Volt ​egyszer egy színház… 1 csillagozás

Az ​a színház, melynek történetét Gyárfás Miklós fölidézi, különös színház volt. Színészei közt akadt vidéki ripacs, színpadon még nem szerepelt akadémista, hivatásos katonatiszt, ligeti kardnyelő, suszter, építészmérnök, futballkapus. Mindenki ősi vágyát valósította meg, melyet a valódi világban nem tehetett: sikert aratott a „világot jelentő deszkákon”. A bemutatott színház csak néhány hónapig – 1945. áprilisától 1945. augusztusáig – működött, sajátos viszonyok között, egy hadifogoly-lágerben. Igazi színházzá nőtt, zenekarral, díszletfestő műhellyel, hivatásosan működő színházakból ismert intrikákkal, pletykákkal, irigységgel, művészi célokkal, feltámadó és elbukó divatokkal.
A Volt egyszer egy színház groteszk, mulatságos és szívszorító lírai regény, melyet az író személyes élményekből, átélt történetekből formált meg, izgalmasan és szellemesen, a „tündéri szatíra” eszközeivel és mély öniróniával. A történet azzal fejeződik be, hogy az író fehér, aranygombos német… (tovább)

Az ​a színház, melynek történetét Gyárfás Miklós fölidézi, különös színház volt. Színészei közt akadt vidéki ripacs, színpadon még nem szerepelt akadémista, hivatásos katonatiszt, ligeti kardnyelő, suszter, építészmérnök, futballkapus. Mindenki ősi vágyát valósította meg, melyet a valódi világban nem tehetett: sikert aratott a „világot jelentő deszkákon”. A bemutatott színház csak néhány hónapig – 1945. áprilisától 1945. augusztusáig – működött, sajátos viszonyok között, egy hadifogoly-lágerben. Igazi színházzá nőtt, zenekarral, díszletfestő műhellyel, hivatásosan működő színházakból ismert intrikákkal, pletykákkal, irigységgel, művészi célokkal, feltámadó és elbukó divatokkal.
A Volt egyszer egy színház groteszk, mulatságos és szívszorító lírai regény, melyet az író személyes élményekből, átélt történetekből formált meg, izgalmasan és szellemesen, a „tündéri szatíra” eszközeivel és mély öniróniával. A történet azzal fejeződik be, hogy az író fehér, aranygombos német tengerésztiszti egyenruhákból készült jelmezében hazatér: a „fogság álmaiból” a valóságba cseppen, ahol álom és megvalósulás között hosszabb az út, mint a fogolytáborban.