Dante ​és a gorgófő rejtélye 14 csillagozás

Giulio Leoni: Dante és a gorgófő rejtélye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Firenze, ​az Úr 1300. évében. Egy júliusi éjszakán Dante Alighieri priort felkeresi Firenze poroszlókapitánya, és nagy sebbel-lobbal szörnyű bűntény helyszínére vezeti. Az új, még építés alatt álló priori palotában egy kolosszális, sast ábrázoló hintón lefejezett nő holtteste lóg; a testet ezüsttel átszőtt, bíborszínű brokátruha fedi. Danténak nem okoz nehézséget a nő felismerése: a szépséges, mindenki által csodált Vana del Moggio az, aki mennyei hangjával egész Firenzét elbűvölte. Ki ölhette meg? És miért végeztek vele ilyen bestiális módon? Ennek felderítéséhez a legnagyobb költőnek be kell hatolnia a nyomok és hamis ösvények „sötét vadonjába”: titkos bankettek, szennyes tavernák, ördöngös gépezetek – és minderre egy szörnyű mitológiai lény árnyéka vetül…
A Dante és a gorgófő rejtélye legalább annyi izgalmat és meglepetést tartogat az olvasó számára, mint Giulio Leoni előző regénye, a Dante és a halál mozaikja. A csak Umberto Ecóhoz hasonlítható szerző… (tovább)

Eredeti cím: I delitti della Medusa

Eredeti megjelenés éve: 2006

Róla szól: Dante Alighieri

>!
Alexandra, Pécs, 2008
198 oldal · ISBN: 9789633708859 · Fordította: Simon Krisztina

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Dante Alighieri


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Péripenna IP>!
Giulio Leoni: Dante és a gorgófő rejtélye

Umberto Eco neve miatt kezdtem el olvasni.
Hát nem ugyanaz, nem is várhattam azt, ugye.

Első körben igazán művletlennek éreztem magam, mert tele volt az a mű olyan szavakkal, amiket nem ismertem. Az olasz tisztségnevek még odaillettek, de voltak olyanok is, amiket nem indokolt volna a fordítás.
Aztán ezen túllendülve már élveztem a regényt.
A kötet egy gyilkosságra épül, de nem ez a fő vonulata. Egy hetet magába foglaló nyomozás minden hétköznapi részletébe bele tudunk pillantani.
Nekem teljesen reális, hogy Dante, aki nem nyomozó, nem ez a hivatása, megbiztása kapcsán és a feladat végrehajtása közben teljesen másról is elmélkedik.
Így megismerhetjük az akkori életet, gondolkodást, kultúrát is. 100 évvel a reneszánsz előtt már pezsgett az emberekben a tudásvágy, de akkor még büntették a keleti bölcsek kárhozatot okozó könyveit.
A főhős hirtelenharagúságával, és arrogáns bosszúszomjas néha álszent és gőgös stílusával nem lopta be magát a szívembe, sok esetben olyannyira melléfogott, hogy szinte hülyét csinált magából. Az hogy nem profi nyomozóként viselkedett, teljesen reális egy filozófus költő esetében, akit egyébként elvakít a saját nagyszerűsége. ( No, meg a személyes nyomás a hivatala és az adósságai miatt sem volt annyira koncentrált. )

Hat férfi gyanúsítható egy gyönyörű hangú énekesnő brutális meggyilkolásával. Mind a hat szinte ugyanazt mondja, mintha összebeszéltek volna, de itt-ott elejtett szavakból, rébuszokban való utalásokból kiderül egy s más. De hát a szimbolumok és metaforák világában több dolgot is jelenthet ugyebár ugyanaz.
Ráadásul a hat férfi közül négy Dante régi barátja. Az emlékek, a régi sérelmek és félreértések is feltűnnek és akadályozzák a tisztánlátást.

Az ember három okból öl: Szerelemféltés, hatalom-politikai ok vagy az őrület. E három között libikókázik végig, hisz mindegyik szóba jöhet, és mindegyik mellett vannak érvek.
Mondjuk mikor ujjlenyomatot keresett egy otthagyott kardon, na az elég durva melléfogás, mint mikor én azt írtam a középkorban, hogy a " pap felvillanyozódott"( csak nekem szemfülesen kiírtotta ezt a mondatot a szerkesztőm ), de ettől eltekintve nem volt rossz.
Voltak érdekes gondolatok is:
Dante soha nem felejtette el elmondani bemutatkozáskor, hogy ő Dante, a költő.
Nocsak, nocsak… már akkor volt marketing a maga módján. ( Wermer András mondta: Onnan fogják tudni az emberek, hogy te vagy a piacvezető, hogy egyszerűen megmondod nekik. )

vikiniki2>!
Giulio Leoni: Dante és a gorgófő rejtélye

Sajnos maga a nyomozás nagyon gyenge volt, és sokkal többet foglalkozott az író a középkor kulturális vonulataival, mint a tényleges cselekménnyel. Alapvetően nem volt kifejezetten rossz könyv, csak többet vártam tőle.

jonny78>!
Giulio Leoni: Dante és a gorgófő rejtélye

Véletlenül láttam meg egy könyvszekéren. Jelként vettem. Az Isteni színjáték mellett olvastam, amolyan levezető, lazító „off-olvasmányként”. Sajnos valamiért nem kötött le, a nyomozást unalmasnak találtam, pedig aztán volt ott minden: orvtámadás, razzia, éjszakai, sáros (ürülékes) Firenze stb. Ennek ellenére valahogy nem érdekelt, mi állt a titokzatos halálesett mögött. Pedig valahol nem rossz könyv.
Van ez így…


Népszerű idézetek

Ryia>!

