Világszerte nagy sikert arató könyv, melyből Bernardo Bertolucci készített hasonló kritikai elismeréssel fogadott filmalkotást. Gilbert Adair regénye 1968 tavaszán játszódik, Párizsban. A város ébredezik téli álmából, s a levegőben ott a társadalmi és politikai megújulás titokzatos szelleme… Théo azonban ikertestvérével, Isabelle-lel és amerikai barátjukkal, Matthew-val együtt, csak egy másik fajta, függőséget okozó álomra tud gondolni: a Cinémathcque Française-be járnak filmet nézni. Mozimán társaikkal együtt estéről estére elfoglalják helyüket a legelső sorban, és telhetetlenül bámulják a hatalmas, fehér vásznon villódzó képeket. Amikor a francia kormány a Cinémathcque bezárásával megfosztja őket állandó programjuktól, Théo, Isabelle és Matthew lassanként tulajdon, hermetikusan zárt világába vonul vissza, a rögeszmés játszmák, megpróbáltatások, megalázások és szexuális játékok levegőtlen univerzumába, amelyben ugyanolyan nem-törődömséggel szabadulnak meg ruháiktól, mint… (tovább)
Álmodozók 104 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1988
Kedvencelte 20
Most olvassa 2
Várólistára tette 67
Kívánságlistára tette 60
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Ez a könyv volt a soron következő a 2016-os beszerzéseim közül, a magas százalék és a pozitív értékelések miatt már igazán vártam. Számomra azonban nem volt igazán meggyőző, nem élveztem elejétől a végéig.
Az első 94 oldal kifejezetten nyögvenyelősen ment, nem igazán kötött le a történet és a szereplők sem érdekeltek annyira, hogy szívesen vegyem kézbe a könyvet.
Az említett oldalon szereplő „És így kezdődött el a játék.” mondat hozta meg a fordulópontot, onnantól kezdve fel sem pillantottam a könyvből, vártam az újabb és újabb jeleneteket, élveztem a játékot.
Sajnos azonban ennek a résznek is vége szakadt és eljutottunk a könyv befejező szakaszához, a lázadáshoz, ami abszolút érdektelen volt és már csak azért olvastam, hogy minél előbb vége legyen.
Szóval, bár a könyv eleje és vége nem tetszett, és emiatt soknak tűnhet a négy csillag, de a középső rész ötletességge, izgalma és szabadossága, valamint a szerző stílusa és a történet egésze igazából bőven adtak annyit, ami megéri ezt a négy csillagot.
Áporodott levegőjű… És nekem ezért tetszik. Valami egészen különleges, fülledt, „szajnaszagú” varázslat övezi ezt az írást. Imádtam a filmes utalásokat, és az egésznek a filmszerűségét. Érdekesek a karakterek, egyszerű, de jó a történet, és mindez gyönyörű nyelvezettel. A végén már kicsit csömöröm is volt, de lehet csak azért, mert egy szuszra olvastam az egészet.
A lázadás minden formája megjelenik a könyvben. Erkölcsi határokat feszeget, szexuális tabukat döntöget ifjonti hévvel. Művészet, irodalom, filozófia, öntudatra ébredés, és egy romantikus, ámde tragikus végkifejlet. Tetszetős darab. Szerintem a filmmel együtt az igazi.
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2009/05/10/Almodozok/
Ez egy nagyon jó regény, de itt most egy nagyon szubjektív értékelésnek nem is nevezhető hangulatleírás következik, amiről szegény Gilbert Adair nem igazán tehet…
Az olvasás közben magammal kapcsolatban ugyanis rossz dolgokra döbbentem rá. Nem olyan rég voltam még 18 éves, és ha erősen koncentrálok sok mindenre emlékszem magamról és az érzéseimmel kapcsolatban, és tudom, h a 18 éves énem imádta volna ezt a regényt, áradozna arról, hogy milyen érzékletesen festi le ’68 Párizsát, mennyire megtalálta a helyes arányt a könyvben a szexualitás-lázadás-történelem között, és mindeközben végig szépirodalom maradt a szöveg, talán már kedvencelné is és kedvenc Kunderái mellé állítaná. És akkor most jön a DE, hogy eltelt 7év és annak ellenére, hogy a könyvvel kapcsoltban leírtak még mindig fennállnak, mégse tudott beszippantani a regény, nem varázsolt el, talán az a legkifejezőbb szó rá, h kissé „cinikusan” szemléltem kívülállóként a történéseket…
A lényeg, h nem tetszik a felfedezésem, és még agyalok rajta jó sokáig…
Nem is ez a lényeg, hisz a lényeg az, hogy ez egy jó regény :)
Nem láttam (még, de ezer éve varolistás az is) a filmet, de régóta terveztem elolvasni a könyvet, és milyen jól tettem! Megint késői lefekvés lett az eredménye.
