Méz ​és szurok 23 csillagozás

Halász Margit: Méz és szurok

Én semmi másról nem szeretek írni, csak esztelennek tűnő vágyakról, gyermeki ábrándokról, titkolt szenvedélyekről és persze a boldogságról. Szerintem itt, e földön mindenki arra teremtetett, hogy így vagy úgy, boldog legyen. Olykor elég hozzá egy fél szem kockacukor, máskor meg a világ összes gyémántkincse is kevés. Létezhet ennél izgalmasabb téma?Hát valami ilyesmikről szólnak az én történeteim. (Halász Margit)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Noran, Budapest, 2005
152 oldal · ISBN: 9637416226

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Rézműves Pamela

Helyszínek népszerűség szerint

Debrecen


Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

cippo I>!
Halász Margit: Méz és szurok

Úgy tele lesz vele a szája az embernek, az édes, kátrányos ragaccsal, ezzel a lassú teherrel, lassú csordulással, fogós, a szájpadon olyan fogós is lesz, tapadós a fogtöveknél, az íze meg, mint az édesgyökér, az ánizs, az íze, mint a fekete medvecukor, egy keskeny csík boldogság, bocskorszíj. Csípő sencsapa nyakba.

6 hozzászólás
Piintyő>!
Halász Margit: Méz és szurok

Tudtam én, már a Foltvarró kisasszony után, hogy kell nekem Halász Margitot olvasnom. Bár ezek a novellák korábbiak, s más stílusúak, lassúbbak – akár a falusi életvitel –, olvasásukkor rég eltemetett érzések, gyermeki ábrándozások, ifjúkori elérhetetlennek tűnő vágyakozások, keserédes emlékek idéződnek fel bennünk. Olyan történeteket ír, amelyek akár velünk is megtörténhettek, megtörténtek. Az anyáról fiúra című novellában szinte „felismertem” szabadszájú anyám, puszta nézésével nevelő apám alakját. Hát hogyne volna nekem kedves?!?

6 hozzászólás
Miestas>!
Halász Margit: Méz és szurok

Mi ez, ha nem sírva-nevetős magyar élet. Komédia és tragédia egyben, boldogság és sorscsapások sokasága…de mi ilyenek vagyunk, mi magyarok már évszádok óta ,és míg én élek ebben bizony nem lesz változás. Köszönöm a Halász Margitoknak és Tar Sándoroknak, hogy szembesítenek a valóvilággal novelláik által. Mert kérem a VV ez és nem a csatornák valóvilágai.

atalant IP>!
Halász Margit: Méz és szurok

Hát ezt a Margitot olvasni, én mondom, az egy csoda. Nem azért, mert az ember örül, ha egyáltalán eljut a végéig, erről szó sincs. Azért csoda, mert hát csak olvas, csak olvas, és észre sem veszi, de a bűbájos stílusban előadott, sok félresiklott élettörténet annyira beszippantja, hogy mire felnéz a könyvből, már szinte vége is. Bár azért a korai novellák annyira nem tetszettek, az újabbakon azonban jobban érződik az a stílus, amelyet a regényeiben úgy megszerettem.

Gelso>!
Halász Margit: Méz és szurok

Első könyves találkozásunk nagyon jól sikerült.

Sok különféle témájú, rövid, de emberi sorsokat, emberi helyzeteket a legkülönfélébb nézőpontból nagyító alá vevő novellák ezek.
Én nem viszonyítgatom, melyik sikerült jobban, vagy esetleg kevésbé… Számomra minden novella jól sikerül, ha akár csak egy mondata is meghat, elérzékenyít, elgondolkoztat. Ilyenek Halász Margit novellái. Felkavarnak, elszomorítanak – de reményt, azt nem sokat adnak, ill. fiataloknak nem, szinte semmit, (pl. Nálunk a huzat; Ignác és Eszter; Robinzon, a cipő meg ilyesmi, A sánta szarvas; Márió, a varázsló; Az a bitang nagy fa), míg a deresedő, hajlott korú generációnak fel-felragyog(na) a reménysugár – de nem akarják, vagy nem merik felkapni, és vinni, vinni magukkal, amíg csak ragyog, fényt, melegséget, szeretetet ad, világít, segítené életutukat, amíg onnan föntről valaki engedi mindezeket kiélvezni…mert ők már nem mernek reménykedni, vagy zsigerből elutasítják a jó lehetőségét.

