!

Karnevál 58 csillagozás

Hamvas Béla: Karnevál Hamvas Béla: Karnevál Hamvas Béla: Karnevál
Amazon

A beavató regény fogalmát hiába keressük az irodalomtudomány kézikönyveiben. A terminus technikus életrehívója Hamvas Béla Karneválja. A szellemi beavatás a tudat színvonalának felemelését jelenti. A regény hét könyve a tudatátalakítás /beavatás/ hét fokozata, a királyi út az Opus Magnum hét állomása. 1.könyv: a küszöb 2.könyv: mindenki átváltozik – metamorfózis 3.könyv: az elmélyítés – descensio 4.könyv: a lélek kettéválása – separatio és multiplicatio 5.könyv: időutazás a kezdetekbe – reductio és fixatio 6.könyv: a kiégetés /világégés/ – calcinatio és coagulatio 7.könyv: megtisztulás – sublimatio


Enciklopédia 3


Hirdetés

Kedvencelte 38

Most olvassa 21

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

+
>!
vargarockzsolt P
Hamvas Béla: Karnevál

Nincs legjobb magyar regény. A legjobb magyar regény Ottlik Gézától az Iskola a határon. (Miért? Mert az Esterházy egy oldalnyi papírra leírta az egészet? Nem.) Anyám szerint Németh László: Iszony a legjobb magyar regény, de ő már elmúlt hetven éves, viszont magyar tanár. Ki mondja meg, hogy melyik a legjobb magyar regény? A közönség, az ezerfejű caesar? A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok a legjobb magyar regény? Választások előtt Wass Alberttől A funtineli boszorkány, Adjátok vissza a hegyeimet, Kard és kasza a legjobb magyar regény? Mondják meg a könyvtárosok! (A könyvtárosok papok, de a könyvtároslányok nem apácák.) Ha Szabó Magda: Régimódi történet, Jókai Anna: Ne féljetek!, és Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka a legjobb magyar női regény, akkor Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány a legjobb magyar férfi regény? Kertész Imre a Sorstalanságért Nobel-díjat kapott, Nádas Péter az Emlékiratok könyvéért és a Párhuzamos történetekért megérdemelne egyet, Esterházy Harmonia Caelestise külföldön is nagy siker (én jobban szeretem a Termelési regényt), viszont Máraitól A gyertyák csonkig égnek egy vicc (rossz vicc). Jobb regény Spirótól a Fogság, mint Szilágyi Istvántól a Hollóidő? Ha szubjektív lehetnék, azt mondanám, hogy a legjobb magyar regény Hajnóczy Pétertől A halál kilovagolt Perzsiából (sokkal jobb, mint az azóta lefordított amerikai alkoholisták), Szerb Antaltól az Utas és Holdvilág, és Krasznahorkai Lászlótól a Háború és háború. Valaki azt mondta, hogy a legjobb magyar regény címéért versenyben van Bodor Ádám Sinistra körzetje és Kukorellytől a Tündérvölgy is. Nem Krúdy, vagy Kosztolányi írta a legjobb magyar regényt? A Pokolbéli víg napjaim regény? Jó regény Závada Pál: Idegen testünk és Vámos Miklós: Apák könyve? Mit mond az irodalmi kánon? A spenót, a neospenót, a villanyspenót és Kulcsár-Szabó Ernő?

