Folyamszülött (A váltott isten gyermekei 1.) 56 csillagozás

Greg Keyes: Folyamszülött

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nhól királyi családjának ereiben a Folyamisten vére csörgedezik – ők a Folyamszülöttek. Ám az isteni hatalomnak ára van: a dinasztia egyes tagjai a serdülőkort elérve eltűnnek, s további sorsukról csupán sötét legendák mesélnek. Hezsi, a lassan nővé érő, különös királyi hercegnő, ha nem akar beletörődni ebbe a végbe, csupán pár barátjára és saját eszére támaszkodva kénytelen megoldani az eltűnteket övező rejtélyeket.

Az ifjú Perkar, akinek az otthona sok-sok mérföldre esik Nhól városától, ugyancsak jó okkal gyűlöli a Folyamistent. Utazása során, mely egyre közelebb viszi a városhoz, őrült istenekkel, a halhatatlanok fegyvereivel és ismeretlen veszélyekkel szembesül, miközben sorsa mind jobban egybefonódik Hezsi hercegnőével.

Greg Keyes regénye, melynek színpompás, gazdag világán istenek és halandók vetélkednek egymással a hatalomért, a felnőtt, értékteremtő fantasy alapműveinek egyike.

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2009
592 oldal · ISBN: 9789639890541 · Fordította: Tamás Gábor, Járdán Csaba

Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Megszokhattam volna már, hogy hallgatnom kell @vicomte és @Noro tanácsára, ha olvasmányt akarok választani magamnak ebben a műfajban. Húztam-halasztottam mégis ezt a könyvet elővenni mindmáig, kizárólag a terjedelme rémített el. Gondoltam, hogyan fogom túlélni ezt a monstrum trilógiát, ha Golding Tornyával, – ami jóval rövidebb, – ilyen kis lépésekben vagyok képes csak haladni… Az vesse rám az első követ Golding-ügyben, aki nem érezte már azt, hogy valami nagyon jót olvas, tényleg, csak vagy az ízlése kívánnivalókat hagy maga után, vagy rosszkor fogott hozzá. Nos, én ifjúságom zsenge ideje óta, és a Dögök Ura mint kötelező olvasmány miatt egyébként is tartok Goldingtól, és csak vonakodva tudom mindig rávenni magam…

A Folyammal egész más lett a helyzet, hiszen miden mániámat összgyúrva, megemésztve, majd ismét kiköpve találkozhattam itt Odin drágaságom milliónyi alakjával a főszerepben, ráadásul „Nartosan” előadva.

Az, hogy szakértő tudós írta, hitelessé teszi, még a műfaj művelőinek változatos minőségű opuszaiban megszokottakkal ellentétben is. Ahogy a Tolkieni műveknél is már tapasztalhattam. Voltaképpen azon tűnődtem, hogy mennyiben fantasy ez, és mennyiben kísérlet az ősmítosz egy változatának előadására. Én az utóbbi mellett voksolok, sok olyan ötlet búvik meg a sorok közt, amire magam is jutottam a hagyományt olvasgatva.

Az előadásmód epikus, nem Holdstock ideáját idézi föl, aki sokkal rejtélyesebben mondja el mindezt. (És csak azért nem lett kedvenc, mert Holdstock az isten.. Legalábbis az enyém, ha mítikus fantáziákról van szó.)

A Folyam mítosza ősi, nem csoda, ha a történések helye az ókori (őskori?) folyómenti nagy civilizációk keveréke. Alapvetően sumer-babiloni, – időnként indiai, kínai, egyiptomi, perzsa és indián elemekkel, – hisz az ő mítoszaikból ismert Enki/Ea, az egyik világteremtő istenség alakja szövi át a Folyamot, akit azután a későbbi népek is beleszőttek különféle neveken a hagyományaikba, amíg végül összeolvadt a Káoszkígyó alakjával. A másik oldalon pedig fölsorakoznak a szerelmeim is, Odin és Loki, a Zöldember és Bran, még Thór is, aki elrejtőzik a valószínűtlenül Nartos jellegű Perkar alakjában. Nagyon élveztem kideríteni a titkát, hogyan lett Perkar Perunból, Percunasból és Sir Percevalból – többek között – az, aki. A sámánok pedig nagyon jól beleilleszkednek az összképbe.