A kötet végén található a gyűjtemény címadó novellája, amely számomra azt üzeni, a hatvan év feletti idős emberek példáján keresztül, hogy legyünk türelmesek, még akkor is, amikor már úgy érezzük: minden nap ajándék. Ne engedjük, hogy agyunkat elöntse a gőz, hogy felforrjon bennünk a harag, és váljék egyre zöldebbé a féltékenység szeme… és a valójában hamisan beképzelt, igaznak vélt látomásaink, vagy a bennünk tomboló hamis érzelmek miatt tévesen ítéljünk meg egy adott helyzetet, vagy akár ember(eke)t. Még mindig érhetnek bennünket kellemes meglepetések, még ilyenkor, hajlott korunk valamelyik "ajándék"napján is…
Ne engedjük magunkat elég idős felnőttként (sem!) tapasztalatlan fiatalként viselkedni, mert akkor méz helyett keserű szurok ragasztja össze szánkat és szívünket…
Nők, ti gyarlók, okuljatok! O-kul-ja-tok! O K U L J A T O K! Minek élünk, ha (sem a miénk) sem mások hibájából sem tanulunk???
Veszekedjetek, vesszetek össze a koncon, de legyen egy kis normális eszetek! ne veszítsetek el mindent egyszerre!!!

A méz és szurok c. novellagyűjtemény második felében, a témák komorsága ellenére szinte mindig süt a nap; nincsenek komor felhők, köd, szürke idő. Ébredő tavasz, de sokkal inkább égő napraforgósárga-színű nyár, vagy vénasszonyos-napsugaras, tiszta, száraz ősz. Nem így a gyűjtemény első felében, ahol szinte harapni lehetett a monotóniából, lehangoltságból, kilátástalanságból készült sütemény kövér szürkeségét…

A témák, bár észre sem vesszük, ott hevernek mindig mindannyiunk előtt: a porban, a napraforgók közt kapálva, a torma közt gyomlálgatva, ablakot pucolva, diót verve, pókhálót bámulva, szappant főzve, teheneket legeltetve, gumicsizmásan menetelve, méhkasokba hallgatózva, nagytakarításban sikálva, pince mély hűsén poharazgatva, sörhabot rajzolva bajszunkra, egy kallódó, de talán nyertes lottószelvénnyel tengődve valahol a világban – valahol ezeken, vagy ezekhez a helyekhez közeli, hasonló, kísértetiesen hasonló helyeken szedjük fel, figyelünk fel rájuk észrevétlenül…
pl. az Átlagéletkor c. novellának majdnem én is lehettem volna egy fiatalabb szereplője a 90-es évek végéről… de nem lettem, mert bár voltak hülye szomszédaim, de akadt egy szabad délutánját feláldozó kollégám, aki értett a WC-tartály-masinájához, és volt kedves megjavította… de el kell ismerni, hogy férfi volt a jótündér ebben az esetben is…

Melyik a kedvencem? Sokat szeretek, de talán a Svanek, meg az Égig érő napraforgó, meg az Álomkatona, meg a Huzat, meg a Méz és szurok, és legszívesebben idesorolnám mindet…az utolsó két fejezetből…

Mottó:

„…a méhészetben, ugyanúgy, mint az életben, sok minden lehetséges.”

Olvasónapló a Könyvmolypárbaj 2012-re:
http://egypercek.blog.hu/2011/11/12/halasz_margit_mez_e…
                                __
Az alábbi kihívásokra olvastam el:
1/ Halász(sz egy)Margit(ot)!
2/ Könyvmolypárbaj 2012.
3/ Magyarok előnyben
4/ Vásárolj két könyvet! – Kampány a magyar ÍRÓKÉRT
5/ Olvassunk novellát! (és tényleg ez az én műfajom…)

6 hozzászólás
A_mordályos_nyul P>!
Halász Margit: Méz és szurok

Áú! Hé, ez fájt!

