Vándorok 78% 26 csillagozás

Nagyon kíváncsi voltam a gyermekirodalom szakértőjének az irodalmi alkotására. Háát…. nekem nem jött be igazán. Jó ötlet a téma, a cselekmény, de a kidolgozással voltak bajaim. Elnagyoltnak éreztem helyenként, máshol meg túl magyarázott dolgokat. A rengeteg párbeszéd is zavart egy kicsit, és túl sok ugrás volt ide-oda a helyszínek, idősíkok között, mire belemelegedtem volna az egyikbe, már pattantunk is tovább. Nagyon tetszett a „vándor” motívum, többet is olvastam volna róla. Megyek is, és szétnézek a könyvtárunkban, hátha találok egy képet az olvasó anyáról és gyermekeiről… :-)

G.P. gyermekirodalommal kapcsolatos meglátásaival régóta szimpatizálok, ezért is kezdtem bele a Vándorokba, aminek a borítóján ugyan ott áll: ifjúsági regény, szerencsére azonban ez elég tágan értelmezhető. Szívem szerint sok tizenévesnek, akik mindenféle, nekik még nem éppen szükséges dologgal foglalják le magukat, a kezébe nyomnám, hogy tessék mozgasd meg egy kicsit a fantáziádat. Könyvtári órákon pedig (több helyen) szívesen látnám ezt a fajta időutazással való irodalom feldolgozást!
Számomra kedves mesehősök is megjelentek, mint az egyes szereplők fedőneve, eljutottam a 23. századba, ahol leginkább a didaktdisk keltette fel érdeklődésemet, és amúgy csak remélni tudom, hogy nem jutunk el a leírt végletekig. (könyvtár-kultúra-emberi kapcsolatok), néhány gondolatot fel is írtam magamnak, a szerző a sorok között igen jól elrejtette a kritikát a mai helyzettel szemben is.

Nagyon jó a témája és olvastatja magát. Az elején kicsit zavart az író stílusa (olyan mű párbeszédek voltak), de aztán szerencsére ez „elmúlt”. Viszont annyi lehetőség lett volna még a történetben…itt-ott összecsapottnak éreztem, és a vége sem volt az igazi. Hiányérzet maradt utána. Ettől függetlenül megérdemli a négy csillagot!

Frissítés: Már szinte egyáltalán nem emlékszem rá….és nincs bennem semmi jó érzés, ha a kezembe akad…ezért a félcsillag levonás…

Érdekes, szellemes, izgalmas. Mindenkinek ajánlom.

Olvasmányos, pörgős, együltőhelyes olvasmány. Tényleg jó ifjúsági rgény.

Attól eltekintve, hogy a szerző szinte a plágiumig soka tanult Orwell 1984-jéből és némileg kevesebbet, de azért tetten érhetőt Ende „Végtelen történet"-éből.

Nagyon vártam, hogy elolvashassam végre. Szerzője oktatóm volt a főiskolán, és nagyon szerettem a gyermekirodalmi órákat.
A könyv tényleg izgalmas és kalandos, időutazással, irodalmi érdekességekkel. Nekem kicsit mintha túl elnagyolt lett volna a befejezés, lehet nagyon beleéltem magam.
Pörgős a cselekmény és a párbeszédek is viszik előre a történetet.
Szerintem más borítója is lehetne, nekem ez nem tetszik annyira.

Hát.. boldog voltam amikor a kezembe akadt ez a könyv, hiszen nemrég még Gombos Péter előadásait élvezhettem (hatalmas szakmai tudása van és ez mellett remek előadó!). Szóval nekiálltam a könyvnek és imádtam minden egyes sorát. A rengeteg rejtett irodalmi utalást (főleg Verne Gyula esetén). Bár igaz hogy disztópia, én mégis végignevettem az egészet. Számomra valamiért az egész könyvben volt valami ironikus, pláne ha a Kedves Elnökünk szólalt meg. Annyi kritikát tudnék csak megfogalmazni, hogy túl gyorsan lett vége.. :D Szívesen olvastam volna még kicsit a lezárásról. Igaz, jobb mint ha túl lett volna magyarázva a befejezés. Összességében: remek élmény, remek írás és remek emlékek! :)

Lassan mi is elérünk arra a szintre,hogy megmondják mit olvashatunk. De reméljük, hogy az a szörnyű jövő nem következik be, ahol be is tiltják az olvasást. Ebben a könyvben végig izgulhatjuk pár fiú harcát, ahol egy szörnyű vezér betiltotta az olvasást és a könyvek létezését. A fiúk egy régi könyvtárban, menekülés közben rábukkannak egy időgépre, ami esélyt ad nekik, hogy megváltoztathassák a jövőjüket. Vajon sikerül nekik, vagy minden marad a régiben?