Megjelenésének várható időpontja: 2015. november 11.
!

Ne bántsátok a feketerigót! (Ne bántsátok a feketerigót! 1.) 604 csillagozás

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Könyvtár

A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban… (tovább)

Eredeti mű: Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Eredeti megjelenés éve: 1960


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie · Mayella Ewell


Hirdetés

Kedvencelte 223

Most olvassa 62

Várólistára tette 652

Kívánságlistára tette 390

Kölcsönkérné 14

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Stone P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Vagy ne öld meg soha a poszátát. A 30-as évek Amerikája, annak is a déli fertálya, mindez a hatvanas évekből visszatekintve és egy huszonegyedik század első évtizedét maga mögött hagyó olvasás nyomán érdekes képet mutat. Nyolcvan év sok, egy emberi életet le lehet élni, de fél évszázad sem elhanyagolható, pláne egy könyv szempontjából. Amerikában kötelező olvasmány.
Egy kislány mesél, visszaemlékezik, nem a hat, nyolc éves gyermek gondolatai, azokat már belepte a felnőtt értelem pora, de így is friss és üde. Eszembe juttatta a gyermekkorom, amikor mindig egy kicsit felesleges utánfutó voltam bratyeszom és kis bandája kocsija után. Nem sokat játszottunk együtt, de amikor igen, azokra máig emlékszem.
A rasszista dél még nem veszi emberszámba a feketéket, azok folyamatosan vándorolnak északra, ahol a hatvanas években felgyújtják a fehérek világát. Belegondoltam a sorsukba, azoknak volt könnyebb, akik elhitték, h valóban kevesebbek a fehéreknél, de gyanítom, h én fejjel mentem volna a falnak.
Kedvenc részem, mi más lenne, a bírósági tárgyalás. A vádlott egy fekete, az esküdtszék tagjai, az ügyész, az ügyvéd fehér. Mégis képes az ügyvéd elhinteni a kétkedés magját egyetlen elmében és az esküdtek hosszan tanácskoznak, mielőtt ítéletet hoznak. Erről eszembe jutott 1957, a Tizenkét dühös ember, ahol a vádlott szintén diszkriminált közegből való volt, és az összes esküdt jól szituált és fehér. Egyetlen kétkedő és lelkiismeret szólalt meg ott is. Ma egy afro-amerikai az USA elnöke. Nem semmi dicsőség a feketéknek, és most tekintsünk el, h politikailag korrekt, vagy nem korrekt döntéseket hoz.
Hű, de messze kanyarodtam. Szóval igazán kedves regény, nagyon elkapja az embert, érdekes szereplői vannak. Ja és persze nekem Harper Lee mindig egy férfi volt….hm, ez van vonja meg a vállát

6 hozzászólás
+
>!
ponty MP
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Nagyon jó regény. Remek történet, figyelemre méltó szereplőkkel. És csordultig telve valamivel, amit jóságnak neveznék. Én valahogy végig azt éreztem, bármi történt is éppen a lapokon. Jóságot és gondoskodást. Vagy az csak a gyermeki ártatlanság, és a szülői szeretet volt?
Nem tudhatom persze, csak találgatok, mert nem vagyok már gyerek, de nem vagyok még szülő. Mindenesetre nagyon élveztem, sőt egészen pontosan határtalanul jólesett. Harper Lee nem bonyolít feleslegesen, mikor egyszerűen is működhet minden. És Atticus Finch személyében, nem mellékesen olyan elvhű (és öröktől fogva ünnepelt) karaktert alkotott, aki könyvek lapjain is ritka, nemhogy a való életben. Csak a körvonalakat rajzolta ugyan meg, hiszen a gyermekeit segítséggel, de anya nélkül nevelő apa sokat dolgozik, aztán persze kell neki (jár neki) az esti nyugalom meg a napi sajtó, viszont a látszólag szabadjára engedett ifjúság minden kérdését igyekszik komolyan venni, és hasonlóképpen megválaszolni. Teret ad és tapasztalni enged, nagy néha korhol csak, ugyanakkor érezteti, hogy bármi történjék, az nem kerülheti el a figyelmét. Kezdetleges apafigurának tűnik csak, de nagyra tartjuk (az írónő és vele az olvasó), mint férfit. Bár a cselekményt nem általa ismerjük meg, nem ő mesél, és gondolataiból is keveset mond ki hangosan, egyértelműen a regény meghatározó hőse.

16 hozzászólás
+
>!
Aurore 
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Mindig kínlódom, amikor a „legjobb” könyvekről kell értékelést írni. Egyrészt, mert ott a gazdag szakirodalom, a népszerűség, a Pulitzer-díj árnyéka. Másrészt meg, mert a legjobb könyvektől kissé elakad az ember szava. Mulatságos, hogy már két egész napja tudom, hogy 5*-ot adok rá, pedig a Minden vilángolra – ami a maga nemében szerintem jobb könyv, mint ez, csak 4,5*-et adtam. Ennyit a szubjektív objektivitásomról.

