Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Szilveszter
http://moly.hu/karcok/15611
Bizonyos tekintetben
http://moly.hu/karcok/18496
Ugyanis
Hatalmaskodás, elnyomás- belenyugvás, elnyomottság pszicholóiai, erkölcsi és gyakorlati útmutatója is lehetne.
Mérhetetlen borúlátó írás. Pusztulat az egész világ és pusztító benne minden ember. A mérhető különbség annyi, hogy van aki pusztít, van aki önpusztít(tűri). Viszont mindkét oldal léte értelmetlen önmagában. Mindkét oldal a másikból táplálkozik. Sőt titkon a másik helyébe vágyik, anélkül, hogy valójában feladná a saját pozícióját. A kedvezményezett szeretne tiszta lelkiismeretet, míg az elnyomott szeretne a javakból részesülni, de mégis védik a saját bástyáikat, mert a belső vágyat felülírja egyik részről a kényelem szeretete, másik részről viszont a hamis illúzió, hogy ellenáll a kísértésnek, ezáltal tisztább bár sebezhetőbb.
Nagyon sötét gondolatok, de mégis valóságosak. Ami félelmetes, hogy bár nyilván a saját korát rajzolta meg, mégis van egy rész, ahol a múltból eredezteti és a jövőbe vetíti ezt a társadalomképet. Lehetne párhuzamokat vonni, más bűnre és bűnhődésre vonatkozó moralizálós regényekkel, egyéb negatív utópiákkal vagy éppen cinkossággal ártó karaktereket felsorakoztató írásokkal, de Hamvas itt annyira egyértelműen és konkrétan fogalmaz és vezeti le a gondolatmenetének alapjául szolgáló környezetet és ideológiát, hogy bár korlátlanul beleilleszthető minden zsarnokságból kicsírázott hazugságeszméből összetákolt és gyávaságból túlélésiösztönnek eufemizált , kifordult erkölcsű, létalapfosztott marionettvilágra, mégis ott lebben minden sorának a végén a hazai trikolor felismerhető kondenzcsíkja.
Béla utolsó novellái, regényei vagy mik? agymenet, a Karnevál stílusának végkifejlete. Látszólag talán történet sincs, mégis.
Top idézetek
Aki önmagát cserbenhagyja, szarházi.
Bizonyos tekintetben 375. oldal
A jelentékeny ember dolgozik. Semmi hősiesség. A jelentékeny ember nem csinál történetet. Dolgát elvégzi, mert komolyan veszi. Semmi aggodalom a holnapi ebédért. Élni nem kell. A beszennyeződés, ha bizonyos határt megközelít, azt mondja: nem csinálom tovább. Tudja, hogy ezt hogy hívom? Én ezt úgy hívom, hogy helytállás.
[…… ]
Száz évben egy ember akadt, aki létének fenntartása érdekében nem mocskolja be magát és lényét a holnapi ebédért nem bocsájtja áruba. És ez még csak hagyján. Ez még csupán a szimplán koszos. A becstelen esete súlyosabb.Eladja magát és az igazság szerepében tetszeleg.
Bizonyos tekintetben 377-378. o.
Fagylalt-társadalom, azt kérdi, mi az? Ez kérem az, hogy az életben a legfontosabb a fagylalt. Boldogok, akik nyalnak.
Ugyanis (412. o.)
Rájöttem arra, hogy nem az a diadalmas, aki a szart meg sem érinti, hanem aki megtanul a szarban élni.
Ugyanis (472.o)
De jegyezze meg jól, a jelentékeny ember nem prédikál. Olyan követelés az, amit támaszt, amit csak és kizárólag önmagam iránt támaszthatok, mert abban a pillanatban, ha elkezdem mástól követelni, magamat elárulom. […] Ha ettől eltérek, olyan komédiás pojáca leszek, mint a többi. Ebből a következtetésből elvet csinálni tilos. Ez nem világnézet. Ez nem morál. Ez nem vallás.
Bizonyos tekintetben 380. o.
Az elnyomott és az elnyomó között, mint a béke és háború között nincs eltérés, csak kétféle szégyen különböztethető meg.
Ugyanis (522.o)
Nem volt különösebben alátartásvidám* ember. Egyetlen teendője maradt, a munka.
* Goromba hiba. Az eredetiben "unternehmunglustig", ami annyit jelent, mint "vállalkozókedvű".
Bizonyos tekintetben (345. o.)
Vérfagyasztó tévedés áldozatai vagyunk. Ó, boldogtalan Mirabel! Mind azt hiszik, hogy a rossz hasznosabb, mint a jó, erre mind rosszak lesznek. De ez nem elég. Mind azt hiszik, hogy a rossz érdekesebb, mint a jó, erre mind a rosszra rendezkednek be, sőt büszkék rá. De még ez sem elég. Mind azt hiszik, hogy a rossz a realitás, erre a jót elnevezik idealizmusnak, és elméletet csinálnak. Ez a hármas borzalom. Érti? Mert én nem értem.
Tudja, mi ez? Ellenállás nélkül megy minden tovább. Mintha Lao-ce és Hérakleitosz, Buddha és Szókratész, Nagarjuna és Shankaracharya és rabbi Hillél és Plótinosz és Bruno és Ramakrishna szájukat se nyitották volna ki soha. Ami van, az a zsarnokok és az őrültek és a gazfickók, a forradalmak és a háborúk és a börtönök és a munkatáborok. Ami ezen kívül van, az idealizmus. Nem történt semmi. Sem Echnaton, sem Saint-Exupéry nem szólt egy szót sem. Minden megy tovább az atombomba útján. Nincs ellenállás. Mintha semmi sem történt volna, és ezt a valamit hívják realitásnak, ezt a minden megrázkódtatásnál erősebbet és hatalmasabbat és következetesebbet hívják realitásnak, minden elvnél és áldozatnál és hajmeresztőnél és Golgotánál hatalmasabbat hívják realitásnak, ezt a széptől és nagytól és igazságtól és békétől való elhagyatottságot hívják realitásnak, azt a sötét gödröt amelybe minden keservesen kiküzdött világosság elmerül, amelybe senkinek sincs betekintése, amit senki nem ismer, ezt hívják realitásnak, ami túl van minden emberin, nem könyörületes, nem könyörtelen, nem jó és nem rossz, nem közömbös és nem résztvevő, ezt hívják realitásnak, térdre, gyarló Mirabel, hiába imádkozol, ez a realitás és ez marad. Álmaim végén vagyok.
Bizonyos tekintetben (340-341. o.)
Nem voltam hajlandó alkalmazkodni, ó igen, alkalmazkodni, túlzásba vittem a tisztességet. A követelést, hogy engedjenek tisztességesnek lenni. Lassan elszigetelődtem. Most társadalmon kívül vagyok, lábországgereblyéző*. Törvénytelen egzisztencia. Mint a gengszter, a terrorista és az aszkéta. Korunk hősei.
* Félreértés. Az eredetiben "footlandraker", ami annyit jelent, mint csavargó.
Bizonyos tekintetben (333. o.)
