Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban, nagyon vegyesek. Egyrészt tetszik az alapötlet: kezdjünk pozitívan gondolkodni, fogjunk új dolgokba, vegyük észre az élet apró örömeit. Legyünk kedvesek, ne pletykáljunk, számoljunk el háromig, mielőtt szabadjára engednénk a dühünket, hátha lenyugszunk addig ésatöbbi önsegítő könyvekből meg spirituális oldalakról jól ismert dolog. Az írónőnek abszolút igaza van abban, hogy ezek a dolgok növelik az ember boldogságérzetét, és nagyot tud változtatni az életünkön, ha tényleg elkezdjük olyan dolgokba fektetni az energiát, amelyek boldoggá tesznek minket. Ez is lehetne egy önsegítő könyv, ha…
… ha nem éreztem volna én is azt, mint @imma molytársunk, tudniillik, hogy ezek ott Amerikában fene jó dolgukban már azt sem tudják, mit csináljanak. Gretchen Rubin legalábbis nem tudja, pedig a könyv olvasása során számtalanszor tudatosította közvetve vagy közvetlenül bennünk, halandó olvasókban, hogy az ő élete tökéletes és irigylésre méltó: van egy gazdag, jóképű férje, két gyönyörű lánya, New York legmenőbb negyedében él és egész nap otthon van, ugyanis ilyen könyvek írásából él, ráadásul neki van a világon a legjobb baráti és családi köre, ahol mindenki elismeri egymás erényeit. Na most, lehet nem ártott volna egy kicsit kevesebb személyeskedést belevinni ebbe a könyvbe, mert így az egészből az jött le, hogy tulajdonképpen egy önbizalomhiányban szenvedő, unatkozó háziasszony akarja bizonygatni a világ előtt, milyen sikeres és boldog – jaaa, mégse boldog, mert azt írja, mindene megvan és még így is elégedetlen. Ki érti ezt?
Azt hiszem, ez a könyv inkább olyan embereknek való, akiknek alapvetően rendben van az életük, csak úgy érzik, nem veszik észre az apróságokat, komolyabb problémákkal bajlódóknak nem feltétlenül ajánlom, mert az egyik tanácsához sok pénz kell, a másikhoz szuper férj, a harmadikhoz meg annyi idő, amennyi tényleg csak annak van, aki könyvek írásából él és otthon tölti az egész napját. Egyébként, elismerem én, hogy vannak benne remek ötletek, csak úgy az egész mögött ott lappangott, hogy ez a Gretchen Rubin valami álnaiv megmondóember, akinek amúgy sejtelme sincs róla, milyen az igazi átlagember élete és kevés olyan tanácsa volt, ami tényleg a célközönségnek szólt volna.
Egyszerolvasós, bőven elég volt.