Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A dívák nem kötnek (Jo Mackenzie 1.) 48 csillagozás
Jo Mackenzie kénytelen új életet kezdeni. Miután fiatalon megözvegyül, két kisfiával és megcsappant bankszámlájával otthagyja Londont, hogy átvegye nagymamája vidéki fonalboltját. Zuhogó esőben érkeznek Broadgate Baybe, amely az a fajta kenti tengerparti kisváros, ahol régóta megállt az élet, és a poros, régi bolt tele van ódivatú áruval. A narancslekvár színű moher, a helyi kúriába beköltöző ünnepelt színésznő és egy rendhagyó terápiás csoport segít túlélni a mindennapokat, de az élet már csak olyan, mint a kötés: a sima után jön a fordított…
Kisvárosi intrikák, hírességek, románc és egy kétgyerekes anya küzdelme a fennmaradásért és boldogságért Gil McNeil szórakoztató és szívmelengető regényében.
Eredeti megjelenés éve: 2008
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 13
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Aranyos történet volt, bár néhol túl unalmas és emiatt nehezen haladtam vele, örülök, hogy vége. Sokkoló volt az elején az ok amiért Jo úgy dönt, hogy a nagymamája vidéki városkájában kezd új életet.
Sem romantikus, sem szórakoztató könyvnek nem nevezném, igazából sok minden nem történik benne azon kívül, hogy néha összejönnek kötni a kisváros lakói. Az a rész tetszett, ahogy Jo belevonódik a városi életébe és ahogy népszerűvé teszi a kötést a különböző programok által. Én is kedvet kaptam hozzá. :)
A szereplőket nem különösebben sikerült megkedvelni, mind elég egysíkú személyiség volt. A celeb vonalat nem tudtam hova tenni, bár gondolom egy kisváros életében nagy szó, hogy Jo jóban lett egy híres színésznővel.
3,5 csillagnál nem érdemel többet a könyv.
Lassú sodrású regény, de egy pillanatra sem unatkoztam. Szerettem a kisvárosi miliőt, a kedves és undok szomszédságot, a két lurkót, a harag és a gyász feldolgozását. Elfogott a vágy, hogy kössek, pedig csak elkezdeni tudom, befejezni sosem. Csodás lehet egy saját fonalbolt. A könyv olyan otthonos volt, mint egy bögre forró kakaó. Olyan melengető.
Bár csak egy kihívás miatt került a kezembe ez a könyv, nem bántam meg, hogy elolvastam. Könnyen olvasható, kellemes kikapcsolódás volt. Szerethető karakterek, kedves történet. Két apróság zavart kicsit: az állandó teázás, és a sokszor indokolatlan káromkodás, de ezek nem rontanak az élményen :D
Ezt a könyvet évekkel ezelőtt, amikor beszereztem, olvastam már, viszont azóta a polcon áll, és már egyáltalán nem emlékeztem, hogy miről is szól. Az idei évi nagy tervem minden ilyen könyvet újra elolvasni a polcomon, és ami nem ragad meg, vagy azt érzem, hogy fél év múlva újra nem fogok emlékezni semmire belőle, attól megválni. Na ezt a könyvet meg fogom tartani.
Olvasás közben is jöttek már elő emlékek a sztoriból, ugyanakkor sokkal-sokkal többet adott, mint kb. 8 éve, az első olvasás során. Rengeteg dolgot teljesen más szemmel látok már a mai fejemmel a könyvben, mint annó.
Ez a könyv egy egyedülállóvá váló két gyermekes édesanya életének egy szakaszát mutatja be – azt a szakaszát, amikor egyik napról a másikra kihúzzák a lába alól a talajt és teljesen új életbe kell belerázódnia két kisgyerekkel egy régi/új helyen. Ténylegesen a mindennapjait láthatjuk ennek a lánynak, a gyermeknevelés és az ún. 'felnőtt dolgok' közötti lavírozással. Láthatjuk, hogyan sikerül új életet lehelnie a nagymamája fonalboltjába, hogyan szerez mindeközben barátokat, hogyan illeszkedik be az új életébe és alakítja ki a biztonságos közeget a két kisfiának.
Nekem tetszett a könyv humora is, főleg, hogy a humor forrása sok esetben Jo gondolatai voltak, ahogyan teljesen őszintén olvashatjuk reakcióit egy-egy szituációra. Annyira életszagú volt, imádtam.
Nagyon sajnálom azt, hogy ez a sorozat itthon megbukott, ahogyan látom a molyos adatok alapján, alig olvasták ezt a könyvet, így nem meglepő, hogy a többi részét már ki sem adták. Szeretném egyszer majd elolvasni eredetiben ezt és a sorozat többi részét is, de addig is örülök, hogy annó beszereztem és marad nálam továbbra is, mert egy tökéletes kikapcsolódás volt, amibe nagyon jó érzés volt belemerülni, gondolkodni róla, amikor nem olvastam, és csak úgy a szereplőkkel lenni.
