A Szabadok Testvérisége – így nevezték számkivetett közösségüket a 17. századi karibi szigetvilágban tanyát vert kalózok. Gilbert és társai köztünk élnek, a zsúfolt és nyomasztó nagyváros az otthonuk. Elegük van az egyhangú hétköznapokból, torkig vannak a középszerűséggel, a fásult és megtört emberekkel, az uniformizált örömökkel, a menthetetlen sorsokkal. Ami egy jó heccnek indul, amit négy barát mámoros részegségben elhatároz, végül valóra válik: hajóra szállva maguk mögött hagyják eddigi elhibázott életüket, hogy egy kubai kapitány megszöktetésével végül a kalózok jamaikai fővárosában beteljesítsék álmaikat; szabadok legyenek, és beintsenek mindenkinek, aki hátra maradt. A Libertad fedélzetén azonban minden másként alakul… Fegyveres rablás, tűzharc a parti őrséggel, kokain- és embercsempészet, többrendbeli gyilkosság kerül a bűnlistájukra, és a négy fiatal váratlanul a sűrűjében találja magát; életre szóló döntések, sorsfordító választások közepette, miközben a barátság egyre… (tovább)
A Szabadok Testvérisége 60 csillagozás
Enciklopédia 1
Kedvencelte 6
Most olvassa 5
Várólistára tette 30
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Létezhet egy könyvnek csak pozitív energiája, még annak ellenére is, hogy tele van szörnyűségekkel? És ez a rengeteg sok pozitív energia mind az írótól jöhet? Mert ha igen, akkor nagyon szívesen megismerném Gerlóczy Mártont.
Remek belső utazás ez a könyv, annyira jó volt Gilbert gondolataiban hajózni, ráadásul fantasztikus helyekre vitt el minket. Mert egy országot nem attól ismerünk meg, hogy megnézzük a nevezetességeit, hanem attól, ha belülünk valahová, és megismerjük a helyi lakosságot, szokásokat. Ebben nagy igazság van, szerintem. Szerettem a megfogalmazott gondolatokat (azt meg pláne, hogy amikor egyik érzésemet nem tudtam szavakba önteni, másnap előjött a könyvben, és evett a sárga irigység, hogy én így miért nem tudok?!), szerettem az írásmódot, szerettem olvasni. Nem hiába hivogatott engem már évek óta a polcról ez a könyv. Egyszer biztos újraolvasom.
Jó kis kalózregény. Kb. húsz éve nem olvastam a műfajból és nem is gondoltam, hogy lehet neki modern verziója. Pedig igen, és mindez élvezetes, sodró történettel. Elborult, de szerethető karakterek, kikötői kalamajkák: szépen hívja elő a Verne-, Rejtő-emlékeket, amik biztonsággal mindenkiből boldog gyermekkori emlékekkel támogatják meg az olvasmányélményt. A történet azonban tudatosan XXI. századi, semmi sem süllyed a tenger fenekére, a következményeket cipelni kell.
Na, ez tipikusan az a könyv, hogy ha nem Gerlóczy írja, biztos, hogy nem olvastam volna el. 510 oldal. 1,5 hónap. De ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy miről szólt, nem biztos, hogy értelmesen el tudnám mondani. Sodródtam, mint a Libertad a viharos tengeren, néhol nagyon élveztem, és csak úgy repültek az oldalak, máskor alig bírtam olvasni, és azt kívántam, bár vége lenne már. Nem volt semleges. Nem volt rossz.
Nem 4 csillag, de 3-nál több. 3,5? A fene tudja…
(Azt pedig muszáj megemlítenem, hogy mióta elkezdtem olvasni, elég sok dologra az a válaszom, hogy Egyenes fasszal előre! Már megérte kezembe venni a könyvet…)
Én is úgy kezdtem, hogy mi ez a könyv? Meg mi ez a szöveg? De csak el kell jutni addig a részig, hogy elindulnak a hajóval és onnantól olvastatja magát. A végén már alig bírtam letenni és kb. az utolsó 200 oldalt egybe olvastam.
