A Game of Thrones (A Song of Ice and Fire 1.) 92% 61 csillagozás

Na azt például sosem vártam volna egy fantasytől, hogy ne rágja a számba, kit szeressek és kit ne. Felüdülés.

Kicsit nehezen indult be számomra ez a könyv, hónapok alatt jutottam el a feléig. Utána viszont már nagyon élveztem, szinte függőségem alakult ki a történet iránt. Ami élővé teszi, az benne a zavaró / zavarba ejtő is – a nem kevés főhős mellett megjegyezhetetlen mennyiségű mellékszereplő, mind saját akarattal és történettel, az író pedig úgy bánik a hőseivel, ahogy a sors szokott: könyörtelen, nem kivételez szimpátia alapján. ("Life is not a song." :)
Megkockáztatom, hogy ebben a könvyben nincsenek jó és rossz szereplők, a nagy részükkel kapcsolatban végig ingadoztam. Összeségében pozitív a véleményem, nem bírtam megállni, hogy el ne kezdjem a következő részt. A fél csillag levonást a nehézkes kezdetért kapja, de a végére nagyon megszerettem ezt a szomorú, hangulatos mesét.

Uhh, nagy levegő, hosszas unszolásra kezdtem el olvasni. Az első harminc oldallal nehezen végeztem, a szókincse hátráltatott, nem vagyok fantasy-jártas olvasó, főleg nem angolul, de hát még itt van előttem hat könyv és állították barátok, hogy jó lesz ez, csak nyomjad. Na jó.
A hatvanhatodik oldal körül kezd ragadóssá válni az olvasás, ahol egyre kevésbedik a leírás és elkezdődik valami történet. Arra gondoltam, hogy hullaszámlálást kéne tartanom, mert az első fejezetekben mind egyre halnak a népek, leginkább erőszakkal, ja igen, a történelem véres.
Lebeszéltek róla, majd meglátom, mondták, nem érdemes, több lesz az annál…
Ennyi ajánlás után már tényleg nincs mit tenni, olvasni kell tovább…
xxx

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hihetetlen, de végre befejeztem! A hangoskönyvet nem tudtam élvezni (nem tetszett Roy Dotrice orgánuma), az e-könyvvel szenvedtem, nem haladtam. Nem mintha ne tetszett volna, el akarom olvasni a folytatásokat is, de csak papírkönyvben leszek rá képes, az tuti.
És hogy érdemben mondjak valamit a könyvről is: lélegzetelállító ez a lépték és kidolgozottság, és nagyon kíváncsi vagyok nemcsak arra, mi lesz a jövőben, hanem arra is, mit rejt a múlt, mert az legalább olyan érdekes. A legizgalmasabb regényalak számomra Daenerys volt, ő járta be a legnagyobb utat, és lesújtott az életének fordulata a regény vége felé. (A comment.comos fiúknak meg köszi, hogy szétspoilerezték a regény végét az Index főoldalon egy nappal azelőtt, hogy odáig jutottam volna.)

Már azt hittem sosem végzek vele. Nagyon unalmas volt. Majd talán a második felélénkít az ismeretlenbe való utazás által.

Bizony jókora falat volt (ebbe gondolom besegített, hogy angolul olvastam, de így sikerült beszereznem), pedig úgy ültem neki, hogy áh, nem lesz itt semmi gond. De miután láttam a sorozatot, amit készítettek az alapján, tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom, vaskos első rész ide vagy oda. :)
Mindenképp jó döntés volt viszont! Az elején bele kellett rázódnom történetvezetésbe és nyelvezetbe egyaránt (itt segített, hogy úgy nagyjából már tudtam, mi fog történni), a közepén teljesen magába szippantott, a végén megint kicsit nehéz volt olvasni, de az én hibámból, ugyanis egy időre letettem előtte és kiestem a ritmusból. Ahogy többen is írták, nagyon tetszett nekem is a szereplők összetettsége, hogy nem lehet előre tudni, kit kell majd szeretnünk és kit nem. Ezen kívül bár először fura és túl szaggatottá tette a történetet, de nagyon belejöttem ebbe a több szempontból való sztorizgatásba, nagyon tetszik, ahogy az író vált az egyik-másik személyiség között, és ilyenkor az írásmód is megváltozik, mégis egységes marad valahogy. És bár nem olvastam még olyan haj de sok angol művet, néhol nagyon tetszett a stílus, nagyon szép és hatásos volt.
Szóval nagy kedvvel folytatom tovább. Abszolút kiszámíthatatlan nekem, hogy mi fog történni, de nagyon kíváncsi vagyok. Valakitől úgy hallottam, író bácsi előszeretettel nyírja ki a szimpatikus szereplőket, szóval aggódom! :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Előbb láttam a sorozat első évadát, mint olvastam a könyvet. Még úgyis, hogy az első évad szinte szóról szóra a könyv volt (még a párbeszédek is) sokkal-sokkal élvezhetőbb volt. Nagyon tetszik, hogy több szálon fut a cselekmény, bár nehezményezem, hogy Ned Stark ilyen gyorsan távozott az élők sorából.
A szívemhez nőtt Arya és Daenerys, sőt, tudom, hogy meg fogtok kövezni, de én Viserys-t is szerettem, pont azért amilyen.

A fantasy nem az én műfajom, és biztos, hogy ezt a könyvet sem olvastam volna el, ha nincs a filmsorozat és az az ember, aki megmutatta nekem.
Nagyon igényesen írta meg a könyvet Martin bácsi, és hihetetlenül gazdag világot hozott létre. Nem mondom, nem egyszerű követni, hogy ki kicsoda, mert több szereplője van, mint egy Balzac-regénynek, mégsem válik ez zavaróvá.
Az is tetszett benne, hogy nincs telezsúfolva furcsa lényekkel meg mágikus eseményekkel, sőt amennyi van benne, az csak tovább gazdagítja az ábrázolt világot. Nagyon tetszik, hogy mindent olyan alaposan kidolgozott, a családi címertől a legősibb királyokig, sőt külön hitvilága és időjárási működése is van a történetnek. Olyan jól esett angolul ízlelgetni a szöveget.
Kedvenc szereplőt nehéz lenne választanom, mert sok összetett figura van itt, és ez is egy erőssége a szerzőnek, hogy nem fekete-fehérnek mutatja a világot. A humora és az intelligenciája miatt Tyriont tudnám kiemelni.
Azt hiszem, tovább fogok olvasni, és remélem, mások is így tesznek.

Tavaly nyáron jutottam arra a gondolatra, hogy újraolvasom a Jég és Tűz dalát. Nem gondoltam, hogy csak az első rész fél évig fog tartani… Hiába olvasok havi 3000+ oldalt, és hiába nagyon jó a sztori, ezek a végtelen történetek nem nekem valók. Ehhez túlságosan is szeretem a változatosságot.
A fél pont levonás mégsem a fentiért jár, elvégre ez az én bajom. Hanem azért, mert Martin képtelen tisztességesen lezárni egy könyvet.

A sztori zseniális, és legtöbbször azt sem tzdom, hol a fejem, annyi minden történik egyszerre. Nagyon jó könyv, és eredeti nyelven talán még jobb is.