Van egy regény, amelyet a hivatalos irodalomtudomány negligál, Balassa Péter (emlékszik még valaki erre a névre? – szerencsére igen!) lesújtó kritikával illette, de rajongói ájult tisztelettel csüggnek rajta. A nyolcvanas években divat volt beszélni róla, de nem sokan voltak képesek végigolvasni.
Egy könyvkiadói ismertetésből idézek: „A Karnevál a XX. századi magyar (és bátran mondhatjuk: európai) irodalom egyik legfontosabb regénye, mind a nyelvhez, mind a mítoszhoz való viszonyulása tekintetében a James Joyce utáni regényírás jelentős állomása. Humoros és szellemes, izgalmas és szórakoztató, váratlan fordulatokban gazdag, ugyanakkor mély és elgondolkodtató, önvizsgálatra ösztönző. A regény világa, minden felhőtlennek tűnő könnyedsége ellenére többszörösen összetett (társadalomrajz, groteszk paródia, szimbolikus jelentésréteg), ezért a Karnevál sokféleképp olvasható – a különböző rétegei között azonban tökéletes egyensúlyt és megfelelést találunk. A mű alapmotívuma és egyben legfontosabb szála az önkeresés. Ezzel pedig a Karnevál még egy lényeges funkciót lát el: segít eligazodni a létezés zűrzavarában. Értelmet ad mindazoknak a dolgoknak, amelyek a világban történnek – mindannyiunkkal.” (Danyi Zoltán)

A könyvkiadók, persze, mindig dicsérik a saját portékájukat. Létezik azonban alaposabb, és talán elfogulatlanabb elemzés is: a neten elérhetők közül talán, vagy biztosan Danyi Zoltáné http://vmek.niif.hu/01300/01369/01369.htm és

Thiel Kataliné http://filozofia.ektf.hu/anyagok/2007/thiel%20katalin.doc a legjobb.

Hamvas Béla Karnevál c. műve egy hét részből álló izgalmas és szellemes családregény, mely a fejezeteket megelőző, azokat értelmező és filozófiai kontextusba helyező dialógikus formában megírt eszmefuttatásokkal egészül ki. Ezen eszmefuttatások a legtöbb olvasó számára befogadhatatlanok, és ezért ELHAGYHATÓK!, a filozófiát kedvelők számára viszont további szellemi csemegét rejtenek. (Ez a „csemege” egyszerre megalázó és felmagasztosító, gyötrelem és gyönyör, mint minden komolyan vett gondolkozás az emberről.)

Akit érdekel a filozófia, az előbb-utóbb eljut ehhez a könyvhöz, de én tudnám ajánlani azoknak is, akik csak egyszerűen szórakozni, néha csak mosolyogni, néha viszont hangosan röhögni akarnak.

25 hozzászólás
+
>!
_Andrea_ 
Hamvas Béla: Karnevál

Olvastam tóparton, erkélyen, parkban, patak mellett, napozás közben, órákon, szünetekben, Pest megyében és Heves megyében, vonaton, hintán, nyugágyban, ágyban, padlón, temetőben (kriptába húzódva az eső elől), napfényben és esőben és felhők alatt, és gitározás előtt és után, zongorázás előtt és után, klasszikus zenét hallgatva és könnyűzenével, és csendben, füstölővel és friss levegőn, reggel, délben, este, éjszaka. Végigkísérte a napjaim és az életem tereit – ezt nem sok könyvről mondhatom el, hogy nem bírom legyűrni őket egy-két nap alatt, hanem hetekig fárasztom magam velük. És ezt nem magyarázhatom a terjedelemmel, mert az Elfújta a szél ugyanilyen hosszú, de kivégeztem egy hétvége alatt, hogy ne tartson sokáig.
Olyan nehéz értelmezni, olyan nehéz írni róla, annyira inspiráló, – muszáj rajta gondolkodnom. És nem és nem és nem tudok róla érdemben írni. A fél éves Hamvas kurzusom adott némi szempontot arra, hogyan is nyúljak a szövegeihez, – ezért tudtam egyáltalán elolvasni, mert pl. a Balatonra is magammal vittem a nyáron, de akkor nem tudtam vele mit kezdeni. Most lenyűgözött, de… Ez a könyv sokkal jobban felülmúl, mint valaha is bármi, nem tudom legyűrni a szavaimmal és fogalmaimmal, skatulyáimmal és sztereotípiáimmal. Nem mondhatom róla, hogy ez egy családregény, ez egy fejlődésregény, stb. Szóval utálom Hamvast, – nem mondhatom, hogy így akarok írni, mert akkor csak az utánzata lennék, nem mondhatom, hogy jobban akarok nála írni, mert már így is olyan kevesen értik, olyannyira egyedülálló a maga nemében, mint Nietzsche, akit esetleg méltatnak, de inkább megkerülik a filozófusok

