„Minden valamirevaló mágusháztartásban megtalálható a Legendás állatok egy olyan példánya, mely nemzedékek ujja nyomát hordozza gyűrött lapjain, jelezve, hogy tulajdonosai benne kerestek bölcs tanácsot, ha nem tudták, hogyan irtsák ki a kertet ellepő turkát, miként értelmezzék az augurey bús énekét, vagy hogyan szoktassák le róla kedvenc puffskeinjüket, hogy a vécékagylóból igyon. Ezen alkalmi kiadás mindazonáltal a varázslótársadalom művelésénél is nemesebb céllal lát napvilágot. A nagy múltú Obskurus Kiadó, alapítása óta most először, arra vállalkozik, hogy egy kiadványát muglik számára is hozzáférhetővé teszi. Most – de csakis egy adott ideig – a mugli olvasóknak is lehetőségük lesz arra, hogy megtudják: hol él a quintaped, mivel táplálkozik a puffskein és miért nem tanácsos knarlok számára kint hagyni bármilyen ételt.” A kötet megvásárlásával ön a brit Comic Reliefet támogatja, egy szervezetet, amely hosszú évek óta kűzd a szegénység ellen a világ legelmaradottabb országaiban.
Legendás állatok és megfigyelésük (Harry Potter) 337 csillagozás
Eredeti mű: Newt Scamander (J. K. Rowling): Fantastic Beasts and Where to Find Them
Eredeti megjelenés éve: 2001
Szereplők népszerűség szerint
Hermione Granger · Ron Weasley · Harry Potter
Kedvencnek jelölte 20
Most olvassa 3
Várólistán 29
Kívánságlistán 39
Népszerű értékelések
Aranyosnak aranyos volt, néha szórakoztató is, de azért nem vettem volna meg. Harry, Ron és Hermione megjegyzései viccesek voltak, lehetett volna több is belőlük – sokkal több. Viszont engem zavart, hogy néhány nevet lefordítottak, néhányat meg nem. Törekedjünk az egységre! Mellesleg lehet, hogy csak én érzem így, de szerintem jópár lényt ki is hagytak. Aranyos, de kicsit felesleges könyvnek tartom, csak igazi, elvetemült fanatikusoknak ajánlanám, de nekik is rajongásuk csúcsán. Én most nem ott vagyok.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Aranyos és szórakoztató kis könyvecske, bár nekem is ilyen tankönyveim lettek volna…….talán bele is néztem volna némelyikbe.
Ám ebben is voltak olyan részek,amiket úgy immel-ámmal olvastam el, úgy kb. a könyv eleje egészen a bestiák felsorolásáig. nem szeretem a történelmet,még a mágiatörténelmet sem Azok annyira nem jók, mint az állatok leírása, megtűzdelve Harry és Ron egy egy jegyzetével,amiken tök jókat lehet röhögni :DDD Főleg a Hagridra vonatkozókon:DDD nem állítom,hogy Ron mániákus hozzáállása a kedvenc kviddicscsapatához,nem csalt mosolyt az arcomra :DD és persze azt sem, hogy a nagy unatkozások,amiket Harryék az órákon produkálhattak, nem késztetett néha hangos röhögésre. :DDD
És mostmár biztos vagyok benne,hogy sem bundimunnal,sem kelpivel, sem hasonló társaikkal sem szándékozom találkozni,acromantulával pedig végképp nem. Bár egy golden snidgetnek,kneazlenek,vagy puffskiennek nagyon örülnék ^^ *-*
Érdekes és egyben aranyos kis könyvecske, megmosolyogtató volt olvasni az itt-ott már ismert lényekről. ;)
Imádnivalóak Ron és a többiek beleírogatása, ötletes, személyessé teszi. :)
Egyetlen hibája: zavaró, hogy a sorozatban eddig nem használt neveket és fajtákat nem hagyták lefordítani, pedig Tóth Tamás Boldizsár szerintem tök jó neveket hozott össze! :/
Jópofa. Ron szavaival élve, kicsit aránytalanul hosszúnak tartottam a bevezetőt/előszót a könyv érdemi részéhez képest, de végül is különösebb panaszom nincs rá, színesítésnek pont jó. Sajnáltam a névfordítások hiányát is (még ha meg is indokolták) – a fordítónak már tudjuk, hogy ötletes magyar megfelelői lettek volna rájuk. Hiányoltam továbbá például a dementort vagy a mumust, esetleg a szurcsókot (még ha az keresztezett faj is). Szóval, zsebkönyv, de ezt leszámítva hangulatilag tökéletesen passzol a Harry Potter univerzumába. Ron, Hermione és Harry belefirkálásai pedig zseniálisak.:)
Aranyos kis plusz a könyv mellé :) Olvastam már többször, nekem hozzá tartozik a sorozathoz.
