Idézetek
A dicsőség teológiájára nincsen gyógyszer. Itt nem elég a szemléletváltás, a véleményváltoztatás. A kegyelem ezért nem jelenhet meg másképp, mint harag. Isten haragjának végrehajtója az ördög. Így Isten először ördöggé lesz. Mindazt, amit Isten mond és cselekszik, először az ördögnek kell mondania és cselekednie. Csak akkor kelhet az ember életre, ha előbb a pokolra megy. Nincs más út. Meg kell engednünk, hogy Istennek abszolút joga van ezt tenni. A bűnösnek el kell ezt szenvednie, ha élni akar.
III. A nagy vízválasztó: a dicsőség útja és a kereszt útja (19-24.tételek) 21.tétel, 74.lábjegyzet, 93.old.
Azt állítani, hogy a szenvedés sohasem szolgálhatja a megváltást, mindenképpen korlátolt gondolkodásra vall. Aki él, aki szeret, aki törődik másokkal, az így vagy úgy, de szenvedni fog.
III. A nagy vízválasztó: a dicsőség útja és a kereszt útja (19-24.tételek) 21.tétel, 69.lábjegyzet, 89.old.
28. tétel
Isten szeretete nem megtalálja, hanem megteremti azt, ami számára szeretetre méltó, az ember szeretete viszont abból fakad, hogy valamit szeretetre méltónak talált.
IV. Isten bennünk végzett munkája:a hit általi megigazulás (25-28. tételek) 28.tétel, 112.old.
Mivel ugyanis az emberek visszaéltek az Isten teremtett műveiből származó ismerettel, Isten a szenvedések által kívánta magát megismertetni, hogy így, akik nem tisztelték a teremtett dolgaiban az önmagát Kinyilatkoztatót, azok őt mint szenvedései alá Elrejtőzöttet tiszteljék.
III. A nagy vízválasztó: a dicsőség útja és a kereszt útja( 19-24. tételek), 20.tétel, 82.old.
Mert „hinni” éppen azt jelenti, hogy felismerjük: a kereszt és annak igéje igényt tart ránk, magáénak követel minket, s ezért ehhez ragaszkodunk, mert tudjuk, hogy egyedül ott lelünk biztonságot.
III. A nagy vízválasztó: a dicsőség útja és a kereszt útja( 19-24. tételek), 19.tétel, 78.old.
Ha valaki úgy gondolja, hogy „keresztül lát” a teremtett világon és az isteni cselekedeteken, az általában oda vezet, hogy elvont univerzálék tengerébe fojtja a kereszt erejét, és így aláássa a kereszt igéjének jelenlegi megszólító hatalmát is. Vagyis „teológusaink” éppen azt fosztják meg erejétől, amit hirdetniük kellene, így eljátsszák e címhez való jogukat.
III. A nagy vízválasztó: a dicsőség útja és a kereszt útja( 19-24. tételek), 19.tétel, 77.old.
Itt állunk szemben tehát azzal a paradoxonnal, hogy Isten törvénye nem jobbá, hanem csak rosszabbá teszi az embert. Ennek, mondhatni, maga a kereszt a bizonyítéka.
A Heidelbergi disputáció, I. A jócselekedetek problémája (1-12. tétel) 1.tétel, 34.old.
Ahhoz, hogy megtörténjen a feltámadás, először halálra van szükség. Ekkor elkezdődhet az új élet és kivirágozhat egy egészen újfajta önértékelés. Ez a Heidelbergi disputáció végső célja. Mert a legvégén, mint látni fogjuk, eljutunk Isten szeretetéhez, mely a semmiből újat teremt.
A két teológusi létforma 28.old.
A dicsőség teológusa a dicsőségtől való függőségben szenvedőt úgy próbálja meggyógyítani, hogy optimista megoldásokra, nevezetesen a törvényre hivatkozik. Ám ennek következtében csak megerősödik az ember önmagával kapcsolatos illúziója. Amikor a függő rájön, hogy képtelen feladni, összeomlik az önbecsülése. Megpróbálja elrejteni a függőséget és színlelni kezd. A felületes optimizmus végül kétségbeeséshez vezet.
A két teológusi létforma 25-26.old.
A Disputáció jól illusztrálja azt az utat, amelyen a kereszt teológusai járnak. A kereszt története mint a történet megragadja, azaz megöli és megeleveníti őket, s ezért a kereszt teológusai támadják a dicsőség, a törvény útját, az emberi cselekedeteket és a szabad akaratot, mert a dicsőség útja a kereszttel szemben egyszerűen védőmechanizmusként működik. A dicsőség teológusai alapvetően más feltételezésekkel élnek arra vonatkozólag, hogy az ember miképpen ismerheti meg Istent. Úgy gondolják, hogy a teremtett világon és Isten cselekedetein keresztül láthatnak, és megpillanthatják mögötte a dicsőség láthatatlan birodalmát. Azért gondolkodnak így, mert rendszerük csak akkor működik, ha létezik a „dicsőség útja”, a törvény útja, amelyet a bűnbeesett teremtmények végigjárhatnak az akarás és a cselekvés segítségével, kellő érdemet szerezve ahhoz, hogy végezetül megérkezzenek a dicsőségbe.
A két teológusi létforma 22.old.