5 hozzászólás
+
>!
Zálog
Hamvas Béla: Karnevál

Miért olvasunk szépirodalmat?
Én személy szerint azért, mert már egészen fiatal koromban éreztem, hogy kell lennie valami többnek, itt körülöttünk, bennünk, ami nincs megfogalmazva, felfogva. A valóság egy apró része, ha tetszik, szelete, ami, bármerre nézel, nem veszel észre, mert egyszerűen a perifériás érzékeléseden kívül esik Mint vezetés közben a holttér.
Elkezdtem hát olvasni. Olyan műveket kerestem, amelyek ezt a holtteret segítik nekem megkeresni, úgy, hogy közben a keresés aktusát is élvezem.
Mit ér egy irodalmi mű? Pontosan annyit, amennyit benned hagy. Ha egy mű pedig belédég, nemereszt, késztet, akkor találtál egyet, amiért érdemes tovább keresni. (Magadat? Műveket?)

Na, nekem ilyen a Karnevál.
Ha egy ponyva mondjuk egy popsláger, akkor a Karnevál egy száz fős zenekar egy órás koncertje.
Nem állítom, hogy minden mondatát értettem, vagy hogy minden apró összefüggése világos lenne nekem. Csak azt, hogy egy zseniális szellemi kalandregény, ami egy életre szóló gondolkodni valót adott.

+
>!
Cotta
Hamvas Béla: Karnevál

Hamvas Béla Karneválja azon könyvek közé tartozik, amely bámulatosan sokféleképp olvasható, épp ezért le kell ülni mellé, olykor félre kell tenni és meditálni fölötte. Aludni rá. Bevallom, magam is második nekifutásra tudtam végigolvasni ezt a több mint 370 szereplőt felvonultató 1500 oldalas mesterművet. Elsőre már a „küszöbön” elhasaltam.

A regényt, talán az egyedüli beavatásregényként tartja számon a magyar irodalom, hét részből áll, a hét ezoterikus és a hét alkímiai lépcsőfoknak megfelelően: a küszöb, mindenki átváltozik (metamorphosis), az elmélyítés (descensio), a lélek kettéválása (separatio és multiplicatio), időutazás a kezdetekbe (reductio és fixatio), a kiégetés (calcinatio és coagulatio) és végül a megtisztulás (sublimatio).

A történeti sík tulajdonképpen Bormesterékről szól, előbb Virgilről, aki elkezdi keresni önmagát (vö. Hérakleitosz), ártatlanul börtönbe kerül és Tépelődéseit írja élete végéig. Aztán Virgil fia, Mihály lesz a „főhős” (bár valójában nincs ilyenje a regénynek vagy másképp: számtalan főhőse van), aki tönkrement házasságából más földrészekre menekül, megkettőzött önmaga bejárja a Nyugatot és a Délt, ugyanakkor a Keletet és az Északot, míg ismét egyesül önmagával. Ezután visszatérve otthonába mentora segítségével az időt járja végig, a mitikus kezdetektől a jelenig, végigbarangolja a túlvilágot és felfedezi a világ körforgás jellegét. Visszatérve ezoterikus útjáról a két világháború világégését írja le belső szemszögből és meglepő módon saját halálát is (az elbeszélő ugyanis maga Mihály). Az utolsó részben Vidal könyvtáros fogja a szálakat kibogozni (pl. Bormester Mihály és ifj. Herstal Raimund összecserélését megszületésükkor) és levonni némi konzekvenciát.

