A ​kis Fadette 89% 128 csillagozás

Ismét egy régi csíkos könyv, amiről még csak nem is hallottam a moly előtti életemben, és ismét egy élmény, amit akár tiniként is átélhettem volna.
Nagyon tetszett a történet, a romantikája, a boldogságos happiend a végén.
Az első harmadában, amikor az ikrek, Landry és Silvynet gyerekkorát, az ikrek ragaszkodását mutatta be, egyrészt nagyon sokszor jutottak eszembe a saját öcséim, akik ikrek – és bár volt némi túlzás a ragaszkodás leírásában, azért felismertem az öcsémék életét is – , másrészt Fadette megjelenésével egy kicsit Grimm mesés [kicsit félelmetes, de olyan meseszerűen] érzéseket váltott ki belőlem. Akkor nem igazán értettem meg a romantikus címkét.
Fadette azonban a félelemből csodát varázsolt…
A történetben baráti és testvéri szeretetről, szerelemről, hitről, becsületességről, olvashatunk. Kis Fadette Landry tanításán keresztül mindenkinek, aki olvassa, megtanítja ezeket a jó tulajdonságokat. Sok ilyen emberre lenne szükség, hogy tiszta szívvel élve helyre billenjenek a dolgok a világban. És ennek nem kellene bűbájnak, boszorkányságnak tűnnie.

Van egy adag bájosság és meseszerűség a történetben. Nem teljesen a zsánerem, de élvezhető olvasmánynak bizonyult.
Viszont rettentően taszított Sylvinet pszichiátrai rendellenessége. Na jó, lehet, nem pont pszichiátrai… De az ilyen szintű érzelmek nem hogy érzékenységre vallanak, amivel mindenki magyarázza a féltékenységi „rohamait”, hanem betegesek.

Az egyik kedvenc ifjúsági regényem. Meglepett, amikor először olvastam és örülök, hogy most, jó 20 évvel később ugyanannyira tetszett. Történet családról, barátságról és szerelemről, remek karakterekkel fűszerezve. Nagyon ajánlom!

Nagyon kedves és megható történet, egy ikerpárról, akik csak külsejükben hasonlítanak. Nem is bánom, hogy nem találkoztam vele korábban, mert a stílusa kissé dagályos (tudom, nem egy mai történet), nem biztos, hogy gyerekkoromban értékeltem volna. Most viszont ez a hosszas leírása az érzelmi állapotoknak annyira nem volt ellenemre. A befejezést kicsit kurtának éreztem, ez a rövidség nem illett annyira a történet egészéhez. Mindenesetre sokat megtudhatunk belőle az 1800-as évek francia vidékének életéről és viszonyairól, azt is, hogy a pletyka már akkor is nagy úr volt, a gyerekek már akkor is hajlamosak voltak egymás kínzására, és hogy az állhatatos, tiszta érzelmek végül úgyis győzedelmeskednek.

Most, felnőttként olvastam először -sajnos. Úgy gondolom, hogy ez egy tipikusan olyan könyv, amit kiskamaszként kellene olvasni. Akkor, amikor még alakulóban van az emberben a „szerelem” fogalma. A kis Fadette megmutatja, hogyan kell szeretni, nem a nyalom-falom, cupp- cupp, hengergőzős szerelemmel, hanem azzal a figyelmes, a másik érdekeit néző szeretettel.

A könyv első része az ikerpár, Sylvinet és Landry születéséről és felcseperedéséről szól, később pedig Landry és a kis Fadette kapcsolatáról. Enyhén szólva didaktikus történet, mély tanulságokkal – egyrészt a betegesen túlzott szeretet és ragaszkodás veszélyeiről, másrészt az előítéletekről, hogy a csúf alatt is lássuk meg a jót, és hogy kitartó munkával és elhivatottsággal minden jóra fordítható… Egyébként kedves történet, korrajznak sem rossz, egész jól bemutatja a 19. századi francia falusi életet, a nagycsaládot, gazdálkodást, emberi kapcsolatokat – bár a szereplőket némileg stilizáltnak éreztem, azért a korabeli gondolkodásmód szépen megjelenik. Egy új fordítás jót tenne a szövegnek.

