Aki eljut Izlandra, annak azt tanácsolom: merítkezzen meg az örök vadonban. Talán madarak dalában, talán csermely csörgedezésében, talán zuhatag morajában, de az is lehet, hogy a vadon csöndjében hallja majd meg a természet szívdobbanásait. Aki pedig maga nem juthat el oda, Orsolya és Erlend Haarberg fotóiból, képekbe foglalt, örökkévalóvá tett pillanataiból ismerheti meg Izland végső lényegét.
Minél élesebb a kontraszt, annál inkább kirajzolódik a lényeg, a karakter – márpedig Izland telis-tele van gyönyörűséges kontrasztokkal. Gleccser jege alatt izzó láva, tenger mélyéről magasba lövellő tűzoszlop, sötétség és fény, kopár világ és zöldellő vadon, hangok özöne és éteri csönd, szürke tónusok és vibráló színek – íme, ez mind Izland.
