Az „életfájdalom” kifejezés a XVIII. századból származik, de a rossz közérzet, amit jelöl, azóta létezik, amióta az ember életének értelmét keresi. Már az ókori orvosok is leírtak depressziós tüneteket mutató betegeket, és növényi alapú orvosságokat javasoltak gyógyításukra. Ugyanebben az időben a filozófusok is elgondolkodtak a „lélek betegségeinek” furcsaságain. Életuntság, acedia, búskomorság, levertség, nyugtalanság, spleen, nihilizmus, csömör, szorongás, depresszió – az életfájdalom sokféle formában jelent meg az idők folyamán, de mindegyikük az emberi létezés rossz érzésével függ össze. Lucretiustól Schopenhauerig tisztánlátó gondolkodók egész serege vette górcső alá ezt a rossz érzést. Arisztotelésztől Dosztojevszkijig sokan a „kiemelkedő emberek” jellemzőjét látták benne. Aiszkhülosztól Shakespeare-en át Cioranig a nyugati kultúra legkiválóbb szerzőit ihlette meg ez az életérzés. Prométheusz sorsa elleni lehetetlen lázadásától… (tovább)
Az életfájdalom története 2 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistán 10
Kívánságlistán 10
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
Nos. Lehetne mit írni, helyette: Boldogok a lelki szegények, meg ember embernek farkasa.
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
A felépítése mint egy magyaros [szak]dolgozat. Rengeteg-rengeteg idézettel, láb- és végjegyzettel. Ahogy én szeretem.
A könyv kultúr-, filozófia-, vallás-, művészettörténeti szempontból taglalja az életfájdalom, teadium vitae, acedia, melankólia, unalom, tristitia, spleen és a depresszió jelenségét az ókortól napjainkig.
Néhány elírás ellenére, egy nagyszerűen kidolgozott, tudományosan megalapozott és olvasmányos könyvvel álltam szemben, amelyből nem mellesleg – viszonylag könnyedén – rengeteget tanultam.
Miközben olvastam, az az érzésem volt, hogy semmi új sincsen a nap alatt és az összes kor a depresszió kora volt – nem csak a miénk.
Rengeteg szépművészeti alkotás helyet kapott a könyvben, amelyeket igyekeztem karcban közzétenni, mert – ha már olvastam róluk – szerettem volna látni a két szememmel, mit is kell elképzelnem.
Külön jó pont és öröm volt számomra, hogy Maupassant is kapott egy rövid fejezetet.
Népszerű idézetek
Minden emberi lény, aki gondolkozni kezd, potenciális pesszimista.
327. oldal (Zárszó)
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
A melankólia állapotát Hippokratész is az őszhöz és az öregséghez társítja. Ha ez az állapot súlyosbodik, „szomorúsággá, szorongássá, levertséggé, öngyilkossági hajlammá” fajul, és „étvágytalanságban, vigasztalhatatlanságban, álmatlanságban, ingerlékenységben, nyugtalanságban” nyilvánul meg, kezelni kell, mandragórából és hunyorból készített gyógyszereket kell szedni, de egészségesebb életmódot is kell folytatni. II. Perdikkasz, Macedónia királya állítólag úgy gyógyult ki melankóliájából, hogy Hippokratész tanácsát követve feleségül vette azt a nőt, akit szeretett.
17. oldal (Orvosi magyarázat: a fekete epe)
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
Az életfájdalom a legkifinomultabb szellemeket sújtja a leginkább: „Azok az emberek, akiknek értelme nagyon érzékeny és mélyreható, könnyen zuhannak melankóliába, mert gyorsak a mozdulataik, és mindent előre kitalálnak, kiszámítanak és elképzelnek”.
17. oldal (Orvosi magyarázat: A fekete epe)
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
Brant és Erasmus nagyon is egyetértenek: az őrültség irányítja a világot.
80. oldal ("Mostanság sokan kétségbeesnek")
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
A melankólia nem áll távol az őrültségtől és a tébolytól, ami a jövőbe látást, vagyis a profetikus tehetséget jellemzi, és ez a zsarnoksághoz is elvezethet: „Igazán türannoszi jellemű pedig […] akkor lesz az ember, ha a természete vagy az életmódja által – vagy mindkét okból – részeg, szerelmes és őrült lesz” – jegyzi meg Szókratész.
