Oxfordi sorozat 82% 46 csillagozás

Pont annyi matek volt benne, ami még nekem se volt sok. :)
Maga a történet, a krimi, a logikai és matematikai eszmefuttatások, az angol kisváros (történetesen Oxford) egy külföldi szemével tetszett. Jó volt a csavar is a végén. Kellemes és izgalmas olvasmány egy otthon ülős hétvégére.

Teljesen átlagos krimi lenne, de a matematikai eszmefuttatások miatt megkapja tőlem a 4,5 csillagot. (Azt hittem belőlem a főiskolán már kiölték a matematika iránti érdeklődést, úgy látszik tévedtem.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Olyan ez a könyv, mint egy finom süti a logikát, a krimit és a matekot szerető agynak.
Nem szokványos krimi, mert nincs is gyilkos. Vagyis nem is csak egy van. Ennek ellenére mindenkit lehet gyanúsítani…
Nem is matematikai ismeretterjesztő, hanem inkább matematikai étvágygerjesztő. Szokatlan bemutatása annak, hogy a matek nem dögunalom, sőt.
Nem egyszerűen határokat fenyegető könyvmutáns, mert annak túl jó. Egyszerűen csak egy nagyon jó, könyv formába csomagolt desszert.

Ez jó volt. Pont annyi matek, filozófia és mágia volt benne, amennyi gondolkodtatott, de nem kellett hozzá erőlködnöm, végül is nem akarok én folyton nehéz könyveket olvasni. S ami még figyelemreméltó: Martínez szerintem nagyon hangulatosan ábrázolta Oxfordot, hitelesnek tűnt, tetszett (bár nem jártam még Oxfordban).

Hmm, ez egy erős 4 csillagos krimi, amit az egyedisége miatt mindenképpen ajánlok a műfaj kedvelőinek . :)
… A matematikai fejtegetések olykor követhetetlenek voltak számomra (gyanítom, ezzel a legtöbb laikus olvasó így van), de ettől függetlenül, gördülékeny a történet tálalása, és a stílus is kellemes. Amit hiányoltam, az bizonyos jelenetek erősebb kidolgozása, a szereplők részletesebb bemutatása, … na és a hitelesség! Mert hiába roppant furmányos a történet, sajnos némi elégedetlenség-érzést hagy maga után, amint rájön az olvasó, hogy tulajdonképpen döbbenetes véletlenek egész sora játszott a „sorozatgyilkos” kezére… Márpedig a 'véletlent' bevetni egy krimiben, soha sem elegáns megoldás.

A könyvet a matematikai kötődése miatt vettem meg, aztán egy kósza gondolattól vezérelve magammal vittem a horvátországi nyaralásra. A buszozás miatt mindig meg kellett szakítanom az olvasását, pedig alig vártam hogy kiderüljön ki a gyilkos. Érdekes, fordulatos könyv, nagyon tetszettek a logikai részek benne.

Jól kitalált, közepesen felépített és gyengén megírt történet.

Nem igazán olvasok Agatha Christie-n kívül más krimit, úgyhogy nem tudtam, mire kéne számítanom. Meglepődtem, mennyire gördülékeny és kellemes stílusban íródott a könyv, az író igazán jól eltalálta a hangulatát. Valahogy kedvem támadt elmenni Oxfordba… és azért egy picit ellentmondásos dolog, mert a könyvben éppen sorozatgyilkolnak ott.
Négy csillag felé gondolkoztam az értékelésben, mert úgy gondoltam, nem tud semmi újat mutatni azzal kapcsolatban, hogy ki a gyilkos. Végülis kitaláltam, de aztán mégse. Hm. Még egy féllel megtoldottam, de ötös azért nem lett, mert valami hiányzik. Nem jöttem rá mi. De eltekint vettől a kis hiányosságtól remekül szórakoztam.
A fordításról két kérdés: csak szerintem nem helyes az, hogy Betht? Inkább Beth-t, nem?
Mindenesetre élveztem, az biztos. És persze azért is, mert MK és a saját kihívásomra olvastam :)

Az Európa Kiadó Modern könyvtár sorozatának borítói egészen egyszerűen rondák. Az Oxfordi sorozat külhoni kiadása összehasonlíthatatlanul szebb, és nagyobb felhajtás kísérte a megjelenését, mi több, a bestseller filmes feldolgozásának főszerepét a Gyűrűk urá-ból ismert Elijah Wood alakította. Azonban nem ez teszi izgalmassá a krimit, hanem az, hogy írója, Guillermo Martínez, egy buenos aires-i egyetemen oktató matematikus. Ez a tény pedig visszaköszön a regény lapjain, s nem csupán abból kifolyólag, hogy a főhősök matematikusok vagy az általa oktatott logika tárgyköréből merítette a cselekmény témáját.
Az Oxfordi sorozat az ausztriai Gödel 1930-as évekbeli nemteljességi tételének filozófiai kiterjesztése krimibe öltöztetve, amelyben az érvelés esztétikája bűnügyi nyomozásra sarkall. Az a priori esztétikai elv ugyanis azt állítja, hogy a végső választás csak néhány variánst tesz lehetővé.
„Különbség van az igazság és a bebizonyítható részigazság között.” Csakhogy, nem az a kérdés, hogy ki tette a gyilkosságokat, hanem, hogy van-e gyilkos?
Noha az író megragadja az alkalmat, hogy szereplői által releváns matematikai és logikai tételeket ismertessen, ami hosszú monológokhoz vezet, és a személyes kis történetek közvetlen közelünkbe hozzák a főhősöket, valahogy mégis sekélyes marad a karakterek ábrázolásában. Ellenpontozza viszont finoman körvonalazódó Borges imádata, melyben mi is osztozunk Martínezzel. Az angstum, a már-már démoni állat, a mágus, a pitagoreusok bevonása különös hangulatot teremt, de nem feledkezhetünk el a Borges és a matematika című 2003-as művéről, amely Magyarországon tavaly szintén az Európa Könyvkiadó gondozásában került forgalomba.
Az Oxfordi sorozat kellemes hétvégi olvasmány. Különlegességét a matek és Borges érdekes összerendezése adja. Talán ez lehetett, amiért az Európa vállalta hazai kiadását.
http://kitarulovilag.blogspot.com/2011/04/ismeretterjeszto-krimi-guillermo.html

Egy rövid kis történet, érdekes gyilkosságokkal, logikai, matematikai összefüggésekkel. Teljesen érthető még a matematikában járatlan, egyszerű olvasónak is. A történetet több lebilincselő anekdota is fűszerezi, ami megteremt egy kicsit ódon, már-már gótikus hangulatot.