Azért mertem ilyen részletességgel összefoglalni a történetet, mert ez csupán egy töredéke, ha úgy tetszik a felszíne mindannak a mély, sokszínű, karneválszerű kavalkádnak, ami a regény szépségét és lényegét jelenti. A számtalan szereplő által képviselt filozófiák, magatartások, egzisztenciák (vagyis álarcok, lárvák, monomániák, őrületek) újra és újra megcáfolódnak, kifigurázódnak és nevetségesekké válnak. A regényt meg-megszakító elbeszélői és regényírói (a kettő különbözik!) dialógusokból is kiderül, hogy az eredeti szándék sem a történetmesélés, hanem egy sorskatalógus (képeskönyv és karakterológia). Hamvas érdeme, hogy önmagát és minket, olvasókat is inventárba vesz: nincs kivétel, mindenki benne van (a pácban).

Aki érdeklődik önmaga és mások iránt és nem állnak tőle távol a filozófia (elsősorban az egzisztencialista) és a vallás kérdései (hogyan keressem önmagam? van-e szabadság? mi a szeretet? van-e Isten? van-e visszatérés? milyen a normális ember?) és olyan könyvet kíván, amin sokat törheti a fejét, az vegye kezébe ezt a különös, rafinált és végtelenül bölcs könyvet. A regény azonban bátran ajánlható kevéssé filozófikus szemléletűeknek is páratlan humora és élvezetes stílusa miatt.

+
>!
ulcinj
Hamvas Béla: Karnevál

Az a vicc,hogy a műsor tovább folytatódik. Emberek, jelmezek. Mindegy,hogy mi, csak ne kelljen az énem megmutatni. Mindenki benne van a szarban, de nincs megállás.A tízezerbőrű tűz gyermeke elvész.

++
>!
Ancsulino
Hamvas Béla: Karnevál

Hamvas Béla remek gondolkodó volt, és nagyszerű műveket írt. Az írásai megértéséhez azonban szükséges némi előtanulmány! (A fősulin egy félévet foglalkoztunk a munkásságával, aminek eredményeképpen szakdolgozati témaként választottam… :) )
Mindenkinek ajánlom a műveit! :)

+
>!
Péter_Szombati
Hamvas Béla: Karnevál

Poszt-olvasásilag az értékelése ennek a könyvnek nagyon nehéz, annyira szembemegy a hagyományos narratívával kapcsolatban támasztott expektációinknak.

Realizmus? Piha. Konzisztencia? Piha. Lineáris történetmesélés? Duplán piha. Követhetőség? Ugyan. Bevezetés? Picit. Tárgyalás? Még hogy. Befejezés? Piha.

Az egész kérem szépen itt az elme- és a filozófiaizmok megfeszítésére megy. Hogy tudniillik persze történet van, mert történet az kell, de ne legyünk kérem szolgái a történetnek, meg a történetvezetésnek, és bátran, akár egy mondaton belül térjünk el, így tartva fenn az olvasó figyelmét. Hagyjuk félbe, negyedbe, nyolcadba, tizenhatodba, kétszázötvenhatmilliomodba a megkezdett narratív kereteket, és az egész könyvet is, mert ha.

Ez a könyv megvalósít valamit, amire az irodalom hivatott: újszerű módon összerakni egy művet. Tulajdonképpen miért is várunk el mi „alap” dolgokat egy könyvtől? Elvárjuk, hogy betűk legyenek benne, lehetőleg olyan nyelven íródjon (a nagy része), nyelvtanilag helyesen, amit értünk. De ezen túl? Az egész egy nagy játszótér. Hamvas nem hagy egy játékot sem érintetlenül, az egyik pillanatban vadul hintázik, aztán elmélyülten készít homokpogácsákat valamiféle nietzsche-i ürességben lebegve. Majd rózsaszín háttér előtt libikókázik egy alternatív univerzumból érkezett önmagával.

Követni mindezt lehetetlen, de talán nem is kell. A lényeg, hogy olyasféle effekteket indukál ez az artisztikus konstrukció a szürkeállományunkban, amely utakra és ösvényekre, talán soha nem tévedtünk volna magunktól.

