleláthattam egy „másik világba”. Henrik csak azt írta le, amit a hölgy, az interjú alatt elmondott. Itt maximum a hölgyet lehetne minősíteni, nem az írót. Köszönöm a kihívásnak!

Nyári olvasásra, erős közepes.