Én csak azt szeretném tudni, hogy Gerlóczy tényleg elment ezekre a helyekre? Mert úgy ír róla, mintha ő is végig járta volna. Ha nem akkor nem tudom hogy csinálta :)
Nekem egyik kedvenc könyvem lett és mindenkinek csak ajánlani tudom.
Minél előrébb jutok ebben a könyvben, annál jobban érdekel a folytatás. Pedig az elején a sokszor durva, nyers, kemény megfogalmazás miatt én is majdnem abbahagytam, de rájöttem, hogy ez a könyv nem engedhet meg magának más stílust. A hatalmas „kutatómunkáért” amely a regényt megelőzhette, a részletgazdagságért és az abszurditása ellenéri is hihető izgalmas történetért, maximális elismerésem az íróé.
A legjobb könyv, amihez az utóbbi időben szerencsém volt. Lehet, csak azért, mert remekül passzoló élethelyzetben talált meg, de akárhogy is, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Zseniális, mindenkinek ajánlom! Eleinte elrettentett ugyan a „kalózos” téma és a szentjohannagimi-dizájn, de aki teheti, olvassa el, rám nagyon nagy hatással volt.
Még alig vagyok túl a felénél, de már most imádom. Könnyen olvasható, ha belekezdesz sodrodsz az árral, mint a Libertad.
A karakterek, a történet, a helyszínek mind nagyon élethűek, mintha minden és mindenki valódi lenne és a könyv nem is egy kalózregény, hanem megtörtént események. A történetbe szőtt gondolatok eredetiek és elgondolkodtatóak. Le a kalappal Gerlóczy előtt, hogy ezt így összerakta. Nem tudom, hogy csinálta, mert karosszékből ilyet nem nagyon lehet szerintem írni. Vajon ő maga élt át hasonló élményeket?
UPDATE: Végére értem. Véleményem alaptvetően nem változott, bár valahogy pont az értékelésem első fele utan, olyan 400 oldal körül miután elhagyták Jamaicát kicsit megváltozott a stílus. Mondhatnám, hogy felgyorsultak az események, de inkább felületesebb lett. Már nem a kalandokról szólt, hanem a belső vívódásról. És ez nekem sok volt. A könyv vége sem tetszett igazán, így nálam az utolsó 100 oldalon vesztett el egy csillagot az ötből. Itt már a kevés esemény leírásban sem éreztem azt, hogy Gerlóczy biztosan átélte őket, és annyira élethű minden, hogy biztos saját élményből táplálkozik.
A vége: túl sok lelkizés, kevés action.
Ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek. Jó kis modern kori kalóz legény.
Többet vártam ettől a könyvtől. Azt hittem, olyan igazi kalózos lesz. Aztán amikor láttam, hogy nem, inkább olyan a kalózok élete sem csak játék és mese, az még rendben volt, de ennyi szenvedést és túlszépített mondatot már nem viselek el… Nem mondom, hogy nincsenek benne jó gondolatok itt-ott, vagy hogy nem tetszik az ötlet, de a megvalósítás nem ér meg egy négyest.
Népszerű idézetek
A kocsmában sok a tökös matróz, de a tengeren jóval kevesebb.
Hatodik fejezet: Az út
Lehetséges, hogy minden ember számára létezik egy viszonylag ideális környezet a Földön? És ha igen, ki a franc teheti meg, hogy beutazzon minden országot és ráleljen a magáéra?
Nyolcadik fejezet: Karibi hetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anthony Grey: Kalózkeringő ·
Összehasonlítás - Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt… 79% ·
Összehasonlítás - Szép Zsolt: Kárpát Walzer 96% ·
Összehasonlítás - A. O. Esther: Megbocsátás 96% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa 95% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Holdnak árnyéka 95% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: A jósnő hercege 95% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A párizsi nő 94% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Dermesztő fogság 95% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Attila koporsója 94% ·
Összehasonlítás