Ja, hogy egyeztetési hiba volt az előző mondatban? Hát, ettől aztán csak érdekesebb lett.

:-)

+
>!
Freckles
Hamvas Béla: Karnevál

„Látni. A dolog magától értelmeződik.”

+
>!
csillagka P
Hamvas Béla: Karnevál

Ez meg mi az életegészségügyi végtermék volt? Talán nincs még egy könyv ami ennyit foglalkozna a bélsár ürítésének módjával, rendszerességével és helyével, időnként elmegy nem vagyok egy prűd, de hogy erre legyen egy könyv felépítve az már nem tetszik.
Beavató regény hát, hogy is mondja nálam teljesen más jelzők fogalmazottak meg, úgy éreztem magam mintha egy valóban és tagadhatatlanul nagy tudású professzor nem tanitaltani szeretne hanem minden egyes alkalommal belém rúgna és gúnyolna látod ezt se tudod, és azt se, itt is hiányos az ismereted s ott is, de én joviális vagyok és lemegyek a te szintedre, és na jó kicsit dobálózom igen azzal aminek akkor se írom le a nevét.
Szerencsére Google barátom hathatós segítségével megoldottuk a talányt, legalábbis a mi szintünkön mert valószínűleg a sok fekália mélyebb szinteket is rejt, amikre viszont már kíváncsi se vagyok, se bölcsebb, se észben nagyobb nem lettem ettől a könyvtől.
Kár érte, mert sokat vártam előzetesen, valami jobban megírt Vörös oroszlánt, ha ez nem az, nagyon nem.

>!
Medio, 2005
1484 oldal · ISBN: 9639240095
7 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Ptyíca P

Barnabás kinézett az ablakon, hogy meggyőződjön róla, van-e még világ.

49. oldal

+
>!
ArkagyijSztavrogin

Tudom, hogy ön muzikális. Úgy van, szólt Bormester, szeretem Bachot és a madarakat.

