Germaine Greer: A kasztrált nő

A végére kicsit elfogyott a lendület, nemcsak bennem, hanem szerintem a könyvben is, de csak sikerült befejezni. Az nagyon érezhető, hogy ez a könyv 40 éve (!) jelent meg. Egy csomó minden ma már nem úgy van, megváltoztak a körülmények, a jogok, a törvények. Nem tudom, van-e felfrissített kiadása angol nyelven, de nagyon jót tenne neki; a magyar kiadásra pedig már csak fordítási-olvasószerkesztési szempontból is ráférne egy alapos gatyába rázás, mert eléggé döcög.
Viszont ezeket a sirámokat félretéve itten baromi fontos dolgokról van szó. Engem két dolog érintett meg elsősorban: az egyik az a gondolatmenet, hogy a lányokat már egész kicsi koruktól kezdve arra nevelik (neveljük), hogy hogyan kell nőiesen viselkedni. Nem nőnek lenni, hanem nőiesnek. Nem ugyanaz. A szerepeket adjuk tovább, és nem az esszenciáját annak, hogy mit jelent nőnek lenni. Ezért van például az, hogy a lányoktól sokkal kevesebbet várnak az iskolában, és gyakran kevesebbet is teljesítenek, legalábbis egy szinten túl.
A másik, ami nagyon megfogott, az Greer kritikája a romantikus szerelemmel kapcsolatos hamis elvárásokkal szemben, amelyeket a júliaromána típusú füzetek és a Twilight-hoz hasonló könyvek óriásira dagasztottak. (Ez utóbbi kiváló példaszöveg lenne ehhez a könyvhöz, kár, hogy négy évtizeddel később íródott.) :) A nők nagy része olyan dolgokat vár a férfiaktól, amit soha nem fog megkapni, és nem is tudja, hogyan éljen azzal, amit pedig megkaphat, illetve hogyan kapja meg azt, amire valóban szüksége lenne egy egészséges kapcsolathoz.
De ez csak két dolog, amit kiragadtam, nagyon sok érdekesség van még itt arról, hogyan látják a férfiak a nőket, a szex szerepéről, a gyereknevelésről (ez utóbbival kapcsolatos gondolatai mondjuk szerintem elég bizarrak), szóval tényleg alapvető, még ha kicsit idejétmúlt olvasmány is a feminizmus számára.

Olvasás közben kölcsönvették tőlem. De nem bántam, mert éppen ráuntam. Úgy éreztem, az ismétlések könyvét olvasom. Persze ha figyelembe veszem a hátterét is, miszerint ez lehetett a feminista irodalom egyik alapköve, úgy igen, ajánlom, bár a megírt témákban azóta több idejétmúltnak hat, de jól összeszedett és fontos könyv (volt a maga korában). Ma meg -legalábbis a lányom szerint -kult;)