Királyok csatája (A tűz és jég dala 2.) 94% 763 csillagozás

Csak ha olvastad az első részt, egyébként spoiler!

Egy farkasnak fejét vették.
Egy farkas a kölykeiért küzd.
Egy farkas koronát kapott.
Egy farkas feketébe öltözött.
Egy farkast királyi kalickába zártak.
Egy farkas álruhába bújt.
Egy farkas csak álmaiban fut.
A legkisebb farkas pedig nem érti hová lett a falka.
Martin, halld üvöltésemet! Ne bántsd a kedvenc szereplőimet (Arya, Jon, Tyrion, Szellem, Nyár) vagy a Mások elé vetlek!

A királyok csatájában a háborút először nem a harcmezőn vívják, az elmékben folyik a küzdelem, királyok csatája az elmék, a hatalom és a pénz harca. Catelynt jobban bírtam ebben a részben, a Törpe még mindig kedvenc, meg a kisebbik Stark lány is elég jó. Deres, jaj, Deres. :( Még mindig szeretnék rémfarkast, ha lehet olyat, mint Szellem.
Jó volt megint elmerülni, de most egy kis szünetre vágyom. Másra. Amúgy meg Martin olyan rohadt hosszú könyveket ír, hogy kedvem lenne lecsapni a férfiasságát és megetetni a kecskékkel. Hogy a Mások vinnék el! :)
Most pedig elkezdem nézni a sorozatot.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hodor.

Bonyolítsd a történetet, bonyolítsd George R. R. Martin! Néha már azt sem tudom hol áll a fejem, de te csak csavarsz egyet a történeten, mint mindig. Szerettem Brant és Jon-t. Ők még mindig a kedvenceim. De attól tartok valahányszor kiejtek egy olyan szót a számon, hogy a kedvencem , Te kedves George R. R. Martin azzal a lendülettel vágod le a fejét, belezed ki és szúratod karóra. Szóval lakat a számon, de tudd, hogy megtalállak!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Már megint a Nők. Minden miattuk van, minden bajt ők okoznak:))
Ők alakítják a történelmet (is), néha látványosan, néha észrevehetetlenül. A férfiak csak bábok…
Javaslom, a kötet címe legyen: Nők csatája:)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az első könyv és a sorozat első évada fej-fej mellett. Itt viszont egyértelműen a könyv. Hát igen, van olyan, ami képileg nem jeleníthető meg, és ez a könyv tele van ilyenekkel; pl. Sansa gondolatai, és anélkül teljesen máshogy jön le a sorozatban, vagy pl. a farkasos álmok nélkül, fogalmunk nincs a rémfarkasok és a kölkök közötti viszonyokról, szerintem ezek hiányoznak belőle, meg még egy pár dolog…
Ami viszont mindent vitt, az a nyálelválasztásom beindítása. Olyan kaják vannak benne, hogy beszarás, és sajnálom hogy nem kóstolhatom meg ezeket az étkeket, még ha lenne is egy ilyen szakácskönyv. Pl. sűrű gesztenyeleves forró, ropogós kenyérrel; almával és dióval díszített zöldségek; orsóhalpástétom, mézes sonka; vajas répa, fehérbab szalonnával; gombával és osztrigával töltött roston sült hattyú; szedres lepény, vagy szalonnába tekert pisztráng, petrezselyemből, vörös ánizsból és édesfűből készített saláta, borsó, hagyma, meleg kenyér. Hát nem egy Norbi update, de azért végig enném a menüt.:) És van remek forralt bor receptjük is a la Éjjeli Őrség: http://moly.hu/idezetek/162348

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jaj, elfogyott, máris hiányzik, de nem kezdem el a folytatást, majd csak ha lesz sok időm.
A második legdurvább, legmegrázóbb, legkegyetlenebb sorozat, amit olvastam valaha. Kíváncsi vagyok, mikor lehet majd kicsit fellélegezni, megnyugodni, biztonságban tudni a szereplőket. Genyó ez a Martin, de nagyon.
A mínusz fél csillag: a 200. oldal környékén kezdtem kicsit elnyújtottnak érezni a figurák felállítgatását a táblán, és csak a 400. oldal környékén kezdtek végre történni a dolgok. Na de a végére aztán…. Jaj nekem, meg mindenkinek.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A birodalomban öt király nyilvánította ki a főségét, s bár a józan ész, és az okos önérdek szerint szövetségeket kellene kötniük, ám tapodtat sem engedve gőgjükből és sértett büszkeségükből, inkább vérbe és tűzbe borítják Westerost.
Míg a királyok egymás ellen fenekednek, s tovább vívják a trónok harcát, egyre bizonyosabbá válik, hogy az igazi veszedelem, a Falon túlról les a Hét Királyságra. A Mások nem csupán éledeznek, hanem arra készülnek, hogy ezer évek után rászabaduljanak a világra. Velük szemben csak az Éjjeli Őrség maroknyi harcosa sorakozik fel, bár még ők is csupán félik, s nem hiszik a Mások eljövetelét.
Mindeközben a távoli keleten Daenerys királynő, az utolsó Targeryen, a sárkányaival és megtépázott khalasarjával szövetségesek után kutat, hogy beteljesítse végzetét és visszaszerezze ősei trónját.
Martin a romantikus máztól lecsupaszított lovagregények hangulatát elegyíti az eposzok és balladák sötét és zord világával, s képes olyan emlékezetes szereplőket alkotni, amelyek a Shakespeare-i királydrámák vagy a görög tragédiák hőseihez méltóan árnyaltak, és felemelkedésükkel vagy bukásukkal drámai események során ismerkedhet meg az olvasó.