19. oldal (A melankólia, a kimagasló emberek vérmérséklete)
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
Hogyan vészeljük át az életet úgy, hogy közben a lehető legkevesebb kárt szenvedjük el? Az ókori Görögország bölcsi azért dolgoztak ki annyi előírást, hogy megpróbálják kijátszani a létezés csapdáit. A sztoikusok szerint akaratunkat igazítsuk a világ rendjéhez; a cinikusok szerint rúgjuk fel a társadalmi szabályokat, és kövessük a természetet; a szkeptikusok szerint véleményünket tartsuk meg magunknak, és ne csatlakozzunk semmilyen közfelfogáshoz; a püthagoreusok szerint a matematikai spekulációkban keressünk menedéket – e különböző magatartásformák mindmegannyi szabálykeresést fejeznek ki, hogy elviselhetővé tegyék az élet megpróbáltatásait, amelynek értelmét nem tudjuk felfogni. A tudomány, a filozófia és a vallás eredetében ott rejlik a szenvedés és az ember korlátainak megtapasztalása, de ott van a meggyőződés is, hogy mindezekre igenis van magyarázat. Némelyek megtalálni vélték ezt a magyarázatot, és ettől kezdve úgy tekintenek az életfájdalomra, mint valami anomáliára, fogyatékosságra, tudatlanságra, betegségre vagy bűnre. Aki eljut az igazsághoz, aki megérti a dolgok rendjének miértjét, azt a világ befogadja: a tudás mentőövet nyújt.
16. oldal (Kezdetben volt az életuntság...)
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
Az emberi szellem határaival szembesülő gondolkodó reményeinek meghiúsulását Faust testesíti meg. Nem véletlen, hogy a Faust-mítosz éppen a XVI. században születik meg. Amikor a Doktor Faustus története 1587-ben Frankfurtban megjelenik, a történet nem más, mint egy névtelen szerző félig valóságos, félig meseszerű elbeszélése egy züllött kalandorról, asztrológusról, mágusról és sarlatánról, aki 1540-ben tragikus halált halt. A szerző az ördöggel kötött alku révén megszerzett tiltott tudás kísértését ecseteli, és hangsúlyozza Faust elbizakodottságát: hőse asztrológus, matematikus, teológus, orvos, aki >>ki akarta fürkészni az ég és a föld összes titkait<<. Éppen ez a >>melankolikus szenvedélynek<< nevezett csillapíthatatlan tudásszomj taszítja a kétségbeesésbe, amikor felfogja, hogy az abszolút tudás elérhetetlen számára, és le kell mondania egy egész élet munkájával szerzett tudásáról.
86. oldal (Humanizmus és individualizmus mint a nyugtalanság előidézői)
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
Ha az ember meg van fosztva szabadságától, a lázadás értelmetlen.
14. oldal (Kezdetben volt az életuntság)
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
Hogy az élet szánalmas komédia, azzal Démokritosz nagyon is egyetért, de ő inkább nevet, mint sír rajta. A világ, mondja, atomokból álló, szigorú meghatározottság szerint működő végtelen és örök univerzum, amelyben az emberek úgy mozognak, akár a bábfigurák, és mindenféle problémákat gyártanak maguknak, mielőtt nyomorultul meghalnának. Egy kései szöveg Hippokratésszel beszélgetve ábrázolja őt; az ember bolond, fejtegeti neki, hiszen „pironkodás nélkül boldognak vallja magát”.
15. oldal (Filozófiai magyarázat: A görög pesszimizmus)
Georges Minois: Az életfájdalom története A melankóliától a depresszióig
Hérodotosz elmondja, hogy a trákok is ugyanilyen mogorvák voltak, mivel a születést náluk gyász és szomorúság kísérte, a halál pedig örömöt váltott ki belőlük: „Ha gyermek születik, körülüli az egész rokonság, előre elsiratják, elősorolják, hogy mennyi bajt szenved, aki megszületett, hogy mennyi bánat és nyomorúság éri az embert. Ha meghal egy ember, mókázva-örvendezve temetik el a földbe, egyre csak azt hajtogatják, hogy mennyi bajtól szabadult meg s milyen boldog az illető.”
12. oldal (Kezdetben volt az életuntság)