Kíváncsian várom a fejleményeket, valahogy ezt a 400-500 oldalt sokkal gyorsabban olvastam el, mint vártam.

vicomte P>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Izig-vérig fantasy, a legjobb, igazán eredeti fajtából.
A szerző antropológus, és ez szerencsére meg is látszik az általa felépített világ alapvetésén, és belső logikáján.

Ez a világ a mítoszok és hősregék korában él, ahol a kisebb-nagyobb hatalmú istenek, szellemek tevőleges részei a valóságnak.
Itt ugyanis, akár a legősibb civilizációk mítoszaiban, mindennek – folyóknak, hegyeknek, szikláknak – meg van a maga istensége, s ezek az istenek gyakorta manifesztálódva avatkoznak bele a halandók életébe.

Az író ráérősen bontja ki a történetet, de így van idő alaposan megismerni a világot, s az azt mozgató erőket, s mivel ez egy nagyon egyedi és szívem szerinti a környezet, örömmel vettem, hogy volt idő alaposan megismerni.

A történet két szálon fut, és két eltérő, de alapvetően ókori jellegű civilizációból kiválasztott főszereplőt követhetünk nyomon, míg végül történetük egybe nem fonódik.

A címszereplő, a gyerek Hezsi, egy despotikus birodalom uralkodójának gyermeke, aki megpróbálja kideríteni, hogy a Folyamisten milyen sorsot szán neki, s hová tűntek a családjának „áldott” tagjai.
Az ő története alatt sikerül bepillantani egy olyan civilizáció életébe, amely nyomokban leginkább az egyiptomi, sumér és közép-amerikai társadalmakra emlékeztet.
Szigorú kasztrendszer, a papság mindenhatósága (itt ők valóban varázshasználók, még ha igen visszafogott is a mágiájuk ábrázolása) és egy hatalmas metropolisz, ami fővárosul szolgál, s persze az isteni eredetű uralkodó, a csákange.
Azonban a ezen a világon természetes módon az ő őse valóban maga a zsarnoki, és minden más istenséget elpusztítani vágyó Folyamisten, s ez ruházza fel őt és a rokonságát a folyam mágiájával, amiért azonban súlyos árat kell fizetni.

A másik szálban Perkart, egy ifjú harcost ismerhetünk meg, aki egy tipikus vaskori törzsi társadalom fia. Ez a nép érzésem szerint a kelták, vikingek és némileg az észak-amerikai indiánok ügyes vegyítéséből született.
Ez a társadalom még sokkal őszintébb és nyersebb, de sajátos módon erkölcsösebb is, mint a Folyóvidék korrupt világa.
Perkar igazi saga-beli hősként elszánt, és persze teljesíthetetlen fogadalmat tesz, majd elindul, hogy beteljesítse a végzetét.
S ennek során ő is – mint minden hőseposzban szokás – tragikus hibákat követ el, istenek cselszövésének részévé válva barátokat veszít, újakat sodor elé az élet, míg végül, akár Siegfried vagy Beowulf, ő is megküzd a neki rendelt szörnyeteggel.

Végezetül két dolog:
– Habár a történetnek vannak komor, sőt drámai pillanatai is, de az írónak igen kellemes humorérzéke van, és sokszor vannak igazán derűs, néha hangosan vigyorgós momentumok a könyvben.
– A történet a könyv végén egy lényeges fordulóponthoz érve lezárul, de a Hollóisten c. kötetben szinte onnan folytatódik, ahol most abbamaradt.

18 hozzászólás
Noro P>!
Greg Keyes: Folyamszülött

A Váltott Isten világa úgy tud egzotikus lenni, hogy a benne élő emberek közben érthetőek és kedvelhetőek maradnak. Számtalan szellemlény lakja ezt a világot, akiket a halandók istenekként tisztelnek, a legelő szélén álló tölgy istenétől a kontinenst átszelő Folyam istenéig. Ez a Folyam azonban nem elégszik meg eleve is jelentős hatalmával, hanem uralkodni akar halandókon és istenlényeken egyaránt. A halandó birodalmak közül a legnagyobb máris az ő szolgálatában áll, testestül-lelkestül. De egy hercegnő – még gyermek – nem boldog abban a tudatban, hogy az isten véréből származik. Ezért egy hős megmentőt kíván magának… Csakhogy nem egészen erre számított. A regény szórakoztatóan és hitelesen, de egyáltalán nem cinikusan forgatja ki a klasszikus hős-mítoszokat, mutatja be azok árnyoldalait a hős szempontjából.
Keyes nagyon jó a különös kultúrák szembeállításában: egyfelől ott van Nhól, amely úgy elviszi a végsőkig a folyóra épülő birodalom koncepcióját, amennyire csak fantasy regény teheti. Másfelől pedig a kisebb törzsek, amelyek számára a kisebb istenek jelenléte a mindennapokhoz tartozik, mintha csak a mítoszok korában élnének.
A történet talán egy kicsit lassan indul be, de a világ hangulatos ábrázolása már a kezdetektől biztosítja, hogy ne unatkozzon az olvasó.

