Színes és kalandos utazásban lehet részünk, ha a népszerű természetfilmes író házaspárral tartunk a Szovjetunióba, ahol összesen kilenc hónapot töltöttek, és mintegy 24.000 km-t tettek meg. Tudományos megfigyelések, szórakoztató állattörténetek, festői tájleírások és szeretetteljes emberi portrék mozaikjain keresztül rajzolódik ki kép a Szovjetunió számunkra kevéssé ismert területeiről.
Eljuthatunk az örök fagy birodalmából a sivatagig, láthatunk szélesen áradó folyót, sűrű fenyvest, füves pusztát, csipkés gerincű magas hegységet, és kirándulást tehetünk a világ legmélyebb tavához, a Bajkál-tóhoz is. Sok-sok színes kép és érdekes leírások mutatják be a szerzők elé táruló tájakat, a csodálatos növény- és állatvilágot.
Természetesen a szerzőpárosnak ezt a könyvét is átszövi sajátos szatirikus humoruk.
Durrell a Szovjetunióban 18 csillagozás
Eredeti cím: Durrell in Russia
Eredeti megjelenés éve: 1986
Várólistán 12
Kívánságlistán 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Inkább ismeretterjesztő, mint szórakoztató irodalom, de mégsem csak száraz bemutatása a Szovjetuniónak, hanem élvezetes leírás, mint ahogy azt már Durrelltől megszokhattuk. A hasonlatai még mindig ámulatba ejtenek, pl: rozmár, mint a Michelin guimiabroncs reklámemberkéje. Tetszett az, hogy végre képeken is láthatom a megemlített állatokat, növényeket, sokat tanultam a könyvből. Sőt, nagy meglepetésemre az egyik képen pont azt a virágot fedztem fel, amit már vagy egy hónapja keresek (a kertünkben nőtt), de eddig egy növényhatározóban sem találtam meg. Köszi Durrell! :)
Az én hibám, hogy sokat, sokkalta többet vártam tőle… De végül már ennyinek is örültem, főleg, hogy belekalkuláltam mindazt a nehézséget – bürokratikust és szegénység miatti lehetetlent –, ami akadályozta, hogy ennél többet lássanak, ennél többet megírhassanak.
Útinapló ez, egy utazás és forgatás jegyzetei, fényképekkel, kis színesek-kel. Mesebeli tájak, mesebeli növényekkel és állatokkal. Meg persze mesebeli emberekkel.
Igazából azt a filmet kéne megnéznem, aminek a forgatásáról ezt a könyvet írták.
A könyv elején lévő térképet meg nem tudom, kinek köszönhetjük… Az rendben van, hogy ha a könyv a Szovjetunióbeli utazásról szól, akkor Európa többi országa csak jelzés szinten van berajzolva. De könyörgök, ha nem tudják, hol vannak az országhatárok, akkor legalább ne próbálják meg belerajzolni!
Szerettem… gyerekként egy egészen ismeretlen világot tárt elém… nem kommunizmust, nem nagytestvért, meg utódállamokat, hanem azt ami természetes és maradandó a Szovjetúnióban – a természetet. :)
Népszerű idézetek
Kitartok a véleményem mellett, hogy a cobolyprém viselése legyen a cobolynak kijáró kiváltság.
174. oldal
Amikor átmentünk a nappaliba, Natasa, aki nyilván már több órája talpon volt, éppen királyi lakomának is beillő reggelink elkészítésével foglalatoskodott. Valahonnan előásták a dédnagymama ezüstözött szamovárját, a hatalmas méretű, dúsan díszített, urnaszerű tárgy uralta a reggelizőasztalt. Tudatlanságomban úgy képzeltem, a teát a szamovárban főzik, de nem így van. Ez egyszerűen forróvíz-tároló, a benne izzó parázs állandóan forrón tartja a vizet a teakészítéshez. A teán kívül volt még friss, tőgymeleg tej, kétféle tejföl (az egyik nagyon savanyú, a másik édeskés), kecskesajt, sütemények, friss lángos, méz, dióbél, valamint apró vadkörték szirupban. Mást nem tudtunk tenni: haspókként habzsoltuk a sok ínyencséget.
86. oldal
Kitűnő magaviseletet tanúsítottak, noha a felnőttek harapni próbáltak, ha kézbe vettük őket, de a kicsik csupán erőtlenül, nőiesen sikongattak, mint korosabb aggszüzek, ha váratlanul beléjük csíp a lelkész.
199. oldal
