Gyöngy ​kisasszony 17 csillagozás

Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony

Született elbeszélő, egyike a legnagyobbaknak, egy kissé rövid lélegzetű, egy kissé egyszínű, de kitűnő író, leleményes mesélő, mesterségének utolérhetetlen művésze, aki mindig meg tud maradni a valóság és a költészet határán, és aki több ízben nagyszerű bizonyságát adta annak, hogy magáévá tette a mindennapi élet tragikumát.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai)


Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Rouen


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Daniella78>!
Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony

Rafináltan szerkesztett elbeszéléskötet. A könyv első negyedében meglehetősen közepeske darabok kaptak helyet, és most nem a a Gömböc-ről vagy A Tellier ház-ról beszélek. Aztán valahol a Hortense királynő c. darab magasságában sokkot kaptam és ez végig kitartott. Maupassant teljes sokszínűségét felvonultatta a kötet, a szociálisan érzékeny, a háború borzalmait és amoralitását ecsetelő, az ironikus, mitöbb szarkasztikus, az antiklerikális, a vadromantikus és végül a horror mesteri alkotójának arcait ismerhettem meg. Számomra legmeglepőbb különben ez utóbbi volt, olyan félelmetes történetei vannak, hogy rémálmaim voltak tőle. Ügyes. :)

petitrenard>!
Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony

Maupassant művei tökéletes betekintést engednek az író lelkébe, amiből tökéletesen kiérződik, hogy bár értetlenül áll a női lélek és annak mozgatórugói előtt, mégis mélységes tisztelettel és galantériával beszél a szépnemről.
Még senkit nem olvastam, aki ennyire természetesnek vette volna a Szerelem és a Halál létét, és az ezekkel járó (bármilyen) érzéseket.
Első könyvem volt tőle, de nem fogok egynél megállni. :)


Népszerű idézetek

Szuszusz>!

Ahová a halál egyszer bekopogtat, oda rendszerint hamarosan visszatér, mint aki már ismeri a járást. (Az őrült asszony)

224. oldal

Szuszusz>!

Az eső csak úgy szakadt; igazi normandiai eső, mintha valami dühös kéz öntötte volna, rézsútosan zuhogó zápor, sűrű, mint valami függöny, ferde csíkjai valóságos fallá sorakoztak, keményen csapkodó locspocs-zuhatag, amilyen csak Rouen környékén, Franciaországnak ebben a vizesbödönében szokott ömleni. (Fifi kisasszony)

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rouen
Szuszusz>!

A szerelmi gyöngyör durva, állati lesz vagy még annál is rosszabb, mihelyt gonolkozunk rajta. (Szerelmes szavak)

171. oldal

Szuszusz>!

Egy harmincöt éves asszony, aki a nagy, viharos szenvedélyek korát éli, ha csak egy parányit is megőriz húszéves kora szerelmeinek bájos kényeskedéséből; ha nem látja be, hogy máshogyan kell magát kifejeznie, máshogyan kell néznie, máshogyan ölelnie, mint akkor; hogy most már nem Júlia, henm Didó szerepe illeti meg – föltétlenül elriaszt tíz udvarló közül kilencet, még ha azok egyáltalán nem is tudják okát adni elidegenülésüknek. (Szerelmes szavak)

171. oldal

Szuszusz>!

De azt magyarázza meg nekem, Rade úr, hogy miért mindig a jók életére törnek, és nem a rosszakéra. (Közlemény)

145. oldal

Szuszusz>!

A falánk ember habzsolva eszik, de az ínyenc könnyen megcsömörlik, és sokszor egész jelentéktelen okból leküzdhetetlen undort érez valamilyen étel iránt. És a szerelemmel úgy vagyunk, mint a szakácsművészettel.

172. oldal

Szuszusz>!

Márpedig én azt mondom, kérem, hogy a főnök legyen úr a hivatalában, akár a kapitány a fedélzeten. A hatalom oszthatatlan, s anélkül nem lehetséges a szolgálat. A főnök hatalma a kormánytól ered: ő képviseli a hivatalban az államot, kétség nem férhet a feltétlen parancsolási jogához. (Közvélemény)

145. oldal

Szuszusz>!

Mert ott facsarja az ember orrát a társadalom minden büdös salakja… (Paul asszonya)

100. oldal

Zigó_Attila>!

Igen, járd keresztül-kasul a világot, és vedd szemügyre, hogyan nyüzsög a rengeteg ismeretlen ember. Ismeretlen? Ó, itt rejlik a probléma kulcsa! Ölni azért bűn, mert lajstromba vettük az élőlényeket. Az embert, ahogy megszületik, beírják, nevet adnak neki, megkeresztelik. Törvénybe kerül. Hát ez az! Akit nem lajstromoztak, az nem is számít: bátran megölheted a mezőn vagy a sivatagban, a hegyek közt vagy a lapályon – mindegy! A természet kedveli a halált; a természet nem büntet meg érte!
Hogy mi az, ami szent? Nos, az anyakönyv! Igen! Az anyakönyv védi az embert. Az ember, az emberélet azért szent, mert anyakönyvbe vették! Hódolat az anyakönyvnek, a törvényes istenségnek! Térdre előtte!
Az Állam ölhet, mert az Államnak joga van módosítani az anyakönyvet. Ha egy háborúban kiirtott kétszázezer embert, egyszerűen törli őket az anyakönyvből, írnokai kezével megsemmisíti őket. Azzal végük. Nekünk azonban, mivel mi nem tudjuk megváltoztatni az anyakönyvi hivatalok irományait, tiszteletben kell tartanunk az életet. Anyakönyv, dicsőséges istenség, ki az elöljáróságok templomaiban uralkodói, hódolattal köszöntelek. Még a természetnél is erősebb vagy. Ah! ah!

Őrült

Szuszusz>!

…az asszony távolodóban odaszólt a férjének:
– Szajhák! Ezek is abba az átkozott Párizsba mennek.
(A Tellier ház)

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Maár Judit – Ádám Anikó (szerk.): A bűvös kéz
Anatole France: Le Miracle de la Pie / A szarka csodája
Borbás Mária (szerk.): Halhatatlan szerelmesek I–II.
Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II.
22 híres romantikus történet
Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek
Ruttkay Kálmán – Budai Katalin (szerk.): A három idegen
Alphonse Allais: Horgász a pácban
Honoré de Balzac: A vörös vendégfogadó
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes visszatér