1 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Ha röviden kellene jellemeznem Greg Keyes regényét, valószínűleg az ígéretes jelzőt találnám mondani. A Folyamszülött esetében első regényről van ugyanis szó, méghozzá meglehetősen jól megírt első regényről, amiből minden erénye ellenére is hiányzott valami. Nem sok, csak éppen valami.
Keyes rendkívül izgalmasan merít a high fantasy hagyományokból, nagyszerűen variálja a toposzokat a színes világával, ami egyébként kifejezetten érdekesnek tűnik, köszönhetően az istenségek nagyszámú jelenlétének és az „indián-európai ember” jellegű kultúrsokkélménynek. Jó érzékkel nyúl a társadalom képéhez, bár végzettségét tekintve annyira nem meglepő, hogy hitelesen és érzékletesen tudja bemutatni a különleges kulturális hatásokat.
Talán túlzottan fiatal főszereplői koruk ellenére is szimpatikusak, csak úgy, mint a legtöbb karakter, valahogy mégsem sikerült igazán közel kerülni hozzájuk. Az egyébként eseményben gazdag cselekmény eleinte nem tudott tökéletesen beindulni, noha azért a végére megtalálta a megfelelő ritmust.
Ígéretes. Az alapok, legyen szó fantáziáról, írástechnikáról vagy ötletekről, már adottak, csak a megvalósításban akadnak még kisebb gondok. Keyesben megvan a lehetőség, hogy zseniálisat írjon – talán majd a folytatásban.

1 hozzászólás
Voorhees>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Kevés fantasy vonultat fel színesebb világot, mint Greg Keyes a Váltott Isten gyermekei duológia első részében. Talán leginkább Robin Hobb világépítését tudnám hozzá hasonlítani, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Keyes esetében nem csak üresen követik az oldalak egymást, hanem nagyon is történik valami, még ha viszonylag lassan építkezik is. A könyvben szereplő világban istenek és halandók élnek egymás mellett. Van, amikor a legnagyobb békességben és egyetértésben, együttműködve, van, amikor ellenfelekként, de az ember igazából sosem lehet egy isten egyenértékű ellenfele. Így hát próbálnak velük a lehetőségekhez mérten jól kijönni.

Azt hinné az ember, hogy egy világépítésben erős fantasy esetén kicsit többet tudunk meg az alkotott világról, azonban nem ez a helyzet. Keyes egyértelműen az istenek és emberek közötti kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, és ezáltal – legyen bármily hosszú is Perkar utazása – az egyébként rendkívül hangulatos környezet kevés megvilágítást kap. Pedig a jelenetek egyaránt játszódnak földfelszínen, föld alatt, vízen, és épített környezetben is.

A két főszereplő két teljesen eltérő népcsoportból érkezik. Perkar népe, annak hagyományai, a természeti istenek tisztelete egyértelműen az amerikai őslakos indiánok kultúráját idézi meg, mígy Hezsi hercegnő és Nhól városa leginkább az indiai berendezkedést juttatta eszembe, azzal a lényeges különbséggel, hogy Nhól városában egyetlen istent imádnak: magát a Folyamot, a Váltott Istent, aki nem enged maga mellé semmilyen más istent sem, sőt, mindent felfal, legyen az ember vagy isten. Őt szolgálják közvetett módon a Folyamszülöttek, Nhól uralkodói rétege, de a közöttük és a Folyam között lévő kapcsolatról elég keveset tudunk meg. Legalábbis a miértekről. Ők a Folyamnak egyfajta erőkivetülései, csatornák, melyeken keresztül a mindig éhes istenség betörhet a halandók világába. A Folyamszülöttek eredete, kapcsolódása az istenséghez azonban nem nyert kellő megvilágítást. További kérdőjel övezi azt is, a papok rendje vajon miként illik a történetbe, ugyanis róluk aztán még kevesebb információ lelhető fel.

