Hamis ​istenek (The Horus Heresy 2.) 89% 74 csillagozás

„Ott voltam aznap, amikor Hórusz elesett” szól e regény első része elé helyezett idézet és elég jól összefoglalja mi is történik ebben a kötetben. A történet ezúttal talán kevésbé eseménydús, mint az első részben, valószínűleg ez betudható a szokásos középső rész betegségnek is, ám így sem mondanám unalmasnak. A sztori röviddel az előző rész után veszi fel a fonalat. Erebus továbbra is kavarja a kavarnivalót, így a 63. Expedíciós Flottának irányt kell változtatni és vissza kell térnie a Davin nevű világra, melynek hátrahagyott kormányzója a hírek szerint a Hadúr ellen fordult. Csapdának hangzik? Az hát! Bár a hogyan és a miként nem derül még ki, az egyértelmű, hogy a háttérben alaposan előkészítették Hórusz fizikai és lelki bukását, ami aztán az Eretnekségben fog majd tetőződni. Mondtam már, hogy Erebus kavarja? Mindeközben a flotta emberi oldalán – és a tágasabb birodalomban – egyre több minden kezd megjelenni off, ami a 10.000 évvel későbbi dekadens Birodalomban már mindennaposnak számít majd. Vájt fülűeknek vagy csak a világot jobban ismerőknek a regény tartalmaz nem egy előreutaló jelenetet, nem beszélve az elindított szálakról, amik aztán a számtalan további kötetben lesznek bővebben kifejtve.
Sajnos a kiadás hibái mellett nem mehetek el teljesen szó nélkül. Első olvasásra a Szukits-féle kiadáshoz volt szerencsém, amiben kétszer is belefutottam ismételt, de eltérő fordítású mondatba, mintha a korrektúra során ezek bent maradtak volna. Valamint most először került a kezembe hiányos kötet a kiadótól, bár ez nyilván a nyomda hibája, de azért nem örültem neki, hogy a végéhez közel a netről kellett levadásznom a hiányzó oldalakat.

Ármány, összeesküvés, pártütés, árulás. Ez és még egy kevés hentesmunka, zombigyilok, valamint rengeteg utalás két komoly összecsapásra, melyek önmagukban saját könyvért kiáltanak. Ismét tökéletes iparosmunkát kapunk, de nincs meg benne az a varázs, ami a korábbi Warhammer-regényekben mindig ott van. Nem rossz választás, de nem tartom a 99. legjobb sci-fi könyvnek.

Egy több író által írt sorozatnál óhatatlan, hogy lesznek jobb és kevésbé jól sikerült írások. Amikor az első Dan Abnett regényt elolvastam, még nem gondoltam, hogy ő egy olyan író, akinek munkáira egyszerűen muszáj hivatkozni, mert valami olyat tud, amit csak nagyon kevesen. Ma már teljesen így gondolom. Graham McNeill könyvével nincs nagy baj, a Warhammer világát, az akciódúsabb science-fictiont és a néhol horrorisztikus elemeket használó könyveket kedvelők meg fogják találni a számításukat ebben a regényben, de van még mit tanulnia a Mestertől.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/09/graham-mcnei…

Kellemes meglepetést okozott a gyenge első rész után ez a könyv. Izgalmas, jól felépített, helyenként ugyan kicsit kínos, de összességében nagyon jó olvasmány. Az első rész klisékarakterei itt megkapták a hiányzó dimenzióikat, és a történet is árnyaltabb lett. Végig jól szórakoztam, és kiváncs lettem a következő részre.
A w40k univerzum pusztuló világegyetemének előtörténete ez, nagyon izgalmas látni ezt a világot fénykorában, mikor a baljós előjelek nem többek sötét sarkokban megbúvó árnyaknál.
Mivel eléggé rétegkönyv, nyugodt szívvel csak w40k rajongóknak ajánlom, azoknak viszont nagyon.

Kivételesen jó.

Nem tetszik McNeill stílusa. Én valahogy mindig kicsit távolinak éreztem a Warhammer univerzumától ezt a technikai dömpinget. Ebben a világban nem az a pláne, hogy egy Imperator osztályú titán technikai jellemzéséről olvasgassak oldalakon keresztül. Ahogy rendszeresen elhangzik, „In the grim darkness of the far future there is only war.” És pontosan ezt várná el az ember. Pörgős akcióközpontú könyveket, mint amilyeneket Abnett ír, vagy a szinte már végletesen beteges hangulatot árasztó tömény kétségbeesést, Watson tollából. Nem a technikai ömlengést egy szabálykönyv-írótól.

Remek folytatása az első kötetnek. Hórusz olyan szimpatikus volt az előző kötetben -és még most ebben a kötetben is- és érdeklődve vártam, hogy vajon hogyan sikerül majd a Káosz felé fordítani.

Amit az író szerintem remekül megoldott.