Emberek a Holdban 25 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A Holdban címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1901
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Most olvassa 5
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Meglepő, hogy ez a regény mennyivel kevésbé ismert, mint akár az Időgép, akár a Világok harca, pedig a történetet és a karaktereket nézve talán a legszórakoztatóbb a háromból. A gravitációt semlegesítő találmány*, az űrutazás és persze a holdlakókkal való találkozás alkalmasint az első mai értelemben vett űroperává avatják a könyvet. Kicsit sajnálatos, hogy az egésznek ma is érdekes mondanivalót adó rész, a holdi társadalom** bemutatása nem igazán szerves része a tulajdonképpeni kalandnak, inkább afféle függeléke. Azt azonban jól kidomborítja, hogyan éli meg az utazást egy átlagember, aki nem tudós, és nem is egészen önzetlenek a szándékai.
* Ma alighanem úgy mondanánk, egzotikus anyag :) Igaz, a mai elméletek nem a gravitáció árnyékolásával, hanem negatív energiasűrűséggel számolnak. Na de amikor ez a regény megjelent, még a relativitáselmélet sem jött ki…
** Amely nem kevésbé ijesztő, mint az Időgép távoli jövőképe. Pedig nincs benne semmi rosszindulatú, csak egyszerre ismerős és idegen. Ez az önellentmondás pedig azóta is a jó SF-világok ismérve.
Mai szemmel már nem tökéletes ez a regény, mert sajnos kicsit az idő rajtahagyta a nyomát. Viszont ha olyan szemel, nézzük, hogy 1. mikor íródott 2. mekkora hatása lehetett a későbbi SF regényekre akkor úgy gondolom, hogy talán a leginkább iránymutató és talán a legnagyobb hatású alkotást tartjuk a kezünkben, amely a Science fictionra hatott. Ennek a regénynek Wells legjobb művei közt van a helye közvetlenül a Világok harca és Az időgép mellett (és nem mögötte vagy utána). Elképesztő, hogy mennyire hatott a zsánerre Wells. Még ma is nagyrészt azokkal a témákkal fő irányvonalakkal találkozhatnak a zsáner kedvelői, amiket az ő műveiből ismerünk. off
Az utazás a Holdba c. regény megfelelő hozzáállással és szemmel nézve egy kőkemény, mai szóval illetve Hard SF regény. Mára már megmosolyogtatónak tűnhet a technikai leírása annak a gépezetnek, amellyel a Holdba utaznak, de a korszakhoz képest, amelyben íródott nagyon is modern. Sőt ha egy kicsit tovább gondoljuk akár a @Noro által már említett negatív energiasűrűségként is értelmezhető az az anyag, ami a regényben lehetővé teszi az űrutazást. A Hold(ban)on tett látogatás egyrészt hozza a későbbi főleg az SF aranykorra jellemző felfedezés, kutatás, rácsodálkozás élményt (amit egyébként is nagyon szeretek) másrészt a felfedezett idegenekkel történő összetűzés kellően izgalmassá teszi a történetet. Itt jegyezném meg, hogy egy teljesen emberi főszereplőt kapunk (aki egyben a mesélő is) az ember minden hibájával és erényével együtt. (Még csak nem is nevezném szimpatikusnak.)
Olvasás közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy 4 csillagot adok rá, mert oké, hogy jó olvasmány, de más művét egy kicsit jobban élveztem. Viszont azután, hogy már azt hittem vége lesz a történetnek spoiler akkor elkezdődik egy majdhogynem másik. Ugyanis spoiler A könyvnek ez a része bitang erős mind mondanivalóban mind történetben és szerintem ötlet és kidolgozás szempontjából is.
Nem tudom, hogy korábbi művekben fellelhető-e ennyire aprólékosan kidolgozott Idegen társadalom (aki tud, ilyenről az kérem, írja meg nekem) vagy, hogy, van-e korábbi példája ennyire jól megalkotott idegen lényeknek, de amit Wells összehozott az valami elképesztően zseniális és rendkívül egyedinek hathatott a maga korában. (Számomra ezek a rovarszerű holdlakók már-már a hangyokat vagy a Klendathu bolygó idegen lényeit idézték fel. )
A fentiek tekintetében nyugodt szívvel adom meg rá az öt csillagot.
Az elbeszélésmód nagyon korához képest modern. A főhős élménybeszámolójával kezdődik, majd dokumentumok összefoglalása következik kommentárral. A jellemábrázolások jók, noha mindössze két főszereplővel számolhatunk.
A cselekmény izgalmas scifi, amely megfelel a hagyományos szabályoknak: a történet végére eltűnik az eszköz, az előállítója, és a felfedezésnek is nyoma vész, azaz helyreáll a természetes világrend. Tehát akár meg is történhetett volna.
