Füzi péket egy reggel vérbefagyva találják a Retek utcai pékségben. Rablógyilkosság? A kasszából nem hiányzik pénz. Mindössze egy kétkilós kenyér a hiány. Még aznap újabb gyilkosságot jelentenek: özvegy Tándi Mihályné az áldozat, a gyilkosság szintén a Retek utcában történt – tíz nappal ezelőtt – és éppen a pékséggel szemközti házban.
Kertész Pál – fiatal nyomozótiszt – az aznapi ügyeletes, ő vizsgálja ki a két bejelentést. Kétségtelen, hogy mindkét esetben gyilkosság történt, de vajon van-e jelentősége annak, hogy a két helyszín ilyen közel – látóközelben – van egymáshoz? S ha igen, mit vagy kit látott Füzi pék, amiért meg kellett halnia?
A cselekmény több szálon bonyolódik, s Kertész Pálban – ő tartja kezében az összekapcsolódó nyomozásokat – lassanként kialakul a kép: kit is üldöz ő tulajdonképpen. S természetesen a regény végére utol is éri.
A pók hálójában 3 csillagozás
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Elolvastam életem első krimijét magyar szerzőtől. És mindjárt egy nőtől!!!…
Kellemes csalódás volt, főleg egy krimiket nem túlzottan olvasónak; a rendszerváltozás előtti időkben játszódik, a nyolcvanas években. Elénk tárul egy budapesti peremkerület pár utcájára korlátozó emberek élete, bepillanthatunk magánéletükbe, házaikba, picit beleláthatunk a napirendjükbe, és benyithatunk munkahelyük ajtaján irodájukba, ill. a mellékhelyiségbe mosdóba. Azon keresztül, természetesen, hogy peregnek az események a rendőrség vonalán is: gyilkosság, sőt gyilkosságok történnek, és hogyan sikerül azt felderítenie a fiatal(os), bőrkabátos (Doszpot-előfutár ő vajon?) Kertész Pál nyomozónak. A rendőrség belső dolgairól igen keveset tudhatunk meg, (pl. egyszer nem találtam utalást rendőr egyenruhára) szakmailag annyit, hogy szokás volt követni a gyanús elemeket, tehetséges volt a helyszínelő szakemberük, állandóan jelentéseket gépeltek, a Ladák előrejutását a forgalomban URH segítette, éjszakáikat gyakran töltötték az irodájukban az íróasztal mögötti székeken görnyedve aludták ki magukat, amelyet elmerevedett nyakú ébredés, fiókból elővett tiszta ing, cigi, kávé követte, munkájukat szinte semmi egyéb „gép” nem segítette (kivéve: telefon, autó, fényképezőgép, írógép, URH), mindent "kétkezi"leg oldottak meg: pl. a kasszában tekergő kilométer hosszú számla átnézése.
Mint említettem, én jól kikapcsolódtam, ezt is szerettem volna, a krimitől várt izgalmat megkaptam, és ezen kívül visszarepülhettem az olvasás idejére a múltba, ahol bejuthattam munkahelyekre, piacra, kocsmába, rendőrségre, bérházba, otthonokba. Amit kicsit hiányoltam, az az emberek ábrázolása külsőleg: frizura, öltözék tekintetében. Csak azt tudtam meg, hogy a nyomozónak bőrdzseki volt a vállára vetve, az öreg Tüske használt ruhásaktól vásárolt magának öltönyfelsőt, cipőt; a menyének az akkor hiánycikknek számító, és amúgy pult alól (vagy szabóismerősön keresztül) beszerezhető mikrokordot és bársonyt ajándékozott; inkább a „csináltatott” ruha dívott, mint a „készen vásárolt”, a munkahelyen még az irodista hölgyek (=bérszámfejtés) is köpenyt viseltek (ez számomra új, mert az anyukámon sosem láttam ilyet), a kocsmároson meg koszos kötény lógott, Tándi Mihály (autó)szerelőruhában is megjelent valahol a háttérben, úgy, ahogyan a felesége is pongyolában egy munkanapi reggelen. A munkaidő nem volt olyan feszes, mint manapság – pl. az adminisztrátor egy titkon asztalfiókjába dugott, romantikus könyvön pityereg, az anyagbeszerzőt pedig senki nem számoltatja el munkaidejével.
Jól szórakoztam, és csak harmadik gyanúsításom találta el, ki is a gyilkos valójában… – szóval kell még tanulnom…
A krimit @egy_ember A kommunizmusban egyszer majd megszűnik a bűnözés… kihívására olvastam, konkrétan azért, hogy meglássam, hogyan is "mutatja be a szocialista krimi egy társadalom alfelét"…
Köszönöm az ajánlót, köszönöm az élményt…
Az olvasást még ehhez a kihíváshoz is ajánlom:
20. századi magyar írónők prózája – @Emmi_Lotta kihívása