370. oldal

+
>!
vargarockzsolt P

Barnabás Maximus az őskortudomány egyetemi magántanára volt, de a tanítástól visszavonult, és erejét kizárólag kutatásainak szentelte. Régebben az egyetemen több féléven át a pneumatológiai históriából panszofisztikus alapon parafilológiai prekollégiumot tartott, és ez a felolvasássorozat akkoriban „A nagy Ri” címmel meg is jelent. Barnabás abból indult ki, hogy az ősvallás, amely a történet előtt az egész földön, még Ameri-kában is elterjedt Ri főisten tisztelete, amint a név mutatja. A kultusz valószínű központja Afri-kában volt, éspedig a szent hegy, a Ruvenzori tetején. A vallás papjainak külön kasztja volt, az úgynevezett elő-kelők (a görög ari-sztosz, amiből a mai ari-sztokrata), az ő feladatuk volt, hogy a szellemlényt (spiritus) hódolatban és tiszteletben részesítsék. Erről a helyről vándoroltak aztán ki például Bari-ba, Agri-gentunba, Antivári-ba, Kori-ntoszba, Pári-zsba, Madri-dba, Alexandri-ába. Az istenség nevét igen sok mai név még őrzi, mint például Sári, Biri, Mari, Teri, Kari, Piri, Feri, Gyuri. A római császárok részben még a nagy istenségtől való leszármazásban hittek, így Tiberius és Hadrianus. Az istenség színe vörös volt, mint azt a pirí-t, virí-t szavak mutatják, és általában neki szenteltek mindent, ami hangos és erőteljes volt, példa erre: ri-kolt, ri-vall, ri-ad, ri-pakodik. Templomában a neki szentelt hetérák (ri-banc, ri-ma, latinul: meretri-x, törökül: huri) éltek egészen különös módon; úgy, hogy a folyó fölött hidat építettek és házakat, ennek emlékét őrzi a velencei Ri-altó. Hadserege is volt, amelyben a fő rangot a centuri-ók és a condottieri-k viselték. Az ősi tisztelet egyik távolabbi pontja Züri-chben, később pedig Bri-stoliban volt. Angliában a kultusz, mint a bri-tek neve mutatja, a Ri-chárdok és a Henrikek alatt még élt. Az istenséget Indiában az ari-ák tisztelték, és a ksatri-ja kaszt volt nekik szentelve. Később a tisztelet már a páriák közé süllyedt. Perzsiában a tisztelet jeleit a Tigri-s folyó és Dári-us király neve őrzi. A tisztelet elég korán meghonosodott Triest-ben és Ri-o de Janeiróban is, északon pedig a Missouri folyóig és az Ontari-ó-tóig terjedt, Norvégiában Kri-sztiániáig. A múltban egész Szibéri-a ezt az istenséget tisztelte, nálunk a Sabari-a szó jelzi, hogy a vallás magas fokon állt. Az istenség tisztelete igen hangos volt, ünnepein a piros színt viselték, és szimbóluma általában nem az egyenes, hanem a parabolikus volt (homori-t, dombori-t). Szent madara a ri-gó volt, szent állata a kutya, amit a mai Bodri szó őriz. Szent hala a heri-ng, szent gyümölcse a ri-biszke volt. Egyik legnagyobb szentélye a Földközi-tengeren, Santori-n szigetén volt, a kultusz innen származott át Algéri-ába, Etruri-ába, Bavári-ába, Ausztri-ába és Hungári-ába. A szent hegy belsejében az út titkos folyosókon át halad, ez volt a labiri-ntus, itt lakott a szent kakas, amely éjfélkor kukori-kolt. A nagy istenség egyik későbbi formája a Merkuri-us volt. A szentek közül Ciri-ll, Viktori-án és Flóri-án még tudtak róla. A középkorban a lovagok közül Tri-sztán. A játékok közül a kri-kelt és a mári-ás volt neki szentelve. Nevét némely közmondás őrzi, mint például: ököri-szik magában. Az istenségnek szentelt betegség a beri-beri volt. Ünnepeken nagy mulatságokat rendeztek (muri, dári-dó). A szent ételt, a ri-zst ették, és kukori-ca-(tengeri-) leveleket lobogtattak, az ünnepen humoros jeleneteket is adtak elő, innen a kari-katúra és a gri-masz szó eredete. Ezeknek az ünnepeknek a nyomait egész a Behri-ng szorosig követni lehet. A kultusz centruma akkor Canterbury volt. Az istenség szent köve a nefri-t, drága-köve pedig a beri-ll volt. Indiában az isten nevét a Kri-sna szó őrzi, de a ri-shi éppen úgy, mint a mai napig használatos shri szó is. Az istenséghez fűződő egyik mítosz azt beszéli, hogy fején papri-kakoszorúval született.