Külön pluszpont, hogy korának aktuális tudományos tényeire alapoz a szerző. Még a huszadik század elején is lehetségesnek tartották a gravitációs árnyékolást, amelyen a történet alapul. Ám az elmélet fonákságai is megjelennek, talán beszédesebben is, mint ahogyan egy fizikus elmagyarázhatná mindezt.
Érdekes volt ez a kezdetleges sci-fi, főleg mai szemmel. Nem gondolom, hogy a mai tudásunk és a mostani sci-fik alapján kellene megítélni ezt a regényt. Izgalmas látni, hogy a tudomány XX. század eleji állása hová vezeti az író fantáziáját. Talán ebben a műben tűnt fel először a földönkívüliek sokáig általános ábrázolása: „több agytok roppant nagy hólyaggá duzzadt, míg alatta az arclárva teljesen kisméretűvé zsugorodott össze”. A Szelenitek praktikus (hangyáktól és méhektől kölcsönzött) társadalmi berendezkedése (ami részben szintén megjelenik a későbbi sci-fikben) ijesztő az ember számára, ám elgondolkodtató, hogy a saját társadalmunk semmivel sem jobb, csak más.
Természetesen mai szemmel, a mai tudás ismeretében elavultnak hathat a regény, de… 1901-ben íródott! Hol voltunk még akkor a kísérletektől meg a mindenféle elméletektől, és az űrutazástól! Egyébként nagyon emberi a regény, hogy tulajdonképpen egy laikus, nem pedig egy tudós meséli el a Holdra utazást. Szóval egyszer el lehet olvasni, de annyira nem fogott meg, hogy a közeljövőben újraolvassam. Vernét kellene inkább, mert arra már nem emlékszek.
Egy igazi hard SF művel van dolgunk. Igaz a tudomány állása, amire épül a mű igencsak elavult, de az akkor rendelkezésére álló ismereteket nagyon szépen szőtte bele a történetbe. Mindezt annyira kiszínezve, hogy már ne legyen hihető az egész. Mármint ma már biztosan nem az. Az élményt elmélyítette a régi kiadás, amiben a régies kifejezések mellett vicces helyesírással is találkoztam, pl: ucca, lélekzet. Igaz ez nem Wells érdeme.
az utolsó 40 oldal azonban kifejezetten zavart. A szerző ugyan magyarázza a dolgot, de innentől már csak felsorolja a Holdra és a Szelenitekre vonatkozó ötleteit, melyeket csak görcsösen sikerül a történethez kötni.
Népszerű idézetek
Mr. Bedford találkozik Mr. Cavorral Lympnében
Miközben leülök írni itt a szőlődomb árnyékában, Dél-Itália kék égboltja alatt, az jut az eszembe, nem minden csodálkozás nélkül, hogy én magam voltaképpen tisztára véletlenül vettem részt Cavor csodálatos kalandjaiban. Akárki mással is megeshetett volna ugyanez. Olyankor pottyantam bele ezekbe a dolgokba, amikor azt hittem, hogy sikerült megszöknöm a zavaró élmények legcsekélyebb lehetősége elől is. Azért utaztam Lympnébe, mert azt képzeltem, hogy ez a legeseménytelenebb helye a világnak. Azt gondoltam, hogy itt mindenesetre békességben fogok élni és nyugodtan dolgozhatom! És az eredmény – ez a könyv. Íme, ennyire beleszól a Végzet az ember apró terveibe.
Minden angol polgárnak – ha nem okoz kárt senkinek és nem botránkoztat meg senkit – megvan az a joga, hogy megjelenhet váratlanul akárhol, ahol akar, olyan rongyosan és piszkosan, ahogy akar, és annyi színarannyal, amennyivel jónak látja megterhelni sajátmagát, s mindezt megteheti anélkül, hogy bárkinek is joga volna akadályozni vagy feltartóztatni őt. Ezt végül megfogalmaztam magamnak és többször elismételtem, mint szabadságom magánjellegű Magna Chartáját.
178. oldal
– Képzeljen el egy gömböt, – magyarázta, – amely elég nagy ahhoz, hogy két ember a málhájával együtt beleférjen. A gömb acélból készül, vastag üveggel bélelve; lesz benne elegendő sűrített levegő, sűrített táplálék, vízdesztilláló készülék és a többi. És az acélburkokra kívül képzeljen el úgyszólván rázománcozva…
– Cavorite-ot?
– Úgy van.
– De hogy akar belejutni a gömbbe?
– Nagyon egyszerűen. Ehhez csak egy légálló nyílásra van szükség. Ez persze kissé komplikált szerkezetű lesz. És szelep is kell majd hozzá, amelynek segítségével szükség esetén akármit kidobhatunk a nyíláson nagyobb légveszteség nélkül.