Kemény társadalomkritika és tele van mély gondolatokkal. Meggyőződésem, hogy e könyv 1960-as megjelenése Martin Luther Kinget is inspirálhatta híres „I have a dream” beszédének megírásában. Görbe tükröt állít az Amerikai Egyesült Államok híres demokráciájának. A legdurvább momentum ebben, amikor már a bírósági tárgyalás után a tanítónő a saját társadalmuk demokratikus berendezését szembeállítja Hitler diktatúrájával.

Ugyanakkor rendkívül mulatságos könyv is ez, tele a józan paraszti ésszel rendelkező gyerek szemszögéből fakadó poénokkal. Iszonyatosan bírtam ezt a vadóc kislányt, aki már hat évesen mindent ért. Ebben a tekintetben magamra ismertem. A gyerekek érzik az igazságot, főleg ha van mellettük egy olyan felnőtt, aki igazságérzetében mindig is gyerek maradt. Ez az apuka mintha az én saját apám lenne. Ő volt ilyen: sosem nézett hülyének, mindenről úgy beszélt velünk, mintha mi is felnőttek lennénk, és képesek volnánk megérteni bármilyen bonyolult kérdést. Sokat köszönhetek neki. (Szerintem @Juci ilyen anyuka!)

Lassan indult be, de aztán kőkeményen beszippantott, úgy, ahogy az csupán a legjobb könyvek szokása. Ott éltem én is gyerekként a porban, felhorzsolt térddel, a messzi Délen futkározva, verandák árnyékában limonádét szürcsölve. Éppen ezért vártam, mikor futnak össze a szálak – azaz az elején bőségesen kifejtett rész és a vége. Így aztán a végkifejleten nem lepődtem meg, s úgy gondolom, a könyv felépítéséből adódóan ez nem is igazán lehetett volna másképp. Szóval riszpekt. Igazán nagyon nagy kár, hogy Nelle Harper Lee nem írt más könyvet.

***

P.S. A fordítóval viszont elbeszélgetnék. Mi az, hogy nem fordít le ilyen kifejezéseket, hogy Miss Priss (Kényes kisasszony)? vagy chinaberry (imafüzérfa, olvasószemfa, azedarach-fa)? He?

>!
Geopen, Budapest, 2012
412 oldal · ISBN: 9789639973480 · Fordította: Máthé Elek
25 hozzászólás
++
>!
csillagka P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyú egyszerű és még is mennyire nehezen tartható, pedig több száz éve minden iskolában megtanítják ezeket a mondatokat.
Szinte betarthatatlan, sejtem azért mert emberi természet olyan, hogy mindig keresi az a pontot ahol kiválóbbnak tud mutatkozni a többeknél, ez lehet a szépség, vagyon, ….. és sajnos a születés, fehér, jó családból származó, tanult nő vagyok, nekem több jogom van az élethez a munkához a boldogsághoz mint a vidéki putrikban felnövő tudatlan senkinek? azok csalnak, lopnak, hazudnak, bűnöző mind, lehetőleg zárjuk gettóba, ne is lássam, ne tudjak róla, minden esetre véletlenül se tanítsuk meg őket értőn könyveket olvasni, gondolkozni, tenni a saját sorsukért valamit, és inkább égessük el az a könyvet, mint hogy a kezükbe kerüljön.
Mert esetleg megértik miről is van szó benne.
Fogadjuk el mindenhol a palotákban és putrikban is emberek élnek, akik lehetnek jók rosszak tolvajok és becsületesek, ezer félék és mindenkire vonatkozik az örök mondat amit még egyszer ide szeretnék másolni.
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyúan tudom néha becsülni Amerikát ahogy szembe mer nézni a múltjával, és ez a könyvet beválasztotta a legjobb tízbe, a saját Nagy könyvében.
Elgondolkoztató egy darab, a züllöttségről és az előítéletekről, a fehér felsőbbrendűségről és a hitről hogy lehet egy olyan társadalomban is élni, ahol nem a születés határozza meg a sorsot.
Kötelező olvasmánnyá tenném, minden középiskolában.

7 hozzászólás
+
>!
pepege
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

„Jobb szeretném, ha bádogkannákra lövöldöznétek a hátsó udvarban, de úgyis tudom, hogy madarakra fogtok vadászni. Lőjetek le annyi szajkót, amennyit csak akartok, de ne bántsátok a feketerigót. Az bűn.”

Az 1930-as években, egy amerikai kisvárosban játszódó regény középpontjában egy testvérpár, Scout (ilyen becenevet adni egy lánynak…) és Jim áll, illetve ügyvéd édesapjuk, akinek egy néger ügyét kellett elvállalnia. Ez a döntése bélyeget nyom az egész családjára és szinte megváltoztatja az életüket.

