!

Ne bántsátok a feketerigót! 486 csillagozás

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban… (tovább)

Eredeti mű: Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Eredeti megjelenés éve: 1960


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie


Hirdetés

Kedvencelte 187

Most olvassa 28

Várólistára tette 553

Kívánságlistára tette 317

Kölcsönkérné 13

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Stone P

Vagy ne öld meg soha a poszátát. A 30-as évek Amerikája, annak is a déli fertálya, mindez a hatvanas évekből visszatekintve és egy huszonegyedik század első évtizedét maga mögött hagyó olvasás nyomán érdekes képet mutat. Nyolcvan év sok, egy emberi életet le lehet élni, de fél évszázad sem elhanyagolható, pláne egy könyv szempontjából. Amerikában kötelező olvasmány.
Egy kislány mesél, visszaemlékezik, nem a hat, nyolc éves gyermek gondolatai, azokat már belepte a felnőtt értelem pora, de így is friss és üde. Eszembe juttatta a gyermekkorom, amikor mindig egy kicsit felesleges utánfutó voltam bratyeszom és kis bandája kocsija után. Nem sokat játszottunk együtt, de amikor igen, azokra máig emlékszem.
A rasszista dél még nem veszi emberszámba a feketéket, azok folyamatosan vándorolnak északra, ahol a hatvanas években felgyújtják a fehérek világát. Belegondoltam a sorsukba, azoknak volt könnyebb, akik elhitték, h valóban kevesebbek a fehéreknél, de gyanítom, h én fejjel mentem volna a falnak.
Kedvenc részem, mi más lenne, a bírósági tárgyalás. A vádlott egy fekete, az esküdtszék tagjai, az ügyész, az ügyvéd fehér. Mégis képes az ügyvéd elhinteni a kétkedés magját egyetlen elmében és az esküdtek hosszan tanácskoznak, mielőtt ítéletet hoznak. Erről eszembe jutott 1957, a Tizenkét dühös ember, ahol a vádlott szintén diszkriminált közegből való volt, és az összes esküdt jól szituált és fehér. Egyetlen kétkedő és lelkiismeret szólalt meg ott is. Ma egy afro-amerikai az USA elnöke. Nem semmi dicsőség a feketéknek, és most tekintsünk el, h politikailag korrekt, vagy nem korrekt döntéseket hoz.
Hű, de messze kanyarodtam. Szóval igazán kedves regény, nagyon elkapja az embert, érdekes szereplői vannak. Ja és persze nekem Harper Lee mindig egy férfi volt….hm, ez van vonja meg a vállát

6 hozzászólás
+
>!
csillagka P

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyú egyszerű és még is mennyire nehezen tartható, pedig több száz éve minden iskolában megtanítják ezeket a mondatokat.
Szinte betarthatatlan, sejtem azért mert emberi természet olyan, hogy mindig keresi az a pontot ahol kiválóbbnak tud mutatkozni a többeknél, ez lehet a szépség, vagyon, ….. és sajnos a születés, fehér, jó családból származó, tanult nő vagyok, nekem több jogom van az élethez a munkához a boldogsághoz mint a vidéki putrikban felnövő tudatlan senkinek? azok csalnak, lopnak, hazudnak, bűnöző mind, lehetőleg zárjuk gettóba, ne is lássam, ne tudjak róla, minden esetre véletlenül se tanítsuk meg őket értőn könyveket olvasni, gondolkozni, tenni a saját sorsukért valamit, és inkább égessük el az a könyvet, mint hogy a kezükbe kerüljön.
Mert esetleg megértik miről is van szó benne.
Fogadjuk el mindenhol a palotákban és putrikban is emberek élnek, akik lehetnek jók rosszak tolvajok és becsületesek, ezer félék és mindenkire vonatkozik az örök mondat amit még egyszer ide szeretnék másolni.
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyúan tudom néha becsülni Amerikát ahogy szembe mer nézni a múltjával, és ez a könyvet beválasztotta a legjobb tízbe, a saját Nagy könyvében.
Elgondolkoztató egy darab, a züllöttségről és az előítéletekről, a fehér felsőbbrendűségről és a hitről hogy lehet egy olyan társadalomban is élni, ahol nem a születés határozza meg a sorsot.
Kötelező olvasmánnyá tenném, minden középiskolában.

7 hozzászólás
++
>!
Aurore P

Mindig kínlódom, amikor a „legjobb” könyvekről kell értékelést írni. Egyrészt, mert ott a gazdag szakirodalom, a népszerűség, a Pulitzer-díj árnyéka. Másrészt meg, mert a legjobb könyvektől kissé elakad az ember szava. Mulatságos, hogy már két egész napja tudom, hogy 5*-ot adok rá, pedig a Minden vilángolra – ami a maga nemében szerintem jobb könyv, mint ez, csak 4,5*-et adtam. Ennyit a szubjektív objektivitásomról.

Kemény társadalomkritika és tele van mély gondolatokkal. Meggyőződésem, hogy e könyv 1960-as megjelenése Martin Luther Kinget is inspirálhatta híres „I have a dream” beszédének megírásában. Görbe tükröt állít az Amerikai Egyesült Államok híres demokráciájának. A legdurvább momentum ebben, amikor már a bírósági tárgyalás után a tanítónő a saját társadalmuk demokratikus berendezését szembeállítja Hitler diktatúrájával.

Ugyanakkor rendkívül mulatságos könyv is ez, tele a józan paraszti ésszel rendelkező gyerek szemszögéből fakadó poénokkal. Iszonyatosan bírtam ezt a vadóc kislányt, aki már hat évesen mindent ért. Ebben a tekintetben magamra ismertem. A gyerekek érzik az igazságot, főleg ha van mellettük egy olyan felnőtt, aki igazságérzetében mindig is gyerek maradt. Ez az apuka mintha az én saját apám lenne. Ő volt ilyen: sosem nézett hülyének, mindenről úgy beszélt velünk, mintha mi is felnőttek lennénk, és képesek volnánk megérteni bármilyen bonyolult kérdést. Sokat köszönhetek neki. (Szerintem @Juci ilyen anyuka!)

Lassan indult be, de aztán kőkeményen beszippantott, úgy, ahogy az csupán a legjobb könyvek szokása. Ott éltem én is gyerekként a porban, felhorzsolt térddel, a messzi Délen futkározva, verandák árnyékában limonádét szürcsölve. Éppen ezért vártam, mikor futnak össze a szálak – azaz az elején bőségesen kifejtett rész és a vége. Így aztán a végkifejleten nem lepődtem meg, s úgy gondolom, a könyv felépítéséből adódóan ez nem is igazán lehetett volna másképp. Szóval riszpekt. Igazán nagyon nagy kár, hogy Nelle Harper Lee nem írt más könyvet.

***

P.S. A fordítóval viszont elbeszélgetnék. Mi az, hogy nem fordít le ilyen kifejezéseket, hogy Miss Priss (Kényes kisasszony)? vagy chinaberry (imafüzérfa, olvasószemfa, azedarach-fa)? He?

>!
Geopen, Budapest, 2012
412 oldal · ISBN: 9789639973480 · Fordította: Máthé Elek
22 hozzászólás
+
>!
motyi11 P

Kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel. Többre, nagyobb élményre számítottam. Nem egészen tudom, miért nem úgy működött, ahogy vártam, hiszen a történet tetszett, a téma sajnos ma is aktuális. Talán a párbeszédekkel volt a gond, sokszor kurtán-furcsán értek véget. Scout valahogy túl intelligensnek tűnt, nem gondolom, hogy egy 6-8 éves gyerek ilyen szinten érti a világot.
Helyenként a fordítást is döcögősnek éreztem (pl. egyszer Jack bácsi, aztán később Alexandra néni is „hallatlanná tesz” egy kínos kérdést, azaz úgy tesz, mintha nem hallaná).
Nagyon tetszett viszont Atticus alakja, aki valóban az ideális szülő megtestesítője, hiteles, komolyan veszi a gyerekeit és a kérdéseiket. Talán kissé naiv, és ez csaknem végzetes következményekkel jár.

4 hozzászólás
+
>!
fezer

Az az érdekes, hogy szerintem ez nem egy olyan húha, kiemelkedő könyv, és mégis, egyszerűen mindenki a hatása alá kerül és nekem is csak jókat van kedvem mondani róla, szóval valamit nagyon eltalált az író. Talán azt, hogy jó benne lenni, a gyermeki mesélő nem újdonság és mégis itt valami nagyon jól működik, egy nagyon kedves ártatlanságot ad a történetnek, ami sokat emel az élvezeti értéken és ráadásul a szereplők nagyon élnek. Az embernek néha szüksége van erre, főleg a sok cinikus, kiábrándult posztmodern mellett kifejezetten üdítően hat.

+
>!
Ardena P

Végtelenül kedves könyv, igazán szerethető szereplőkkel, visszarepített általános iskolás éveimbe, belopta magát az álmomba, amire nem sok olvasmány volt idáig képes :)
Bár végig tudtam, hogy ez nem egy rémregény, mégis végigizgultam Scout-tal és Jem-mel a Boo-hadjárat minden mozzanatát, később pedig a tárgyalást, ami szerintem legjobb része volt a könyvnek. Mindvégig bizakodtam, hogy Tom ügyéből kisülhet még valami jó, ha nem is azonnal, de legalább a fellebbezés után, persze valahol tudtam, hogy ez nem történhet így sajnos. Bár egy fecske (csak hogy a madaraknál maradjunk) nem csinál nyarat, 1-1 ilyen ügy azért biztos hatással lehetne/lehetett az emberekre, a gondolkozásmódjuk megváltoztatására..
Atticus-t nagyon megkedveltem, embersége miatt, és azért, ahogy apaként helytállt. Bár mindenkinek hasonló szülők jutnának.. Cal, szigorúsága ellenére is, nagyon bájos teremtés. :)
Sajnos aktualitását még mindig nem vesztette.. Ajánlom!

+
>!
tataijucc

Lassú víz partot mos, tartja a bölcs mondás, de mégis minek akarom siettetni?! Így képtelenség úgy élvezni, ahogyan azt megérdemelné.
Szeretem Atticus-t, aki Ed Harris arcú nekem, bármennyire is Gregory Peck. Nem feledkezem meg Scout vagány intelligenciájáról sem – remélem hasonló gyerkőcöm lesz – aki így is úgy is kiemelkedő irodalmi karakter. De ott van még szeretésben Calpurnia, akinek a neve mindig másként szól a kobakomban és Miss Maudie is, kinek ruganyos stílusát sok korabeli hölgyemény megirigyelné. Kertészkalapot elfogadok.
Talán túlságosan is nagy az igazságérzetem, emiatt szívesen elbeszélgettem volna az esküdtekkel, hogy ezt mégis hogyan gondolták… mert ha nincs különbség zsidó és görög közt, ugyanúgy a többi emberpalánta között sincsen eltérés. Legalábbis nem kéne, hogy legyen.

UPDATE: Halál, azokra a helyesírási hibákra!!!

++
>!
Briza

Egyszerűen letehetetlen. Szinte lelkiismeret-furdalást okozott, ha mégis félre kellett tennem, annyira élveztem a Maycomb megyei 8-10 éves Scout Finch mesélte történetet. Egy kicsit én is alabamainak éreztem magam közben. Lógott a levegőben valami drámai, ami miatt folyton izgulhattam a Finch családért: mikor ugrik a gyerekekre Boo Radley a sötétben, beváltja-e fenyegetését Bob Ewell? Sikerül-e megmenteni Tom Robinson-t? Az utolsó fejezetben annyira a történtek hatása alá kerültem, hogy nem tudtam megállni pityergés nélkül. S most mikor véget ért, legszívesebben újra elölről kezdeném, mert így épp olyan mintha onnan folytatódna, ahol véget ért.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
eeszter 

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

141. oldal - I. rész 11. fejezet

2 hozzászólás
+
>!
eeszter 

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni…

62. oldal - I. rész 5. fejezet

+
>!
zsofigirl 

Nem, Jem, én azt hiszem, csak egyféle emberek vannak. Emberek.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember
+
>!
cinege

Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.

153. oldal - I. rész 11. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
Miestas

– Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz, ez nem nőkhöz illő dolog, másodsorban az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

158. oldal - II. rész 12. fejezet

+
>!
hársvirág

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

330. oldal - II. rész 23. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
Sárhelyi_Erika IP

Az, hogy száz évvel előbb vereséget szenvedtünk, mielőtt még a harcot elkezdtük volna, még nem ok arra, hogy ne próbáljunk győzni.

111. oldal - I. rész 9. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
Sárhelyi_Erika IP

– Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök – szólt Dill. Jem és én azon nyomban megálltunk.
– Úgy ahogy mondom, bohóc – szólt. – Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.
– Tévedsz, Dili – szólt Jem. – A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.
– Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken.

313. oldal - II. rész 22. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
atalant

– Tudod, Scout, ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.

412. oldal

+
>!
colorstar

Nálunk nincs mozi, csak a bíróságon van néha ingyen cirkusz.

11. oldal - I. rész 1. fejezet (Geopen, 2012)


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is