Az egész regény alig néhány szereplővel operál, az események két szálon futnak, mígnem összeérnek, de legalább nem kell kapkodni a fejünket. A szerző nem magyaráz sokat, inkább láttat, és szereplői párbeszédén keresztül gyarapítja ismereteinket. Maguk a karakterek rendkívül emberiek, esendők, nem tipikus hősök, sőt, leginkább még gyerekek. Minden gyarlóságukkal és vágyaikkal együtt mégis szerethetők.

Nem állítom, hogy letehetetlen volt a könyv, de bőven tartogat izgalmat, és kellemes kirándulást és kikapcsolódást garantál egy érdekesen megformált világban. Csak aztán vigyázzunk, nehogy a Folyam minket is felfaljon olvasás közben, inkább mi faljuk az oldalakat.

seya I>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Olvastatja magát, és hiába van három kötetben kiadva, nagyon gyorsan végig lehet sodródni rajta, és gyönyörűen körbeér, mint egy gyűrű.
Ez volt az első Greg Keyes könyvem, de már az első kötet közepe felé éreztem, hogy új kedvenc írót avathatok. Nagyon olvasmányosan, pörgősen, mégis annyira részletgazdagon és szépen ír, hogy nem csak a történet, a világ, hanem a nyelvi elemek miatt is élveztem olvasni.
A Delta Vision standjánál a Könyvfesztiválon azt mondták nekem, hogy ez egy bölcsész fantasy. :D És hogy kezdésnek talán nem ez a legideálisabb, én mégis teljesen elégedett voltam vele. Élveztem, ahogy a különböző kultúrák valóban élnek a lapokon, és minden rítusuk, a nyelvük, a hitviláguk hitelesnek és valóságosnak tűnik.
Ha valaki szereti a szépen megírt, pörgős, istenekkel, természet szellemekkel, sámánizmussal, nomádokkal, papokkal operáló fantasykat, azoknak bátran tudom ajánlani.
Nem tudom jobban összefoglalni… :D Újraolvasós lesz.

pat P>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Negatívumot írni erről a könyvről tulajdonképpen elég nehéz. Szépen passzol az újhullámos színvonal-fantasy többi népszerű versenyzője közé. A stílusa rendben van, néha még egész lírai is, és nagyon plasztikusan rajzol meg mindent. A történetnek van két szép szála, és láttunk már olyan művet a környéken, amiben kétezer oldalon se történt sokkal több esemény. A karakterek rendesek, bár nekem kicsit YA beütésűek, és messze a legszimpatikusabb Harka. :)) A világ egészen klassz, jó kis ókor íze van (Egyiptommal és barbár törzsekkel), az istenek meg kimondottan jó ötlet.
De hogy mi a bánatért untam én ezt ennyire? Az első harmadában abszolút nem érdekelt, kivel mi van. A második harmadban Hezsi szála már egészen lekötött, de Perkarral nagyon tele volt a hócipőm. A harmadik harmad aztán egészen elfogadható olvasási élményt nyújtott (sőt), de akkor meg hopp, vége lett. (Hajnali kettőkor.) És még a folytatás utáni vágy is pislákolni kezdett bennem. Mondjátok, hogy azt kevésbé unnám.

2 hozzászólás
grey_heretic>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Tetszett a könyv. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára olyan fantasy-t, amiben ennyire aktívan jelen lettek volna az istenek, gyakorlatilag szerves részét képezve a világnak/történetnek. Lehet csak túl sok lowfantasy-grimdark könyvet olvastam mostanság… :) Mindenesetre üdítő volt Keyes istenektől nyüzsgő világában kalandozni egy kicsit. Kíváncsian várom a folytatást.

fezer>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Őszintén? Ez egy baromi jól összerakott és átgondolt fantasy, ami egy teljesen új és eredeti világot tár elénk. Minden porcikájában érződik, hogy Keyes tudja mit csinál. És amit csinál, azt nagyon jól csinálja.
Az pedig egy személyes probléma, hogy engem nem tudott megtalálni valamiért igazán. Hetek óta gondolkozom, hogy mi lehetett a fő problémám. Ha rájövök, akkor megosztom.
Mindenesetre én jobban szeretem Hobbot vagy Martint vagy akár Gemmelt. (És ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármelyikükkel is lehetne hasonlítgatni. Na jó, egy kicsit Gemmell-hangulatom azért volt az elején :P)

17 hozzászólás
Profundus_Librum>!
Greg Keyes: Folyamszülött

Olvasmányos, hangulatos, sablonmentes, élvezetes, néhol humoros, a regékre jellemző stílusjegyek használata miatt egyedi, érdekes (bár a verseiért egyáltalán nem voltam oda – már ha a sajátjai egyáltalán). A főszereplők karakatereit igazán nagyon megkedvelni nem tudtam, de a mellékszereplők ezért bőségesen kárpótoltak. Kicsit keveseltem az izgalmakat, több küzdelemre számítottam.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/06/greg-keyes-f…


Népszerű idézetek

Shanara>!