Ehhez a könyvhöz hangulat kell, vagy inkább nyitottnak kell lenni arra a hangulatra, amit Adair megfest. A regény inkább sodródik a fiatalokkal, mintsem cselekményleírások sorozata, pontosan ezért pedig a befejező szakasza ugyan úgy mellbe vágja az olvasót is, mint a szereplőket.
Eléggé zavarba hozott ez a regény, és valószínűleg még kevesebbre csillagoznám, ha nem lebegne a film a szemem előtt (amit imádok). A könyv viszont számomra valamivel sekélyesebb volt, túl kevéssé láttatta a szereplőink valódi érzelmeit, akár egymás iránt, akár a lázadás iránt, nem voltak viták, dilemmák, csak valami fülledt de kellően meg nem magyarázott szabadosság (amiből az undorító részeket tényleg nyugodtan mellőzhettük volna). A filmet én sokkal finomabbnak, mélyebbnek éreztem és a színészek által megformált karakterek ezerszer élőbbek mint az a hármas, akiket a regény lapjain kapunk és a filmbéli lezárásnak is több értelmét látom. Szóval talán valami olyasmi lenne a tökéletes koktél nekem, hogyha a film érzékletességével, mélységével és szépségével kapnánk meg a regénybeli kapcsolati dinamikát (mert itt egy gyakorlatilag meleg Matthew-t látunk, a filmben viszont a két fiú közti dolgokat eléggé letompítják.)
Mindent összevetve nem biztos, hogy szeretnék emlékezni az olvasottakra.
Mindössze két délután alatt kiolvastam. A történet szinte megállás nélkül sodorja magával az olvasót, lassú nyítóképe elénk varázsolja a párizsi élet hétköznapjait három fiatal szemszögéből. A bonyodalom késleltetve ér el az olvasóhoz, észre sem vettem hogy falom az oldalakat…"történjen már valami"!!!! Aztán lehull a fátyol mindenről! Megdöbbenés, izgalom, feszültség egyaránt fogva tartott mindvégig.Egyedül azt sajnáltam hogy ilyen rövidre sikeredett, már-már látni véltem a szadista mégis izgató játék jeleneteit, hallottam a régi lemezlejátszó dallamait, éreztem a párás levegő fojtogatását, és egyszer csak vége. Számomra túl hamar jött a lezárás, még olvastam volna. Egyébként pedig nagyszerű, letehetetlen és alig várom hogy megszerezzem a filmet.
Nagy élvezettel és odafigyeléssel lapoztam a könyvet és az elejétől a végéig nagyon tetszett. Teljesen szabadon fogalmazza meg a cselekményt és mutassa be a szereplőket, akiket olyan alaposan megismerünk, mintha személyesen ismernénk őket. Érezhető a barátok közötti szoros, elszakíthatatlan kapcsolat spoiler.
Az író stílusa igazán különleges, merész, de végig szépirodalmi stílusú, remek hasonlatokkal, leírásokkal. Tökéletesen visszaadta a franciákra oly jellemző lazaságot és szabadságvágy érzetét. Mindezek mellett olyan témákhoz nyúlt, ami erős érzelmeket vált ki az emberekből. Megpróbálta ábrázolni azt a helyzetet, amikor a megszállott emberektől elveszik a játékukat, és kénytelenek valami mást kitalálni, amivel elszórakozhatnak. A szexualitást szabadon, a tabu témákat sem kerülve, merészen kezeli.
Érezhetően három részre tagolódik a történet, az első részben megismerjük a szereplőket és a mozihoz való vonzódásukat. A második rész a lakásban töltött heteket írja le, nyílt, grafikus eszközökkel. Végül a harmadik részben bekapcsolódnak a szereplők Párizs zavargásaiba, rohannak az utcákon és próbálják megérteni, miről is van szó. Bővebben a blogbejegyzésben:
http://www.kellylupiolvas.com/2015/07/gilbert-adair-alm…
Népszerű idézetek
– Mielőtt megváltoztatnád a világot, meg kell értened, hogy te magad is része vagy. Nem lehetsz kívülálló, nem szemlélheted kívülről a dolgokat.
70. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban 93% ·
Összehasonlítás - Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár 90% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: Utas és holdvilág 87% ·
Összehasonlítás - Oek de Jong: Móló és óceán ·
Összehasonlítás - Murakami Haruki: Norvég erdő 87% ·
Összehasonlítás - Bridget Collins: Árulások 82% ·
Összehasonlítás - Lucinda Riley – Harry Whittaker: Atlas 96% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: Tél Berlinben 96% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás - Nicolas Mathieu: Gyermekeik is utánuk 93% ·
Összehasonlítás