Gion Nándor: Latroknak is játszott 4.77 / 13
1898-ban indul Gion Nándor regényfolyamának cselekménye és a kilencszázötvenes években fejeződik be. Családregény, faluregény, kisebbségi regény, (anti)hősregény. Helyszíne a többnemzetiségű bácskai Szenttamás, az író szülőfaluja, mely egy század alatt öt impériumváltást élt meg – ebből négyet érint a regényfolyam –, miközben lakói jóformán ki sem mozdulnak a faluból.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Nagyon szeretem, már többször is olvastam, de mindig élveztem minden sorát.
Csak az elsőt olvastam, az viszont remekmű. Két évvel ezelőtt muszájból (egy versenyhez kellett) elolvastam Gion Nándor Virágos Katona című regényét. Eleinte nem volt hozzá kedvem, mert régiesnek és unalmasnak tartottam az első pár oldal után… meg hát alapból nem szeretem, ha köteleznek valamire. Egy idő után viszont örültem, hogy belekezdtem az olvasásba, megfogott a történet. Ugyanis a könyv nemcsak történelmi- és családregény, hanem tartalmaz egy metaforikus vonalat is (tehát mágikus realista regény). Két év után is ezek a részek maradtak meg bennem legjobban.
Ugye a kötet két regényt tartalmaz, melyek közül a másodikat érzem erősebbnek. Rendkívül fontos, súlyos mondatokban bővelkedik, melyek keserű élettapasztalatok utáni erkölcsi útmutatásként szolgálnak.
Nekem ez lett a 20. század közép-kelet-európai kis tükre.
Szakdolgozatom témája volt. Legtöbbet a negyedik résszel foglalkoztam – ebből a kötetből hiányzik.
Ekkor ismertem meg Gion „különleges” művészetét. Szerintem az egyik legjobb „magyar” író.
Ez egy tetralógia, aminek az utolsó kötetét már nem olvastam, de az első három nagyon tetszett, bár egyértelműen az első rész a legjobb. Egy vajdasági falu és lakóinak életét, történetét mutatja be az elmúlt századon keresztül: a nemzetiségek közötti változó erőviszonyokat, a világháborúkkal mozgó frontokat és határvonalakat, a szétfoszló idilli ártatlanságot. Gion Nándor igazi mesélős regényíró, sok helyütt vicces, máskor torokszorító a történet. Nagyon jó kis olvasmány.
Top idézetek
Azzal leült a fűre, megnevezte az ujjait, és eljátszott egy történetet. A történet arról szólt, hogy télen, amikor magas hó borította a földeket, a Gilike magányosan állt a behavazott pusztaságban, durva, röhögő lovasemberek jelentek meg, vadul nyargalásztak Gilike körül, a lovak patái az arcába csapták a havat, a lovasemberek meg gúnyosan kiabálták, hogy Gilike sosem fog tudni lovagolni. De megjött az Erdei Ember, szétszórta a gúnyolódókat, megjött a Kopasz Halász is, csónakján elvitte Gilikét egy nagy, füves rétre, ahol egy szép pejló állt felnyergelve, Gilike felült a lóra, és szélsebesen elvágtatott, ment valakihez, aki várta őt.
95.oldal
Mindennap füstös és kormos voltam. Még a fogaim is kormosak voltak… Targoncán hordtam be a téglát a faluba. Később a többi szegény téglaégető tégláját is. Megvásároltam tőlük a téglát, és hordtam a faluba árulni. Majd beleszakadtam, de csináltam, mert vagyont akartam szerezni, tudtam, hogy az ember csak akkor maradhat meg a saját bőrében, ha vagyona van. Vagyont szereztem, téglagyáram van, és megmaradtam Johann Schanknak. Azt akarom, hogy ti is megmaradjatok a saját bőrötökben.