Egy ideje már szerettem volna olvasni valamit George Sandtől, így nagyon megörültem neki, amikor tavaly a kezembe akadt A kis Fadette a könyvespolc átrendezése közben. El is terveztem, hogy idén sort kerítek rá, és azt hiszem, jó bevezetésnek bizonyult az írónő munkásságába.

Vérbeli csíkos könyv, kicsit bánom is, hogy nem olvastam el mondjuk harmatos tizennégy éves koromban, de igazából én nem hiszek a könyves korhatárokban – felső meg ugyebár amúgy sincs –, szóval így is tetszett. Megfogott a francia vidéki élet hangulata, és külön örültem a boszorkányos vonalnak, érdekes színt vitt a történetbe.

Az eleje picit lassan indult be, nem mindig kötött le, de Landry és Sylvinet szoros kapcsolatának bemutatása megalapozta a későbbi történéseket. Mondjuk Sylvinet ragaszkodása már kóros volt egy kissé.
Fadette karaktere nagyon színes és életteli volt, bár talán túl szájbarágósan mutatja be rajta keresztül a tanulságot a szerző. (Ne ítélj a külső alapján, meg ilyesmik…) És még egy-két tündérmesés fordulat is befigyelt.

A befejezés elsőre idillinek tűnik, már ami a szerelmi szálat és Fadette sorsát illeti; meg ahogy Sylvinet viszonya rendeződött a többiekkel. Azért maradt némi keserédes íz a végére, de ez csak jót tett az összhatásnak. spoiler

Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy ez a mű nem került fel a kötelező olvasmányok listájára az iskolákban? Aztán azon töprengtem, hogy vajon melyik kor lenne a legmegfelelőbb a regény olvasására, hiszen a gyermekek apróbb korukban még nem igazán értenék a történet mélységeit, serdülő korban pedig, amikor a fiúk szárnyaikat próbálgatják, és bár lelkük mélyén áhítoznak a szeretetre, szerelemre, a külvilág felé szeretnének a méltán erősebbik nemnek nevezett hím képében feltűnni, ezért valószínű, hogy legtöbbjük mogorván a sarokba hajítaná a regényt. Felvetődött bennem az a kérdés is, hogy vajon nem lehetne-e bizonyos korban nemek szerint különböző kötelező olvasmányokkal ellátni az ifjúságot, de azt az ötletet hamar elvetettem, hiszen lelkünk szerint vagyunk sokfélék, nem pedig a nemünk szerint két csoportba sorolhatóak mi emberek. Nem tudom, hogy nem emiatt írt-e az írőnő álnéven, ugyanis George Sand valójában hölgy, valódi neve Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant. Azért választott férfi nevet, hogy előítélet nélkül mindkét nem kézbe vegye műveit?
Nagy hatással volt rám ez a történet, és arra buzdítanék minden fiút és lányt, férfit és asszonyt, hogy ha még nem olvasta ezt a kötetet, mindenképpen vegye kézbe. Tartalmas, mély értelmű és tanító sorokon űz végig a cselekmény, melyben baráti, testvéri szeretetről, szerelemről, megbecsülésről, erkölcsről, keresztényi hitről, becsületességről, jóakaratról és még sok egyebek között önzetlen jó cselekedetek soráról olvashatunk. A mai világnak sok-sok kis Fadette-re lenne szüksége, hogy spoiler
Végül, a félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy nem áll szándékomban sem kisebbíteni a világirodalom remekbeszabott íróinak érdemeit, sem elvitatni tőlük azt a megérdemelt sikert, melyet hasonló témáról írt szerzeményeikkel elértek, de úgy érzem, hogy amikor a szeretetről és szerelemről szóló regények címei után kutatunk elménkben, az élvonalbéliek között kellene eszünkbe jutnia A kis Fadette-nek és a méltán híres regények sora között kellene megemlíteni ezt a kötetet.

igazán jól esett ez a kedves történet de most visszamerülök a feneketlen mélységből felbugyborékoló iszapló sötétbe

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3,5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Nagyszerű olvasmányélményt adott a könyv, nehezen bírtam letenni. George Sand remek író, kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami egy fiatal lány és egy fiú ikerpár összefonódó történetét dolgozta fel, olvasmányos, regényes formában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából a történet néhol nem igazán meggyőző, de a könyv világa jól átélhető. Sand megfelelő hangsúlyt helyezett a szereplők érzelmeinek ábrázolására. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.