Az volt a tapasztalata, hogy bármely esemény résztvevői csak ritkán emlékeztek vissza a történésekre ugyanazon a módon, mintha az emlékek lenyomatai a lélek beállítottsága alapján rakódnának le az elmében. MIntha mindenki csak a valóság egy töredékét volna hajlandó elfogadni, míg a teljes igazság megismerhetetlen marad a számára.

72. oldal, 10. fejezet

Ryia>!

Ki tudja, mit énekelhetett, mielőtt távozott az elők sorából. Ha igaz, hogy a halál közelsége – még ha az ember nem érzi is előre – megsokszorozza testi képességeinket, mily felséges koncertet adhatott Guido házában Vana a sötétség küszöbére érvén. Mint a hattyúk utolsó éneke, melyről azt tartják, hogy csodálatos.

22. oldal, 2. fejezet

Ryia>!

De itt, a Mars mezejétől távol, ez a nyomorúságos, törékeny test, megfosztva legnemesebb részétől, mely Istenhez teszi hasonlatossá az embert, nem a háború férfias tébolyáról tanúskodik, hanem tűrhetetlen, brutális és hitvány erőszakról. Elvakult barbárságról, gondolta, ami még szörnyűségében is grandiózus, olyan, mint a római civilizáció határain túl élő távoli népek szokásai, melyekről eddig csak merész utazók elbeszéléseiből hallott.

12. oldal 1. fejezet

Ryia>!

Megpróbálta magában felidézni az általa megismert nők vonásait, akiket nyilvánosan magasztalt egy Firenze szépségeit dicsérő sirventesében. E költemény még ma is botrányt kelt, és csak a tavernákban éneklik. Ez volt a legsikeresebb műve, gondolta némi szégyenérzettel. Nem számítva azt a másik ocsmányságot, a Virágot; de akkor legalább volt benne annyi jó érzés, hogy névtelenül terjessze, és így szinte senki nem tudta, hogy Firenze jövőbeli priorja szedett versbe egy kétszázharminckét szonetten át tartó aktust. A sirventest azonban mindenki ismerte: a nők egy számot kaptak kellemük sorrendjében – merész és kicsapongó játékával nem egy férjet és szeretőt dühített fel…

18. oldal 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dante Alighieri
Ryia>!

És jól tudom, hogy ezen a balsorstól üldözött földön, melynek nincs igazságosan kormányzó udvara, az egyetlen reményt a szellem embereinek munkái jelentik, akik jelképesen egyesülnek az írásaik által létrehozott térben: abban, amit te a Szerelem Udvarának nevezel; ez az a hely, ahol a nyelv által testet és formát ölt a gondolat. De ez hosszú folyamat, Guido, talán a következő század feladata, mert túlságosan nagy a zűrzavar a nap alatt…Olyanok vagyunk, mint azok a szembajosok, akik apró részletességgel kiveszik a távoli dolgokat, de nyomorultul vakok közvetlen környezetük iránt, tántorogva tapogatóznak, reménykedve, hogy helyes úton járnak.

29. oldal, 4. fejezet

Ryia>!

Szörnyű a szerelem pusztítása. De ha a lélek elég erősnek bizonyul ahhoz, hogy kivédje az első és egyben legkegyetlenebb csapást, akkor a krízis elmúltával a megrendült lélekben a szerelem romjai, melyeket időtállóvá tettek az emlékek, a halálig megmaradnak, legyőzhetetlen erővé alakulnak át, melyek az ember hátralévő életét besugározzák.

45. oldal, 5. fejezet

Ryia>!

Jól ismerte a tébolyt, amit az erószi kínok váltanak ki az emberi elmében: jómaga is közel került már a halálhoz szerelmi bánatában. Teste kilenc napon át hevert az árnyékvilág határain; zaklatott álmában úgy tűnt, valamennyi szelleme magára hagyta, s egy látomás tudatta vele, hogy már meghalt. Ezt az élményét a Vita Nuova lapjain meséli el. A birodalom érzékeny szellemei tán nem ismerték Rudel, a trubadúr történetét, aki szerelmi bánatába halt bele, miközben a Földközi-tenger túlpartján, Szíriában próbálta megkeresni hőn szeretett Melisendáját?

45. oldal, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dante Alighieri
Ryia>!

Danténak priori tisztsége alatt alkalma nyílt tanulmányozni a kollektív erőszak kirobbanásának mechanizmusát, és mindig a rögtönzés és a korlátozottság jeleit vélte felfedezni a több személy által elkövetett bűntényekben, szemben azzal az alattomossággal, amikor egyetlen, a gonosz által vezetett kéz hajtja végre a gaztettet.

46. oldal, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dante Alighieri · prior, perjel, gvárdián

Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: A rózsa neve
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!
Luca D'Andrea: A gonosz maga
Samantha Harvey: Nyugati szél
Stephen King: A halálsoron
Diana Hunt: Őrület határán
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
K. M. Holmes: Dario
Gráczer L. Tamás: Az Úr szukái