A fülszöveg alapján kellemesen édes, melegen ölelgető történetekre számítottam a boldogságról, de bizony félreértettem. Ugyan voltak kevésbé megérintő novellák (illetve néha a lezárásokkal nem tudtam mit kezdeni), de a többség hol kényelmetlenül a lecsúszott rétegek valóságáról szólt, hol egyenesen az elevenemben kotorászott.
Ó, irodalom, miért vagy hozzám ilyen kegyetlen?

Miamona>!
Halász Margit: Méz és szurok

„Én semmi másról nem szeretnék írni, csak esztelennek tűnő vágyakról, gyermeki ábrándokról, titkolt szenvedélyekről és persze a boldogságról.” – írja Halász Margit, és szavához hűen, ezt is kapja az olvasó, aki kezébe veszi ezt a vékony, ám annál tartalmasabb kötetecskét.
Nekem most, a boldogsághoz – kockacukor és gyémántkincs híján – pont elég volt ez a néhány „mese” az életről…
A stílus humoros, pikírt, kacér és keserédes. Méz és szurok… mindkettő ragacsos, így vagy úgy, de mindenképp beleragadunk… ellenállni lehet, csak nem érdemes. :)

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2012/02/halasz-m…

18 hozzászólás
vicomte P>!
Halász Margit: Méz és szurok

Közel tíz év terméséből válogató novelláskötet.
A kötet elején lévő novellák az írói útkeresést mutatják, és nagyon hálás vagyok, hogy csak témájában – az egyszerű, elesett emberek világa – maradt meg ezen az úton az írónő, és nem a formájában, mert ezek az írások még a posztmodern próza olyan stílusjegyeit mutatják, amelyek finoman szólva sem sem lopták be magukat a szívembe.
Azonban ahogy telik az idő és egyre inkább közeledünk a jelen felé (a kötet végén már 2004-ben született novellák vannak), úgy jelennek meg az egyéni jegyek, és bár a témák még mindig súlyosak és sokszor – félelmetesen sokszor – ismerősek a saját falusi kötődéseim miatt, de egyre jobb olvasni a kötetet.
Függetlenül attól, hogy a novellák milyen megnyomorított és tragikus sorsokat mutatnak be, s hogy leggyakrabban a szereplők a saját tehetetlenségük, céltalanságuk, vagy iránytévesztésük áldozatai, mégis az írásokból az együttérzés és a sajnálat süt, még akkor is, ha az írónő úgy ölti egymásba a szálakat, hogy a történetek szinte soha ne megkönnyebbült fellélegzéssel, inkább letargikus sóhajjal érjenek véget.

5 hozzászólás
sztimi53>!
Halász Margit: Méz és szurok

Elég az hozzá, hogy szeretem, ha egy novella úgy kezdődik, hogy Elég az hozzá és csuda jó mondatai is vannak. A novellák vége nem csattan mindig nagyot, ám vannak benne életszagú történések, nagy valóságok, vidámságok, szomorúságok, falusi idill és pokol. Szeretem, kedves, de nem kedvenc.

16 hozzászólás
Bencuska>!
Halász Margit: Méz és szurok

Első találkozás az írónő könyvei közül.Köszönöm,hogy a figyelmembe ajánlottátok.A borító alapján biztos a polcon hagytam volna,na de ez csak külsőség.Belső pedig keserűen gyönyörű!Egyet értek Miestas véleményével nekem is Tar Sándor poros kis falvai utcái jutottak eszembe olvasás közben.Ahol minden állandó,de mégis a felszín alatt iszonyú erők dolgoznak a látszat fenntartása érdekében.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Maga ugye férfi, hát biztosan nem tudja, milyen az, amikor egy nő pongyolában és papucsban fut az udvaron, ne, ne mondjon semmit, látom, hogy nem érti, figyeljen, zubogott a víz a vécétartályból, mit tehettem, segítségért rohantam, de minden ablakból csak nők bámultak ki, özvegy tehenek istállója ez a ház?, hát nincs itt férfi?, kiabáltam sírva, az egész házat elönti a víz!, segítsen már valaki!, víz!, segítsen már valaki!, és kiszaladtam a kapun, a sarki bolt falához támaszkodva állt egy égimeszelő kék munkásruhában, még a szakálla is festékes volt, sört ivott, maga ugye férfi?, kérdeztem, segítsen nekem, az lennék, mondta, csak előbb megiszom a sört, sírva rimánkodtam, míg itta, jaj, de kíméletlen tud lenni egy férfi, ha sörről van szó […]

17. oldal, Átlagéletkor (Noran, 2005)

16 hozzászólás
sztimi53>!