Én inkább valami ilyen fülszöveget tettem volna a könyv végére, nem pedig azt a borzalmat, amit most lehet olvasni. Komolyan mondom, majd' felsírtam a láttán; szerencsére, aki olvasta az első részt, azt már ez nem rémiszti el, de akkor is…

Martin ebben a könyvében is mesterien bonyolítja a szálakat, és a rengeteg nézőpontszereplőn keresztül mindenféle idealizálástól mentes képet fest a csatározások intrikákkal, árulással, véres és értelmetlen leszámolásokkal teli borzalmairól.
Két új nézőpont karakterrel, két új szál kapcsolódik be a történetbe, tovább gazdagítva annak világát.
Martin az egyikkel bevonja a szilaj és rettenthetetlen Vasembereket, akikről az első kötetben csupán említést tett, és az ő Vízbe Fúlt Istenünket.
A másikkal a rideg és kérlelhetetlen Stannis Baratheon, és R'hllor, a Fény Ura, s annak hívei lépnek színre.
A mágia továbbra is elhanyagolható szerepet játszik a történetben, de vitathatatlanul egyre erősebb és erősebb, amit az is mutat, hogy az Istenek kezdik valódi, de sötét hatalommal felruházni a követőiket.
Martin ebben a kötetben is gyakran él a foreshadowing eszközével, így rengeteg olyan baljós utalás van elszórva a könyvben, amelyek jelentősége és értelme csak a későbbiekben világosodik meg.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy Martin bácsi egy zseni. Mesterien szövi tovább az előző rész eseményeit. Tényleg királyok csatája ez, mert van belőlük egy egész seregre való. Meg persze a vallásoké, mert mindenki más és más istent vagy isteneket imád. Új nézőpontokat is kapunk ebben a részben. Davos szemén keresztül Stannis Baratheon cselekedeteit ismerjük meg, Theon Greyjoy nézőpontjának olvasatában pedig a Vas-szigetek eddig éppen csak megemlített lakói kerülnek közelebb hozzánk. Tyriont még mindig imádom a történetben. A humora kétségkívül egyedi.
Van azonban egy két észrevételem is. Keveselltem a csatajeleneteket. A legtöbb esetben csak utólag értesülünk egy támadásról, rajtaütésről vagy egy csatáról. Bezzeg a felkészülés és a tárgyalások részletesek. Szívesen olvastam volna többet John és Daenerys cselekményszálát. Kicsit kevés jutott most belőlük a történetbe. Bran részét viszont szívesen olvastam.
Ami nem nyűgözött le az az, hogy nem igazán jutottunk előrébb a trón jogosultságának kérdésében. Még mindig a felvezetésnél tartunk és továbbra is várom a végkifejletet. Szerintem még könyvek hosszú során át várhatom, hogy ez bekövetkezzen. De kétségtelen, hogy az író zseni. Történetet, sorozatot pedig nem hagyunk félbe. Remélem, hogy ő is, meg a sors is ugyanezt gondolja és kegyes lesz az íróhoz.

Még közel 2000 oldal után sem érzem úgy, hogy kezdene untatni a történet, vagy romlana a színvonal, még mindig imádom.
Amúgy nagyon durva, hogy mennyi embert mozgat, hány helyszínen, ki-kivel-hogyan-merre-miért, és mégse zavarodok bele kicsit sem.
Mindig reménykedem amúgy, hogy legalább egy kicsit javul a szereplők helyzete, de valahogy folyamatosan úgy érzem, hogy csak még kilátástalanabb.
A legkevésbé amúgy Daenerys-szál kötött le, ezeknél tartottam mindig szünetet, mert leállni az olvasással nagyon nehéz…