60. oldal

2 hozzászólás
+
>!
ArkagyijSztavrogin

Én, kérem, minden csepp véremmel tiltakozom az ellen az életberendezkedés ellen, amely abból áll, hogy az ember önmagát, mint a külső világ és a másik ember által ejtett sebet hordozza, és tele van panasszal és váddal és siralommal, és érzékenykedik és finnyás, és kéreti magát és sóhajtozik és gyanakszik és duzzog, és ajkát kihívóan öszszeszorítja és elhallgat és vállat von és nem szól és dünnyög, és a sarokba vonul pityeregni, és reszkető szájjal hebereg, aljas komédia ez, kérem, mert mondja, mi az ördögtől van ennyire megsértve, mit panaszkodik és vádaskodik és gyanakszik és szipákol és érzékenykedik, és miért duzzog a boldogtalan! Mindegyik azt hiszi magáról, hogy félreismerik, azt hiszi, hogy a többi hülye vagy zsivány, mert őbenne nem látja meg azt a páratlant és azt a nagyszerűt, amilyen még soha nem volt és nem is lesz, ahelyett hogy abba, ami előtte fekszik, belemarkolna, hogy élvezné a szépségnek és az egészségnek járó hódolatot, a művészeteket, a szenvedélyek melegét, a nemesedett szokásokat, a civilizáció rendezett életmódját, az ételeket, az öltözködés örömét, a barátságos közösségeket, a természetet, képességeinek adományait, a véletlent, az ünnepet, munkájának eredményeit, az emberek tulajdonságainak sokszerűségét, ahelyett, igen, elzárkózik és félrevonul, és orrát felhúzza, környezetének szemrehányásokat tesz, és indulatos és makacs és kényeskedik és rigolyás, és elkezdi azt nem enni, és ó, nem, ő kék ruhát igazán nem visel, azt az embert nem kedveli, titokban elégtételeket kohol és ingerült és goromba, közömbös és monomániás, ettől persze megbutul, és már nem tud semmi másról, csak hogy őt állandó bántalom éri, és jönnek a mély és keserű ráncok, jön az étvágytalanság, a rossz emésztés, a haj hullani kezd, az áll megkeményedik, az orr felpuffad, a szeme megriad, az ajka komisz, hiába mázolja festékkel, egyre gonoszabb és szenvedőbb, és egyre inkább pojáca és halotti maszk és chiméra és embertelen és csúf és tragikus és hallatlanul nevetséges.

149-150. oldal

+
>!
DrEmergencyGrooveHouse

A házasságok ötven százaléka b-moll.

464. oldal, III. fejezet (I. könyv)

2 hozzászólás
+
>!
knut

A szolga nézetem szerint nem az az ember. akinek nincs saját gondolata, nem, az van neki, sőt. A szolgák pazarul gondolkoznak. De kezdemény nincs bennük. Járását is tanulta, fejtartását is, azt is, ahogy a nagy bé betűt leírja (a grófkisasszonyoktól), azt is, ahogy a mellényét gombolja, illetve ahogy a felső gombot nyitva hagyja, ahogy bizonytalanul raccsol, és ahogy a csészét nyújtja, miközben kisujját kifeszíti. Mind lopta valakitől. Egyre többen lesznek, akik remekül gondolkoznak, a kezdeményező akarat pedig egyre ritkább. Nemsokára mindent érteni fogunk, de abból, amit gondolunk, semmit sem fogunk tudni megtenni. Tout comprendre c'est tout mépriser, ahogy Nietzsche mondja. A szolga arról ismerhető fel, hogy a világ nagyobbik felét megveti. Ez neki előkelő.

I. kötet 451. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gondolkodás
+
>!
ArkagyijSztavrogin

Ó, a mennyországba vezető út férjekkel van kikövezve

502. oldal

10 hozzászólás
+
>!
ArkagyijSztavrogin

Fényből gyúrok neked tésztát, Abihail, holdfényből gyúrok tésztát, a fülemüle énekében főzöm meg, és a csillagokból szórok rá mákot

293. oldal

+
>!
Frank_Spielmann I

Doktor Boromeus abból indult ki, hogy az életet megszokni teljesen lehetetlen.

I. kötet, 14. o

+
>!
_Andrea_ 

De kérem, mi a zárójel? A zárójel az, hogy ezek az emberek őrjöngésük hevében egymásról (mivel egymás valódi lényegéről sejtelmük sincs) mindenféle őrültséget összevissza gondolnak, és főként, kérem szépen, feltételeznek. Érti? Ezt a szót jegyezze meg jól. Ezek az emberek egymást nem ismerik, mert egymással nem találkoznak. Tudjuk miért. Azért, mert saját személyes üdvükért való küzdelemben nem érnek rá. A dolog nem maradhat annyiban, mivel egymásról semmit sem tudnak, tehát kénytelenek egymásról mindenfélét feltételezni. Mit? Nagyobbára tücsköt és bogarat.

523. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján