Gerald Durrell: A halak jelleme 4.62 / 127

"Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!"
Lawrence Durrell, 1931 körül

"Ez a gyerek nem normális, skorpiókat tart a gyufásdobozban!"
Lawrence Durrell, 1935 körül

"Ez a kölyök nem normális, állatkereskedésbe megy dolgozni!"
Lawrence Durrell, 1939 körül

"Ez a kölyök nem normális, állatkerti ápoló akar lenni!
Lawrence Durrell, 1945 körül

"Ez az ember nem normális, kígyók közt csatangol a dzsungelben!"
Lawrence Durrell, 1952 körül

"Ez az ember nem normális, állatkertet akar nyitni!"
Lawrence Durrell, 1958 körül

"Ez az ember nem normális. Ha meghívod magadhoz, sast telepít a borospincédbe!"
Lawrence Durrell, 1967 körül

"Ez az ember nem normális!"
Lawrence Durrell, 1972 körül

(első mondat)

– Fene egy dolog ez az orrvérzés – csevegett. – Nekem is rengeteget vérzett, amíg fociztam, de most már kiöregedtem belőle.
– Az orrvérzésből?
– Dehogy. A fociból – magyarázta a sofőr. – Maga nem játszott?
– Nem – feleltem. – Minden társasjátékot utálok, kivéve egyet.
– És az melyik? – érdeklődött a sofőr.
Nyilvánvaló volt, hogy minden létező játékról képes ugyanilyen unalmasan fecsegni. Mindenáron el kellett csöndesítenem.
– A szex – mondtam nyersen, és az út hátralévő részét némán tettük meg.

Betömés, gondoltam, milyen kellemes szó. Én tömök, te tömsz, ő töm. Mi tömünk, ti tömtök…

– A doktor úgy egy perc múlva itt lesz – közölte ünnepélyesen, mintha a Messiás eljövetelét hirdetné. Kisvártatva megjelent egy tizennégy évesnél alig fiatalabbnak látszó fiúcska, fehér köpenyben.
– Jó estét, jó estét – mondta szívélyesen. – Úgy látom, uram, hogy önnek vérzik az orra.
Tekintve, hogy a szakállam és a bajuszom már megkeményedett az alvadt vértől, hogy a vér még mindig csöpögött a jobb orrlyukamból, és a ruházatomat is bőséges vérnyomok tarkították, kijelentését nem tartottam különösebben zseniális diagnózisnak.
– Vérzik – hagytam rá.

– Kíváncsi vagyok, tudja-e, hogyan kell egy nőt kettéfűrészelni – morfondírozott Larry. – Így elő lehet állítani egy olyan felet, amelyik működik, de nem beszél.

41.oldal

– Gyere ide! Gyere ide!
– Kicsoda? Én? – kérdezte a másik a halászbárkáról.
– Persze, hogy te – felelte Spiro. – Ki más?
– Azt akarod, hogy én odamenjek hozzád? – kérdezte a hajós, hogy elrendezze elméjében a hallottakat.
Spiro Szent Spiridionhoz és néhány további, helyi érdekű szenthez fohászkodott.
– Persze, hogy te! – harsogta. – Miért, van talán ott más is?
A hajós alaposan körülnézett.
– Senki! – kiáltotta vissza.
– Hát akkor te gyere ide! – kiabálta Spiro.
– Mit akarsz? – kérdezte a másik érdeklődve.
– Ha közelebb jössz, meg tudom mondani – üvöltötte Spiro, félhangosan hozzátéve: – Idióta.
– Jó – mondta a hajós.

62.oldal

– Nagyon kedves gondolat – mondtam. – De mit jelent a hímzés a sapkán?
Martin zavartan pislogott.
– A feleségével hímeztette oda – magyarázta -. és nagyon büszke rá. A krémes epertorta rövidítése…
– És vajon tisztában van vele, milyen zűrzavart okozhat az emberek fejében, ha Jézusnak hívják, és Kr. e. van a sapkájára hímezve?
– Nem – mondta Martin zavartan, soha nem próbáltam elmagyarázni neki.

127.o

– Tudatlan – mondta Breeda komoran. – szerinte a pasztőrizálás a pásztorok továbbképzését jelenti.
– Versailus pedig a rangon aluli házasságot? – kérdeztem, azonnal átérezve a játék szellemét. – Paracelsus meg a dugó hőmérsékletét.
– Úgy van – mondta Breeda. – Azt hiszi, hogy a kardiológia olimpiai versenyszám.
– És hogy az angina pectoris festett ágyneművászon?
– Pontosan. Aztán ugye a penicillin…
– A tollkés orosz származású feltalálója?
– Ő. Szerintem egy szép napon….

175. oldal

A hajó váratlanul, hatalmas lökéssel megállt. Mama éppen a hajó orrában csodálta az öböl szépségét, s így amikor a hajó megfeneklett, ő elvesztette az egyensúlyát, és átbukott a korláton. Mármost, jóllehet mama meleg időben szeretett sekély vízben heverészni, úszni nem tudott. Ezzel – Takit kivéve – valamennyien tisztában voltunk. Így mintegy vezényszóra, az egész társaság beugrott a vízbe, hogy kimentse. Köztünk Spiro is, aki imádta mamát, de úszni maga sem tudott.

– Ez a baja Leslie-nek – magyarázta Larry. – Nincs esztétikai érzéke. Itt ez a csodálatos, meleg tenger, a finom bor, a telihold, és erre mit csinál? Nekiáll revolverrel lövöldözni.