Itt, ezen a tanyán halt meg az első ember közülünk. Alig félórája lézengtünk az udvaron, ismerkedtünk a frontot megjárt bakákkal, amikor egy lövedék közénk csapódott. Az öreg katonák már a becsapódás előtt felordítottak, hogy fusson mindenki az épületbe, és mi futottunk is, hátunk mögött hallottuk a robbanást, aztán a düledező falak közül láttuk, hogy egy szőke hajú katona fekszik az udvaron, és folyik belőle a vér, mint egy kilyuggatott borostömlőből. Sokan odarohantak hozzá, de már halott volt. Nagyon halott. Mi ketten Lusztig Ferivel halálsápadtan álltunk egymás mellett, nem mertünk a halott közelébe menni. Akkor odajött hozzánk egy kopott öreg baka – ravasz képű, lomha paraszt –, dohányt kért tőlünk, és olyasmit mormogott, hogy ez igazán nem nagy dolog, meghalt egy katonaruhába bujtatott disznó, emiatt igazán nem kell sápadozni. Undorodva hátat fordítottunk neki, de ő tovább magyarázott, hogy az a szőke fiú nem volt ember, mis sem vagyunk emberek, meg azok sem, akik lövöldöznek ránk, és akiknek majd mi is lövöldözünk, valamennyien disznók vagyunk; az emberek nem ilyenek, mint mi, az emberek fehér ingben járnak és kalap van a fejükön. Úgy beszélt, mint egyik-másik vadállat altiszt a kiképzőtáborban. Csakhogy neki igaza volt, itt, a kilyuggatott halott közelében. Erre gyorsan rájöttem, nemhiába üldögéltem olyan sokat a Kálvárián, a Virágos Katona előtt.
– Ne legyél gyerek – mondta Török Ádám szokatlanul szelíd hangon. – Itt az ideje, hogy kigyógyulj a Virágos Katonából, a Kopasz Halászból, meg a hasonló marhaságokból. A dolgok léteznek akkor is, ha te nem gondolsz rájuk. És létezik ez a háború is, ahol, ha hagyod, hogy elvigyenek, egy szép napon hasba lőnek, s te még azt sem tudod, hogy miért. Ezt akarod? Gondolkozz egy kicsit!
Török Ádám ismét Stefanhoz fordult, és megkérdezte tőle:
– Mennyit hoz a malom?
– Keveset. Mostanában nagyon keveset. Még a gazdáknak is keveset hoz. Mi meg éppen csak megélünk a percentből.
– De azért nincs szükségünk lopott búzára – mondta Péter. – Hoz majd többet is a malom, lesznek még gazdagabb esztendők. Kivárjuk. Éhen nem halunk, várhatunk hát türelemmel.
– A türelem nem elég – mondta ekkor Gion Antal. – Ügyeskedni is kel, ha az ember ki akarja várni a gazdagabb esztendőket. Én három évig voltam fogolytáborban….
– És egy herceg letérdelt előtte – mondta Török Ádám.
– Így van. Egy igazi herceg térdelt előttem, és imádkozott hozzám, azt mondta, hogy én vagyok az ő istene. De amíg ezt kivártam… Három évig kellett ügyeskednem, hogy éhen ne haljak, vagy bele ne fulladjak a latrinába.
Rózsaméz, a régi Forum-os kiadásban a 243. oldal
Akkor már tudom: a Virágos Katona elment a Kálváriáról. Idejöttek ezek a nyomorult, jajgató emberek, és elűzték. A Virágos Katona elment onnan is, ahol a Megváltót kínozták, s elment a Kálváriáról is. És akkor már azt is tudom, hogy sohasem fog visszatérni.
Néhányszor megpróbáltam otthon, olvasás közben is magamhoz rendelni a Kopasz Halászt, de ez nem sikerült: a Kopasz halász csak akkor jelentkezett, ha a Kálvárián ültem, és a szememet a Virágos Katona szeméhez igazítottam.
Leültem a kép elé, a Virágos Katona komoly arccal, boldogan nevetett felém, rászegeztem a tekintetemet, és hívtam a Kopasz Halászt, hogy elvigyen csónakjával.
Az út fel a Golgotára rettenetesen hosszú, és õ az egészet úgy tette meg, hogy tulajdonképpen egy pillanatig sem volt ott.
…el kell menni onnan, ahol a ronda dolgok történnek, ki kell lépni abból a képből, ahol a Megváltót korbácsolják.
Külső linkek
Nincsenek linkek.
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bächer Iván: Rötúr
- Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
- Salamon Pál: A Sorel-ház
- Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? – Hazánk szíve
- Vámos Miklós: Apák könyve
- Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek – Gyávaság
- Fábián Janka: Emma szerelme
- Fejes Endre: Rozsdatemető
-
Babits Mihály: A gólyakalifa [Rovásírással]
- Németh László: Gyász
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Spiró György: Fogság
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Szabó Magda: Az ajtó
- Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
- Isabel Allende: Kísértetház
- Odze György: Halotti beszédeim
- Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang
- George Orwell: Állatfarm
- John Steinbeck: Édentől keletre
- Gabriel García Márquez: Száz év magány










![Babits Mihály: A gólyakalifa [Rovásírással]](http://assets3.moly.hu/system/covers/normal/covers_87596.jpg?1278419254)