Nagyon jól választott Harper Lee, amikor a narrátor szerepét Scout-ra bízta. A kilencéves kislány szemszögéből nagyon megindító tud lenni az egész történet. Scout származása ellenére inkább olyan kis lázadós, fiús típus, nagynénje bánatára még a lányruhákat is gyűlöli, folyton a bátyjával lóg, nem szereti az iskolát, mert fölöslegesnek tartja, már úgy került iskolába, hogy tudott írni-olvasni, pedig nem tanította senki, csakúgy elleste (á, egy sorstárs, velem is ugyanez történt :) ).

Sokaknak el kellene ezt a könyvet olvasni. Talán nem lennének ekkora megkülönböztetések az emberek között. Mert mindig, mindenkinek szem előtt kellene tartania, hogy nem a bőr színe a fontos, hanem, hogy Ember legyen. Így nagybetűvel…

2 hozzászólás
++
>!
motyi11 P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel. Többre, nagyobb élményre számítottam. Nem egészen tudom, miért nem úgy működött, ahogy vártam, hiszen a történet tetszett, a téma sajnos ma is aktuális. Talán a párbeszédekkel volt a gond, sokszor kurtán-furcsán értek véget. Scout valahogy túl intelligensnek tűnt, nem gondolom, hogy egy 6-8 éves gyerek ilyen szinten érti a világot.
Helyenként a fordítást is döcögősnek éreztem (pl. egyszer Jack bácsi, aztán később Alexandra néni is „hallatlanná tesz” egy kínos kérdést, azaz úgy tesz, mintha nem hallaná).
Nagyon tetszett viszont Atticus alakja, aki valóban az ideális szülő megtestesítője, hiteles, komolyan veszi a gyerekeit és a kérdéseiket. Talán kissé naiv, és ez csaknem végzetes következményekkel jár.

4 hozzászólás
+
>!
Briza
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Egyszerűen letehetetlen. Szinte lelkiismeret-furdalást okozott, ha mégis félre kellett tennem, annyira élveztem a Maycomb megyei 8-10 éves Scout Finch mesélte történetet. Egy kicsit én is alabamainak éreztem magam közben. Lógott a levegőben valami drámai, ami miatt folyton izgulhattam a Finch családért: mikor ugrik a gyerekekre Boo Radley a sötétben, beváltja-e fenyegetését Bob Ewell? Sikerül-e megmenteni Tom Robinson-t? Az utolsó fejezetben annyira a történtek hatása alá kerültem, hogy nem tudtam megállni pityergés nélkül. S most mikor véget ért, legszívesebben újra elölről kezdeném, mert így épp olyan mintha onnan folytatódna, ahol véget ért.

3 hozzászólás
+
>!
fezer
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Az az érdekes, hogy szerintem ez nem egy olyan húha, kiemelkedő könyv, és mégis, egyszerűen mindenki a hatása alá kerül és nekem is csak jókat van kedvem mondani róla, szóval valamit nagyon eltalált az író. Talán azt, hogy jó benne lenni, a gyermeki mesélő nem újdonság és mégis itt valami nagyon jól működik, egy nagyon kedves ártatlanságot ad a történetnek, ami sokat emel az élvezeti értéken és ráadásul a szereplők nagyon élnek. Az embernek néha szüksége van erre, főleg a sok cinikus, kiábrándult posztmodern mellett kifejezetten üdítően hat.


Népszerű idézetek

+
>!
eeszter 

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

141. oldal - I. rész 11. fejezet

2 hozzászólás
+
>!
eeszter 

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni…

62. oldal - I. rész 5. fejezet

+
>!
zsofigirl

Nem, Jem, én azt hiszem, csak egyféle emberek vannak. Emberek.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
+
>!
cinege

Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.

153. oldal - I. rész 11. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
Sárhelyi_Erika I

Az, hogy száz évvel előbb vereséget szenvedtünk, mielőtt még a harcot elkezdtük volna, még nem ok arra, hogy ne próbáljunk győzni.

111. oldal - I. rész 9. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
hársvirág

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

330. oldal - II. rész 23. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
Sárhelyi_Erika I

– Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök – szólt Dill. Jem és én azon nyomban megálltunk.
– Úgy ahogy mondom, bohóc – szólt. – Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.
– Tévedsz, Dili – szólt Jem. – A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.
– Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken.

313. oldal - II. rész 22. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
Miestas

– Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz, ez nem nőkhöz illő dolog, másodsorban az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

158. oldal - II. rész 12. fejezet

+
>!
atalant

– Tudod, Scout, ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.

412. oldal

+
>!
colorstar

Nálunk nincs mozi, csak a bíróságon van néha ingyen cirkusz.

11. oldal - I. rész 1. fejezet (Geopen, 2012)


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Ne bántsátok a feketerigót! sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is