Napsütésben 2 csillagozás

Guy de Maupassant: Napsütésben Guy de Maupassant: Napsütésben Guy de Maupassant: Napsütésben

Mindenki valami kedves országról álmodik, az egyik Svédországról, a másik Indiáról, ez Görögországról, az Japánról. Engem ellenállhatatlan erővel Afrika vonz, valami nosztalgia az ismeretlen sivatag iránt, mintha előre éreznék egy szenvedélyt, amely kitörni készül.

1881. július 6-án hagytam el Párizst. Szerettem volna látni a napnak és homoknak a földjét a nyár kellős közepén, a fojtó hőségben, a fény vakító dühében.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Guy de Maupassant összes munkái Athenaeum

>!
Digi-Book Magyarország, Budapest, 2015
ISBN: 9789633649527
>!
Athenaeum, Budapest, 1994
Fordította: Király György
>!
Athenaeum, Budapest, 1924
156 oldal · Fordította: Király György

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

zsofi017>!
Guy de Maupassant: Napsütésben

Most már az ilyen könyveknek nincs túl sok „sportértéke”, mert manapság nem lehetetlen eljutni Afrikába, de a maga korában elég extra olvasmány lehetett. Mondjuk manapság is le kéne fóliázni, ugyanis az arabok és a „feketék” között Maupassant szerint elterjedt volt a homoszexualitás… vagyis nem volt olyan meglepő, mint Európában, az biztos. Egyébként gyönyörűek a tájleírások, de ez az afrikai szárazság és a perzselő, homokos táj engem sosem vonzott, így néha sajnos untam, pedig amúgy néha elég komoly kalandokat mesélt el. Az afrikai népek mai szemmel sokszor bántóan egyszerűen lettek bemutatva, de hát az egy más kor volt….pl. az afrikai zsidók miatt elhitte, hogy miért nem szeretik őket, mert uzsorásként működtek, az arabok pedig csak a nomád életmódhoz értenek igazán stb…


Népszerű idézetek

zsofi017>!

A négereknek kalibáik vannak, a lappoknak odvaik, az eszkimóknak hókunyhóik, a legvadabb vadembereknek is van valami lakásuk, melyet a földbe vájnak vagy föléje építenek. Mindnyájan ragaszkodnak az anyaföldhöz. Csak az arabok kóborolnak minden vonzalom, minden gyöngédség nélkül e föld iránt, mely a tulajdonunk, amelyet termékennyé teszünk s amelyet szeretünk szívünk egész melegével. Szerte nyargalásznak lovaikon, nem értenek semmi munkához, nem törődnek semmivel, mintha állandóan útban volnának valamerre, ahová sohasem fognak megérkezni.

zsofi017>!

Hallottuk, amint a kis gyermekek játszottak és sivalkodtak anyjuk mellett. Milyenek voltak ezek az asszonyok? Bizonyára néztek bennünket, láthatatlan nyílásokon keresztül, de mi nem láthattuk őket.
Az arab asszony általában kistermetű, fehér, mint a tej és arckifejezése olyan, mint egy fiatal birkáé. Minden szemérme csak az arcára terjed ki. Gyakran látni parasztasszonyokat, amint munkára mennek, arcuk gondosan el van fátyolozva, de testüket nem takarja más, mint két csíkos gyapjúszalag, egyik előlről, a másik hátulról, úgyhogy oldalról nézve egész testének körvonalai látszanak.
[…]
Az arcukat, melyet néha látni lehet, tetovált kék csillagok borítják a homlokon, az orcáikon és az állukon. Testükről kitépik a szőrt tisztasági okokból. A gazdag arabok asszonyait ritkán látni.

zsofi017>!

Az egész éjszakát a fedélzeten töltöttem, szemeimet a szárazföld felé fordítva, mely eltünt egy bíborszínű felhő mögött, a napnyugta apoteózisában, rózsaszínű aranyhamvak között, amelyek teleszórták a nyugodt mennybolt azúrkék köpenyének a szegélyét.


Hasonló könyvek címkék alapján

Anatole France: Régi dolgok
Émile Zola: Három elbeszélés
Honoré de Balzac: Chabert ezredes és más elbeszélések
Honoré de Balzac: Sivatagi szenvedély
Anatole France: Thaisz és más elbeszélések
Alphonse Allais: Horgász a pácban
Émile Zola: A föld
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Oscar Wilde: De Profundis