Az amerikai lutheránus teológus Gerhard O. Forde (ejtsd: fördi) 19827-ben született és 2005-ben halt meg. Ki a kereszt teológusa? című műve 1997-ben jelent meg, s az elmúlt évtizedben Észak-Amerikában és Európában is élénk visszhangot váltott ki. A könyv alapgondolata szerint Luther nem egy újabb teológiai irányzatot kezdeményezett, hanem arról beszélt, ki méltó a teológus névre.
Ki a kereszt teológusa? 3 csillagozás 

Kedvencnek jelölte 1
Népszerű értékelések
Nem értem, hogy ez a könyv, a Heidelbergi Disputáció magyarázata, miért nem közismertebb. Vagy az igazán fontos dolgok sosem ismertek? Luther, habár voltak tévedései (természetesen), ez egy nagyszerű írása. Amikor azt mondjuk, hogy nem a cselekedetek üdvözítenek, vajon átgondoljuk-e, hogy ez a képmutató cselekedetekre is igaz, amit alattomossággal és titkos reménnyel a szívünkben teszünk?
A borítója mindig is riasztott, és amikor Trotz Dénes ajánlotta ezt a könyvet, megrémültem, hogy ezt kell néznem kitudja meddig…Aztán rájöttem, hogy ez egy nagyon hiteles, jól kapcsolódó kép. A szenvedés, az szenvedés… Nem a mi bűnbánatunk, a mi keresztre nézésünk a lényeg… Maga a kereszt, amihez természtesen feltámadás nemhogy hozzátartozik, hanem alkotóeleme.
Népszerű idézetek
Azt állítani, hogy a szenvedés sohasem szolgálhatja a megváltást, mindenképpen korlátolt gondolkodásra vall. Aki él, aki szeret, aki törődik másokkal, az így vagy úgy, de szenvedni fog.
III. A nagy vízválasztó: a dicsőség útja és a kereszt útja (19-24.tételek) 21.tétel, 69.lábjegyzet, 89.old.
A dicsőség teológusa a dicsőségtől való függőségben szenvedőt úgy próbálja meggyógyítani, hogy optimista megoldásokra, nevezetesen a törvényre hivatkozik. Ám ennek következtében csak megerősödik az ember önmagával kapcsolatos illúziója. Amikor a függő rájön, hogy képtelen feladni, összeomlik az önbecsülése. Megpróbálja elrejteni a függőséget és színlelni kezd. A felületes optimizmus végül kétségbeeséshez vezet.
A két teológusi létforma 25-26.old.
Itt állunk szemben tehát azzal a paradoxonnal, hogy Isten törvénye nem jobbá, hanem csak rosszabbá teszi az embert. Ennek, mondhatni, maga a kereszt a bizonyítéka.
A Heidelbergi disputáció, I. A jócselekedetek problémája (1-12. tétel) 1.tétel, 34.old.
A kereszt teológiája azonban nem szentimentalizmus. Igaz, sokat beszél a szenvedésről. Luther azt mondja, hogy a kereszt teológusa minden dolgot a szenvedésen, a kereszten keresztül néz. Természetesen az is igaz, hogy Krisztusban Isten belép szenvedéseinkbe és halálunkba. De a kereszt teológiájában az is hamarosan nyilvánvalóvá válik: nem elhanyagolható szempont, hogy azért van szenvedés, mert megromlott a kapcsolatunk Istennel, mi pedig azonnal a vele való kényelmes azonosulásba próbálunk menekülni. Luther hangsúlyozza, hogy Isten és Krisztus cselekvők ebben a helyzetben, nem pedig a cselekvés elszenvedői (Heidelbergi disputáció 27. tétele. János evangéliuma szerint Jézus rámutat, hogy senki sem veszi el az ő életét, hanem ő maga, a saját akaratából teszi le azt (Jn 10, 18). S a legvégén Jézus azért hal meg, mert senki sem azonosult vele. A tömeg „Feszítsd meg!”-et kiabált, az egyik tanítvány elárulta, a másik megtagadta, a többi elhagyta őt és elmenekült Egyedül halt meg, még Isten is elhagyta őt.
Mindezzel szemben mi elszenvedjük Isten rajtunk végzett abszolút és feltétel nélküli művét. Ez azért szenvedés, mert óemberként nehezen viseljük el. Az isteni cselekedet passzivitást kíván tőlünk. Emlékezzünk arra, hogy a „passzív” szó ugyanabból a gyökből származik, mint a „passió”, ami szenvedést jelent. Arról van szó, hogy Krisztus szenvedésének fényében új módon tekintünk a világra, a „szenvedésben és a keresztben” (20. tétel) szemléljük azt, mint olyanok, akik elszenvedik Isten szuverén cselekedetét. A szentimentális teológia azt a benyomást kelti, hogy Isten Krisztusban segítségünkre siet valami ismeretlen ellenséggel szembeni harcunkban, ő maga is áldozattá válik, és úgy szenved, mint mi. Akár Jeruzsálem leányai, mi is siratjuk őt. A valódi kereszt teológiája azonban radikálisan megkérdőjelezi az ilyen érzelmeskedést. „Ne engem sirassatok – mondta Jézus – hanem magatokat ls gyermekeiteket.”
Előszó
Amit Luther a szenvedés és a kereszt általi látásnak nevezett, az a világnak és az emberi sorsnak egy sajátos szemlélése. Minden azzal kapcsolatos, amit ő ususnak nevezett: hogyan is használjuk a keresztet gyakorlati életünkben.
Előszó
A dicsőség teológiájára nincsen gyógyszer. Itt nem elég a szemléletváltás, a véleményváltoztatás. A kegyelem ezért nem jelenhet meg másképp, mint harag. Isten haragjának végrehajtója az ördög. Így Isten először ördöggé lesz. Mindazt, amit Isten mond és cselekszik, először az ördögnek kell mondania és cselekednie. Csak akkor kelhet az ember életre, ha előbb a pokolra megy. Nincs más út. Meg kell engednünk, hogy Istennek abszolút joga van ezt tenni. A bűnösnek el kell ezt szenvednie, ha élni akar.
III. A nagy vízválasztó: a dicsőség útja és a kereszt útja (19-24.tételek) 21.tétel, 74.lábjegyzet, 93.old.