A fiam ötödikes. Kiskamasz. A Harry Pottert olvassa. Engem is gyerekkönyv írására biztat. Azt magyarázza, hogy mindig csak az izgalmat tartsam szem előtt, és akkor tuti, hogy világhírű leszek. Olyat például, hogy „Ez a bokor szép”, le ne merjek írni soha, mert ez a gyerekeket abszolúte nem érdekli. Öhöm, mondom, jó. Szóval másodszorra olvassa a Harryt. Gondolni sem merek a napra, amikor elfogy itthon a mindennapi betevő Harry. Tényleg, szerintem a Harry a világ csodája. Az első három oldalt én is elolvastam. Az úgy jó, ahogy van. Akkor a maradék másfél ezer is ilyen lehet, nem?

36. oldal, Anyáról fiúra (Noran, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Harry Potter
Boglárka_Madar>!

…Nagy Feri a legnagyobb csibész, aki Sólyom elmondása szerint ördögfiókának készült, de a szüleire való tekintettel mégis ember lett…

38. oldal

3 hozzászólás
Gelso>!

[…] milyen érdekes, hogy a tekintet nem öregszik.

133. oldal

1 hozzászólás
Piintyő>!

Gulyásné Verát, a női üzem vezetőjét csupa nagy dolgokkal áldotta meg az isten: nagy mellekkel, nagy csípővel, nagy szőkésvörös hajjal, és akkora nagy tuskó férjjel, akiről azt mondta egy suhanc a kocsmában, hogy vígan kitelne belőle egy ebédlőgarnitúra. Meg egy kisszék, tette hozzá halkan a kocsmáros.

55. oldal

Gelso>!

[…] rájöttem, hogy a hülyeség irigylésre méltó tulajdonság is lehet, vágyott, elérhetetlen különcség, amely csak az igazi nagymenők sajátja.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hülyeség
Boglárka_Madar>!

Nem halt meg, csak meggyulladt benne a pálinka. Halványlila lángnyelvek nyaldosták a szája szélét, nyögött kínjában, mint egy magára hagyott, beteg állat. A nagynéni nem volt szívbajos: felkapott egy patakparton felejtett balos gumicsizmát, félig töltötte patakvízzel, és beleöntötte Irén szájába.

121. oldal

5 hozzászólás
sztimi53>!

Mi tagadás Amálkára nem hatott még így férfi. Amikor jobban, vagyis szemüvegen át végignézett Jászberényin, bizseregni kezdtek az ízületei. Nem úgy, mint amikor időváltozást jeleztek, hanem olyan érdekesen-melegen. Amálka elfelejtkezett a macskáiról, ilyenre nem volt példa egész életében, és szinte már gusztustalanul zabálta a Jászberényi-féle mézet.

141. oldal, Méz és szurok, Noran, 2005.

Miamona>!

[…] a tények gyakran kevésnek tűnnek, a vallomások soknak az igazsághoz képest.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tény
sztimi53>!

Harmincnyolc fokot mutatott a hőmérő árnyékban, amikor Zserárdó, a köpcös, göndör hajú olasz metálkrémszín Lancsáján beúszott a faluba. A gyerekek a kocsma melletti nádasban pancsoltak, s amint felfedezték a Béka csárda elé kötött fémjószágot, tüstént megrohamozták. A szemüveges őszülő idegen a kocsmában gyalázatos dolgot művelt. Férfiember létére vizet rendelt. Egyenesen két pohárral, mesélte hüledezve a kocsmáros.

53. oldal, Márió, a varázsló, Noran, 2005.

14 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Marilyn Miller: Az egyetlen
Ella Steel: Az egyezség
Ruby Saw: Leah
Ella Steel: A szeretet dallama
Anne L. Green: Csábító vallomások
Ruby Saw: Angyalom
Ella Steel: Öröm a köbön
K. M. Holmes: Mason
Ruby Saw: #dutchboy