Pékinas, lovászlegény, zsoldoskatona, intéző és falusi bíró: Grimmelshausen, ha hihetünk utólag összegyűjtögetett életrajzának, számos foglalkozásba belekóstolt, s bőven szerzett tapasztalatokat. Ez a két kötet, mely Simplicissimus nevű hőséhez kapcsolódó összes művének laza láncolata, e tapasztalatokat osztja meg velünk, változatos helyszínekkel, eseményekkel és hangnemben.
A központi téma: a harmincéves háború, mely – kiterjedését, a résztvevők számát és a pusztítás mértékét figyelembe véve – a kor igazi világháborúja volt; egy nemzedék alatt a német földek lakossága egyharmadára csökkent. Ebbe a pokolba csöppen bele – először falusi kölyök gyanánt – a címszereplő, aki aztán, persze nem jószántából, maga is hadiösvényre lép. Az eredetileg öt könyvben megírt, majd egy apró folytatással megspékelt történet – a pikareszk regényekben megszokott betétnovellák és vargabetűk ellenére – még kerek egész; s főleg a zsoldoslét kalandjait és gyötrelmeit beszéli el, tárgyilagos, sőt, helyenként frivol hangon. Ez tehát a regény, A kalandos német Simplicissimus, mely annak idején önálló kiadásban látott napvilágot (s e magyar gyűjtemény első kötete tartalmazza). A szerző azonban nem érte be a kezdeti sikerekkel, s – mohó filmrendezőkhöz hasonlatosan – további részeket gyártott az eredeti munkához. Ezek részben egyes mellékszereplők életét beszélik el a háború alatt (Kurázsi (nem mama!) alakja csak halványan emlékeztet Brecht belőle továbbalakított figurájára, a különös Ugrifüles pedig tipikus zsoldoskarriert fut be), de A csodálatos madárfészek két blokkja már csak meseszerű kalandok sorozata, egyre híguló cselekménnyel, és egyre kenetesebb, a romlott világ bűneit ostorozó prédikációkkal. Az utolsó két írás pedig már csak összegereblyézett bölcselkedések halmaza, valódi cselekmény nélkül: megerjedt gondolatok kazlából komposztált füveskönyv…
Míg a háborús történetek kifejezetten életszagúak (helyenként idillikusan illatoznak, de többnyire penetránsan bűzlenek), addig az idősödő szerző kései szentenciái a kiszáradt kútból búsan brekegő béka hangjára emlékeztetnek. Ez a gyűjtemény tehát – az olvasással előrehaladván – egyre romló színvonalat képvisel: az első kötet Kakuk Marcihoz hasonlatos, cinikus, pergő elevenségét a második kötetben a Kurázsi– és az Ugrifüles-történet színes, habár kissé monoton cselekménye váltja fel; ezt a madárfészek-sorozat középkori népkönyvekből ismerős meséi követik, a Kalendáriumnak titulált végső bukás előtt.
Ha valaki sokallja a közel 1200 oldalt, az nyugodtan beérheti a gyűjtemény első felével. Abból már kiderül: négyszáz éve az emberek (köztük az államok vezetői) éppoly hülyék voltak, mint manapság. A csillagozásomról annyit: az első kötet még öt csillagos volt, aztán a második kötet fokozatosan húzta lefelé… A négy csillag ehhez képest kissé tán magas is, de bónusz gyanánt vettem figyelembe, hogy a regény újkori újjászületésének egyik első, úttörő darabjáról van szó.