Egy tankönyv, ami az és mégsem az, pontosabban túl csélcsap alkotás, mindenféle rendszerességet mellőzve az ABC- sorrenden és a Mágiaügyi Minisztérium X-ekkel jelölt ötös tagolódású besorolásain kívül, ami egyébként szintén nem mérvadó, hiszen veszélyesség szerint kellene működnie, de túl sok a kivétel. Maguk a leírások azért tetszettek, és a különféle élcelődő megjegyzések főleg Ron tollából megnevettettek. Éppen ilyen könnyed, rövid, mulatságos alkotásocska kellett nekem, szóval bejött, annak ellenére is, hogy zavart az, hogy kellett hozzá egy előszó, amiben kiemelték, hogy ez csak a Comic Relief reprintje, mert számomra sokkal érdekesebb lett volna azt elhinni, hogy ez Harry saját példánya, de ez van. A következetességet nem ismerő fordításért viszont nem jár dícséret részemről most sem.
Aranyos könyv és nagyon picike is. Tetszett , mert érdekes volt és a belefirkálások pedig elég viccesek voltak :) Egyszer megéri elolvasni.
Népszerű idézetek
Ez a könyv Harry Potter tulajdona.
… meg Ron Weasley-é, mert az övé szétesett.
Akkor miért nem veszel magadnak egy másikat?
A saját könyvedbe firkálj Hermione!
Szombaton bevásároltál egy rakás trágyagránátot! Vettél volna inkább egy új könyvet!
A trágyagránát szuper!
A Varázslényfelügyeleti Főosztály minden ismert bestiát, mágikus értelmes lényt és szellemet besorol egy öt kategóriából álló rendszerbe. A besorolás az adott faj tapasztalati úton megállapított veszélyességét hivatott tükrözni. Az osztályok a következők:
A Mágiaügyi Minisztérium által meghatározott (M. M.) osztályok:
XXXXX – bizonyítottan varázslót ölt/idomításra, szelídítésre alkalmatlan
vagyis Hagrid imádja
XXXX – veszélyes/kezelése szaktudást igényel/csak magasan képzett varázsló tud bánni vele
XXX – képzett varázslóra nem veszélyes
XX – ártalmatlan/szelídíthető
X – unalmas
MAGYAR MENNYDÖRGŐSÁRKÁNY
A legveszedelmesebbnek tartott sárkányfaj. Kimondottan óriásgyíkszerű testét fekete pikkelyek borítják. Szeme sárga, szarvai és a farkából kiálló tüskék bronzvörösek. Kivételesen hosszú lángcsóvát tud fújni, akár 15 métereset is. Cementszürke tojásának héja rendkívül kemény. Áttöréséhez a kicsinyek kikelésükkor a farkukat használják, amelyen addigra kifejlődnek a tüskék. A magyar mennydörgősárkány kecskét, juhot és – ha teheti – embert eszik.
A padlásszörny csúf, de nem különösebben veszélyes lény. Külsőre pedig elég ijesztő, kissé nyálkás testű, és fogszabályzásra is szorulna.
A legutóbbi ismert erkling-támadás, amely egy hatéves varázslógyermeket, Bruno Schmidtet ért, a bestia halálával végződött. Az ifjú Schmidt ugyanis fejbe csapta az erklinget apja kompakt üstjével.
A janvey Nagy-Britanniában, Írországban és Észak-Amerikában honos. Csupán annyiban különbözik egy nagyra nőtt menyéttől, hogy beszélni tud. Alacsony értelmi szintjéből kifolyólag azonban tartalmas eszmecsere nem folytatható vele: megnyilvánulásai rövid (s gyakran sértő) kijelentésekre korlátozódnak, ezekkel viszont cseppet sem fukarkodik.
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