Az egyetlen különbség a legenda és a valóság között az, hogy milyen gyakran mesélik el a történetet.

220. oldal (Delta Vision)

vicomte P>!

– Mi történik a hős társaival, Perkar? A sors nem törődik velük. Meghalnak, hogy megbosszulhassa őket, vagy elárulják, hogy megbüntethesse őket. Ahol a hős jár, barátok és ellenfelek hullái borítják a földet.

394. oldal, Delta Vision 2009

Arianrhod P>!

Amikor a fiatalember megcsókolta, olyan volt, mintha valaki nedves májat nyomna az ajkához… Azzal a különbséggel, hogy a májnak jobb íze volt.

vicomte P>!

[…] Azt mondtad, ismered a dalainkat. Tudod azt is, hogy mit jelent a piraku?
– Régen olvastam már őket és az emlékezetem is cserbenhagy néha – csóválta a fejét Khán.
– Sok mindent jelent. Gazdagságot, becsületet, dicsőséget. Azt jelenti, hogy az ember megteszi, amit meg kell tennie, még ha nem is jut neki érte más, csak a halál. Az én népem e szerint él.

517. oldal Delta Vision 2009

vicomte P>!

– Miféle isten vagy te? – kérdezte a lénytől.
Az alva szélesen elvigyorodott.
– Nem ismersz? Úgy vélem a barátod igen.
Eruka megköszörülte a torkát.
– Ő egy… áh, ő a lemejik egyike.
Perkar eltátotta a száját.
– Egy lemeji? – ismételte. A fehér teremtmény harsány, érdes hangon felnevetett.
– Miért… – kezdett bele Perkar, de nem tudta befejezni.
Nem, amíg a lény ott állt a közelükben. Miért hívott Eruka épp egy ilyen teremtményt? Gyermekkorában anyja sokszor fenyegette azzal, hogy a lemejik jönnek, és ellopják, ha nem viselkedik megfelelően. És legalább egy gyereket ismert, akit valóban megettek ezek a különös lények.

240-241. oldal Delta Vision 2009

vicomte P>!

[…] Félnapi lovaglás volt, egynapi járóföldre vot; úgy gondoltam, a Fakopáncs istennő ilyen rövid idő alatt nem vesz észre.
Elvigyorodott , kivillantotta sárga, töredezett fogait, és kortyolt egy nagyot a sörből. – Persze, félúton voltunk, éppen csak elhagytuk a Négyszögben Álló Sziklát, amikor szélvihar támadt és tollak suhogtak, az én vénséges szívem pedig megállt a mellkasomban. Tetteim méltóságteljes védelmébe fogtam…
– Térden állva könyörgött – fűzte hozzá Ngangata.

567. oldal Delta Vision 2009

grey_heretic>!

A hegység ezer mennydörgés hangjával hasadt ketté, és a törésvonal mélyéből feltörő élő gőz forgószele az égre üvöltött.

(első mondat)

Voorhees>!

– Holnap vadászok valamit magunknak, vagy halászok – jelentette ki. – És ha már tudsz járni, elindulunk folyásirányban lefelé.
– Ha te vadászol, akkor éhen fogunk halni – válaszolt a félvér halvány mosoly kíséretében.
– Ez sértés! – vágott vissza Perkar megjátszott dühvel, de egy holttestben is több szeretet volt, mint vidámság a kötekedésükben.

11. Fejezet: Az átkozott

Shanara>!

A hegység ezer mennydörgés hangjával hasadt ketté, és a törésvonal mélyéből feltörő élő gőz az égre üvöltött.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

A váltott isten gyermekei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alyona Crower: Árnyak és csillagok
John Gwynne: Az istenek éhsége
Michael J. Sullivan: A háború kora
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága
Brandon Sanderson: Eskühozó I–II.
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Jenn Lyons: Lelkek emlékezete
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek próbája