Béla utolsó novellái, regényei vagy mik? agymenet, a Karnevál stílusának végkifejlete. Látszólag talán történet sincs, mégis.
Szilveszter
http://moly.hu/karcok/15611
Bizonyos tekintetben
http://moly.hu/karcok/18496
Ugyanis
Hatalmaskodás, elnyomás- belenyugvás, elnyomottság pszicholóiai, erkölcsi és gyakorlati útmutatója is lehetne.
Mérhetetlen borúlátó írás. Pusztulat az egész világ és pusztító benne minden ember. A mérhető különbség annyi, hogy van aki pusztít, van aki önpusztít(tűri). Viszont mindkét oldal léte értelmetlen önmagában. Mindkét oldal a másikból táplálkozik. Sőt titkon a másik helyébe vágyik, anélkül, hogy valójában feladná a saját pozícióját. A kedvezményezett szeretne tiszta lelkiismeretet, míg az elnyomott szeretne a javakból részesülni, de mégis védik a saját bástyáikat, mert a belső vágyat felülírja egyik részről a kényelem szeretete, másik részről viszont a hamis illúzió, hogy ellenáll a kísértésnek, ezáltal tisztább bár sebezhetőbb.
Nagyon sötét gondolatok, de mégis valóságosak. Ami félelmetes, hogy bár nyilván a saját korát rajzolta meg, mégis van egy rész, ahol a múltból eredezteti és a jövőbe vetíti ezt a társadalomképet. Lehetne párhuzamokat vonni, más bűnre és bűnhődésre vonatkozó moralizálós regényekkel, egyéb negatív utópiákkal vagy éppen cinkossággal ártó karaktereket felsorakoztató írásokkal, de Hamvas itt annyira egyértelműen és konkrétan fogalmaz és vezeti le a gondolatmenetének alapjául szolgáló környezetet és ideológiát, hogy bár korlátlanul beleilleszthető minden zsarnokságból kicsírázott hazugságeszméből összetákolt és gyávaságból túlélésiösztönnek eufemizált , kifordult erkölcsű, létalapfosztott marionettvilágra, mégis ott lebben minden sorának a végén a hazai trikolor felismerhető kondenzcsíkja.
