A boszorkány 88% 78 vélemény

Remek alapötlet, nagyon jó stílus, izgalmas, elgondolkodtató.

A könyv egyszerűen zseniális! Általában nem szeretem, ha egy tündérmesét kifordítanak és túlságosan valóságossá teszik, de a „gonosz Nyugati Boszorkányt” most igazán megkedveltem ennek az elolvasása után. Önmagában az is félelmetes volt, ahogy az író Óz köntösébe csavarta a szegregáció, a vallási fanatizmus meg a zsarnokok elnyomásának örökké jelenlévő kérdését, de ezt még kiegészítette a nagyszerű jellemekkel. Közben pedig belecsempészte és jelentéssel ruházta fel az eredeti történet összes szimbólumát, mint a vörös cipellő, a sárga köves út vagy a bádogember. Ráadásul ezek után elgondolkozhatunk, hogy vajon a három boszorkány közül melyik is volt a jó vagy a gonosz, vagy van-e egyáltalán értelme ezeknek a szavaknak még egy mesében is?

Eddig még nem olvastam az Ózt ezek után pedig valószínűleg nem is fogom. Eleinte húztam a szám a nevek miatt (pont ezért nem olvastam Ózt, annak ellenére hogy szeretem a fantasyt valahogy ez a stílus nem jön be) de aztán a történet győzött.

Nagyon elgondolkodtató könyv. Nekem tetszett.
Főleg a történet első fele. A végére túlságosan rányomta nálam a bélyegét az, hogy a befejezését már tudom a mesének. Emiatt is, no meg a történések miatt is, nyomottabb volt a hangulata. Meg jó lett volna gyorsabban olvasni. Persze idő az nem volt. :)
Viszont most utálom a Varázslót és még Dorka is idegesít.

Kicsit sok a kitalált politikai, vallási maszlag. Néhol rettentően túl van bonyolítva, de az iskolás és Smaragdvárosos részeket nagyon szerettem.

Mivel a Wicked című musical nagy szívszerelmem, nagyon nagy elvárásokkal kezdtem neki a regénynek. Talán emiatt volt az, hogy nem sikerült teljesen lenyűgöznie, a történet közepén egyenesen meguntam a sztorit, és félre is kellett tennem a könyvet. 2 hét pihentetés után viszont megint jól esett az olvasása.

Tőlem 5 csillagot kap. Megismerhetjük a Nyugati Boszorkány életét egy másik szemszögből, és bár kicsit banális, mint minden gonosz története, de szerintem azért nem olyan rossz könyv ez.

Igazság szerint a könyvet azért kezdtem el olvasni, mert pozitív kritikákat olvastam róla, noha boszorkány eseményhez, másik könyvet választottam. A gyönyörű és látványos borító felkeltette figyelmem, és őszintén szólva kíváncsi voltam arra, is, és mivel a szerző is idegen volt számomra, hogyan lehet egy mesét felnőttek részére elmesélni, megírni, bennünket is elröpíteni Óz csodálatos mesevilágába. Nagyszerűen sikerült ezt megvalósítania az írónak a könyv lapjain. Sokat nevettem, avagy csak mosolyogtam magamban a különc alakokon, a történet szövésén. Aranyos könyv, kap vele, és nem is keveset aki forgatja a lapokat. Ha lehetőségem lesz/lenne rá elolvasom/elolvasnám a regény folytatását is, melynek A Boszorkány fia a címe. Szóval várom a felnőtteknek íródott mese folytatását. Úgy gondolom, mindaddig jó, amíg lélekben gyermekek tudunk maradni.:)

Egyik nap elsétáltam egy könyvesboltba, és megláttam ezt a önyvet. Azonnal beleszerettem. Soha nem voltam igazából oda Ózért, a kis varázscipőért, meg hasonlókért. Olyan kicsit erőltetett tanmesénk tűnt számomra az egész. De ezt nem tudtam kiverni a fejemből:)
A történet engem nem ragadott azonnal magával. Nem az a elkezdem olvasni és vmi láthatatlan bilincs az utolsó sorig hozzáköt a könyvhöz. De mégis annyira magával ragad, hogy igazából jobb minél tovább olvasni, hiszen jobb minél többet ebben a világban tölteni. Természetesen fogalmam se volt arról, hogy Óz egy földrajzi hely. Ami vicces, hogy arról se, hogy a Boszorkány zöld színű. Természetesen a Boszorkánybeli Óz nem olyan hely, mint a sokak által ismert. Én inkább a saját világunkhoz hasonlítanám. Minden szépségével és minden borzalmával. Sokáig nem tudtam másra gondolni, csak erre a könyvre. Annyira valódi volt a világa, hogy néha teljesen elfelejtettem, hogy fantasyt olvasok.
csodálatos könyv. Főleg a mai világban. Mindenkinek csak ajánlani tudom:)

A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora. Természetesen az Óz a csodák csodájának boszorkányáról van szó, aki zölden és tűhegyes fogakkal születik, később születik egy karok nélküli testvére is – majd az övé lesz az a varázscipő, mely Dorkát hazarepíti… Különbség van bizony állat ás Állat közt, utóbbiak elnyomás alatt élnek – előbbiek is, de az Állatoknak lelkük van, például a Kecske tanár, és Elfinek, a Boszorkánynak életreszóló példaképe. Ez egy mese, de szigorúan felnőtteknek. Tetszett a hangulata, és elszomorodtam a végén.