Ahhoz képest, hogy E/1-ben íródott, egész jó kis könyv kerekedett belőle. Bár én nem tudok kötni, tetszett az egész miliő, a kötőklub, a humor, és a sok kis káromkodás.
Szerettem Jo karakterét, a gyerekeket (hálát adtam az égnek, hogy nekem csak egy lányom van), és tulajdonképpen az összes mellékszereplőt is csíptem. Főleg Grace és a nagyi lopta be magát a szívembe. Csak ne ettek volna benne olyan sok finomságot. Állandóan megéheztem :(
az első pár oldal után sokkal rosszabbra számítottam. először nagyon zavart az E/1-es elbeszélés, a fiúk is az agyamra mentek. de aztán mivel az angliai vidéki élet nagy szerelem, valahogy magával ragadott. nem állítanám, hogy még egyszer a kezembe venném, de a folytatását egyszer talán sorra veszem. a végén már volt egy-két rész, amikor hangosan nevettem is rajta, úgyhogy összességében nem volt ez olyan rossz :)
Ahogy azt várni lehetett, elfogott a vágy, hogy megtanuljak kötni :-)
A könyv maga nem vot akkora durranás, de egyszeri olvasásnak elment. A nevekkel egy ideig hadilábon álltam, Mark és Martin nekem a 200. oldalig egy és ugyanaz az ember volt, nem is értettem, Ellen hogy javasolhatja Jonak, hogy kezdjen ki Connie férjével. Arra, hogy Betty kicsoda, még mindig nem jöttem rá.
Mariella nagyon idegesítő volt, alig vártam, hogy Joék végre hazaérjenek Velencéből és eltűnjön a színről.
Népszerű idézetek
– Mi az az ölts és nyafogj?
– Olyan, mint egy olvasókör, csak itt kötnek. Szeretném beindítani a
boltban.
– Ez jól hangzik.
– Igen, és arra gondoltam, csinálhatnál különleges koktélokat hozzá.
Megmutatom, hogy kell elkészíteni a rózsaszín zombit, hogy igazán
felpezsdítsd itt az életet; olyan lesz, mint egy Ann Summers-parti, csak
a kütyük nélkül.
– Őszintén szólva én inkább afféle olvasókörszerű csoportra
gondoltam, Ellen.
– Akkor légy óvatos, mert az enyém is elég fura lett, mióta Miranda
csatlakozott. Épp a doktoriját vagy valami hasonló hangzatos dolgot
csinál, és a szimbolizmusról tart nekünk előadásokat, a többiek mind ki
akarnak tűnni mellette, én meg csak ülök és reménykedem, hogy senki
sem kezd beszélni a középső részről, amit átugrottam.
Abban a fajta néma házasságban
élnek, amelyben a két ember úgy forrong, hogy közben nem is
beszélnek, mintha alacsony hőfokra állított kuktában lennének, amiben
minden felpuhul és elpépesedik, folyamatosan fő, mintha ottfelejtették
volna, míg végül a fedő felrobban, és az egész konyhát beteríti a répa.
– Évek óta nem ettem palacsintát. Csináljunk!
– Lehet kicsit később? Még el kell mennünk a fiúkért, és ha már
összefüstölöm a konyhát, jobban szeretném, ha otthon lennének.
Imádnak palacsintát sütni.
– Rendben. Meg szoktad gyújtani rajta a konyakot?
– Nem. De legutóbb meggyújtottam a konyharuhát. Az is megteszi?
– Szerintem csodálatos, hogy a kötés micsoda újjászületésen megy
keresztül. Tudja, fontos művészeti forma, egész a középkorig nyúlik
vissza. Kicsit tanulmányoztam a történetét, lenyűgöző; persze akkoriban
elsősorban a férfiak készítették a gyapjúzoknikat és a szőnyegeket, még
ipartestületeik is voltak, vagyis nagyon komolyan vették. De mindig
ugyanaz a helyzet, gondolom, már észrevette; amíg a férfiak csinálnak
valamit, addig művészet, de ha már nők is, akkor visszaminősítik
szakmává.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek 95% ·
Összehasonlítás - Jodi Taylor: Semmi lány 93% ·
Összehasonlítás - Jilly Cooper: Lovasok 91% ·
Összehasonlítás - Paige Toon: Egy darab a szívemből 89% ·
Összehasonlítás - Beth O'Leary: Az ágybérlő 88% ·
Összehasonlítás - Louise Bay: Mr. Aranyifjú ·
Összehasonlítás - Heidi Swain: Életrecept a Nightingale térről ·
Összehasonlítás - Laura Madeleine: Egy francia titok íze 86% ·
Összehasonlítás - Laura Madeleine: Egy cukrászmester meséje 85% ·
Összehasonlítás - Karen Swan: Szökés a görög szigetre 85% ·
Összehasonlítás