– Olyanformán, mint Jules Verne: „Utazás a Holdba” című regényében?
De Cavor nem szokott regényeket olvasni.
33. oldal, 3. Épül a gömb (Franklin, 1926)
→ |
---|
Szórakozottsága, amely az imént csaknem elnéptelenítette a földgömböt, bármely pillanatban más komoly kellemetlenséget okozhat.
27. oldal
Megtaláltam az idevezető utat, de az, aki megtalálja az utat, nem mindig ura is az útnak. Ha visszaviszem titkomat a Földre, mi fog történni? Egy esztendeig, sőt még sokkal rövidebb ideig sem őrízhetem meg a titkomat. Előbb-utóbb nyilvánosságra kell kerülnie, esetleg úgy, hogy mások újra felfedezik. És aztán… A kormányok és a hatalmak küzdeni fognak azért, hogy ide jöhessenek, küzdeni fognak egymással és küzdeni fognak a Hold lakói ellen; a találmányom háborút fog csak terjeszteni, csak a háborúskodás okait fogja szaporítani. Rövid idő múlva, nagyon rövid idő múlva, ha elárulom a titkomat, ez a bolygó tele lesz emberi holttestekkel le a legmélyebb folyosókig. Sok más minden kétséges, de ez bizonyos… Nem mintha hasznát vehetné az ember a Holdnak! Ugyan mi hasznát vehetné? Hiszen saját bolygójából sem tudott egyebet csinálni, mint csatateret és mérhetetlen dőreségének színpadát. Akármilyen kicsi is az ember világa és akármilyen rövid is az ember ideje, még a maga parányi élete során is sokkal több a tennivalója a Földön, mint amennyit elvégezhet. Nem! A tudomány nagyon is sokáig vesződött már azzal, hogy fegyvereket kovácsoljon bolondok számára. Itt az ideje, hogy ne folytassa ezt tovább. Találja csak ki az ember sajátmaga a titkomat a saját számára… ha mingyárt ezer évig kell is még várakoznia!
156. oldal, 18. A Napfényben (Franklin, 1926)
– De hát mire jó ez a háború? – kérdezte a Hold-mogul, aki ragaszkodott ehhez a témához.
– Ó, hát ami azt illeti – szóltam – hát megritkítja a népességet!
244. oldal
Furcsább érzést el sem lehet képzelni, mint ezt a lebegést szabadon a térben. Eleinte borzalmasan furcsa érzés volt, de mikor a borzalmassága megszűnt, egyáltalában nem volt kellemetlen, hanem inkább szokatlanul megnyugtató. Földi tapasztalataim közül leginkább arra emlékeztetett, mint amikor igen tömött, puha tollas ágyban fekszik az ember. De milyen furcsa volt a teljes különváltság és függetlenség érzete! Nem számítottam ilyesmire. Heves rázkódást vártam az indulás pillanatában, a sebesség szédítő érzését. Ehelyett úgy éreztem magamat, mintha nem is utazásnak, hanem valami álomnak a kezdete lett volna.
4. FEJEZET.
Az olvasó legjobban úgy képzelheti bele magát a helyzetembe, ha meleg nyári éjszakán végigfekszik a földön és égnek emelt két lába között a Holdra bámul. Csakhogy a Hold valami okból, valószínűleg azért, mert a levegő hiánya sokkal világlóbbá tette, máris jóval nagyobbnak látszott, mint a Földről nézve. Felszínének legapróbb részletei is tisztán látszottak. S minthogy nem levegőn keresztül láttuk a Holdat, körvonala ragyogó és éles volt, nem volt körülötte sem fény, sem udvar s a csillagpor, amely az eget elborította, odaférkőzött egészen a pereméig és láthatóvá tette meg nem világított részének a körvonalát is.
5. FEJEZET.
– Mintha álomvidék volna ez a táj. Nem is szárazföldi növényekre emlékeztet, inkább a tergerfenék sziklái közé képzel ilyet az ember. Tekintsen csak amoda! Mintha valami növénnyé változott gyíkot látna az ember. És ez a ragyogás!
9. Fejezet
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada 92% ·
Összehasonlítás - Arthur C. Clarke: A város és a csillagok 87% ·
Összehasonlítás - Darius Hinks: Feketeszikla erőd 66% ·
Összehasonlítás - Arthur C. Clarke – Gentry Lee: Ráma II. 64% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A Hail Mary-küldetés 95% ·
Összehasonlítás - Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ 91% ·
Összehasonlítás - Cixin Liu: A halál vége 91% ·
Összehasonlítás - Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben 89% ·
Összehasonlítás - Szemán Zoltán: Idegen istenek 90% ·
Összehasonlítás - David Guymer: Dorn utolsó fia 89% ·
Összehasonlítás