1938-ban járunk; a borúlátó jóslatok szerint Anglia legkésőbb 1941-ben háborúba lép Németországgal. George Bowling, a középkori biztosítási ügynök kicsinyes feleségével és két gyerekével az angol alsó középosztály szürke életét éli London egyik jellegtelen kertvárosi negyedében. Tulajdonképpen azon a napon születik meg a fejében a nagy ötlet, amikor megkapja a műfogsorát. Nem sokkal korábban szép summa dugipénzre tett szert a lóversenyen, és kedvtelve fontolgatja, vajon mire költse. „Egy hétvége egy nővel, vagy csendben elcsepegtetni apróságokra, szivarra, dupla whiskyre, ezek merültek fel mint lehetőségek.” De megpillant egy plakátot, amely az emlékezés különös logikája folytán felidézi benne a múltat. Harmincnyolc évet repül vissza az időben abba a kisvárosba, ahol született és férfivá érett, és emlékképeiből egy azóta elveszett életérzés és a szó minden értelmében lerombolt világ tárul elénk. Ebből a nosztalgiából fakad a „nagy ötlet”, amely valójában sajátos kitörési kisérlet egy beszűkült életformából, és bár eleve magában hordozza a csalódást, az újabb illúziók elkerülhetetlen szertefoszlását, egy nagy utazás – mint mindig – a lélek belső útjaira is elvisz, és a cselekvés puszta ténye is megnyugvást ad George Bowlingnak, Orwell egyik legrokonszenvesebb alakjának.George Orwell (eredeti nevén Eric Arthur Blair, 1903-1950) két leghíresebb regénye, az Állatfarm és az 1984 a világirodalom legnagyobb hatású politikai szatírái közé tartozik. Légszomj című regénye, amelyet 1938-ban, Marokkóban írt, először jelenik meg magyarul, a szerző születésének 100. évfordulóján.
Címkék
Top értékelések
Szép. Ez a legjobb szó rá. És teljesen orwelli: szomorú, nosztalgikus, elmúláson filozofálós. Kellemes olvasmány.
kicsit merengős, de illik a műhöz. Depósoknak nem feltétlenül ajánlott:).
Nagyon szép könyv, az életről, az apró vágyakról, az elfojtásról…
Kissé lehangolt, de elgondolkodtató. Pont olyan jövőt vetít előre, amitől rettegek. Zola tud még hasonlót kiváltani belőlem. Megis olvasom. Nem normális az ember. Vagy van valamilyen funkciója, megeddz az elkövetkezendőkre, fene tudja.
1984 utáni orwell-imádatomban estem neki. nem erre számítottam a katartikus 1984 után, de aztán elvonatkoztattam, és tudtam élvezni a könyvet. pont olyan a könyv hangulata, amiről szól. és ez azt jelenti talán, ha unalmas, aprólékos, liliputi vágyakról is szól, akkor pont ilyesmit kell éreznünk olvasás közben is. :)
Nos, ha nem utazás közben olvasom (nem volt más könyvem), biztos, hogy félbehagyom. De végül nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár összességében nem tetszett, sok olyasmit találtam benne, ami nagyon elgondolkodtató volt.
Sokféleképpen lehet olvasni. Lehet modernizált „Eltűnt idő…”-ként. Vagy Nagy Elidegenedés-regényként. Vagy zen-regényként: a réten George megtalálja a Teljességet, legalább néhány pillanatra.
Hősünk visszavágyik a gyerekkorába, bár szinte érthetetlen, hogy miért, mert a horgászáson kívül senkit és semmit nem szeretett. Mellesleg: azóta sem. Itt is érződik a nagy bizonytalanság: hősünk belekeveredett valahogyan ebbe a helyzetbe, ahol semmi pozitív nincs az életében, de nem tud és nem is akar kikeveredni belőle. (Ld. pl. Heller: Valami történt.)
De vannak remek motívumok, komoly rohamok a fogyasztói társadalom, a „krómvilág”, a mások naivitásán élősködők stb. ellen. És persze bravúros nyelvi lelemények. „Űr a csontjainkban a velő helyén.” A kedvencem: „A maguk alkotta, cisztaszerű kis világukban élnek”. Iszonyú, nem?
Ide kívánkozik nagy vitánk Csobival: kellenek-e pozitív hősök a filmekbe, regényekbe. Merthogy ebben egy sincs. Csobi szerint nem is kell, mert az didaktikus. Én azért szeretném, ha lennének. Számomra az „így ne” nem sokat jelent. Régimódi vagyok.
Én is 1984 és Állatfarm után fogtam neki ennek a műnek az olvasásához és valóban ha nem Orwell lenne az írója valószínűleg soha nem került volna a kezembe, de ezzel gondolom többen így vagyunk. Viszont ha utólag rágondolok akkor szerintem egy teljesebb szemléletet nyújt az embernek, nagyon jól bemutatja a 20. század elején létező vidéki Angliát.
Top idézetek
Mindenre jut idő, csak arra nem, amire érdemes volna időt szakítani.
104. oldal
Akkoriban komolyan vették a politizálást. Hetekkel a választások előtt elkezdték félrerakni a záptojásnak valót.
58. oldal
„Talán valójában akkor hal meg valaki, amikor az agya áll le, amikor már nem képes többé új gondolatot befogadni. Ilyen az öreg Porteous is. Ragyogóan művelt, ragyogóan jó ízlése van – de nem képes a változásra. Pusztán ugyanazokat a dolgokat mondja és gondolja újra meg újra. Sok ilyen ember létezik. Halott elmék, legbelül már leálltak. Mindössze ide-oda mozognak ugyanazon a kis pályaszakaszon, és egyre haloványodnak, mint a kísértetek.”
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- William Somerset Maugham: Akkor és most
- Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
- Siegfried Lenz: Városszerte beszélik… / Lehmann meséi…
- Boris Vian: Szívtépő
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Julian Barnes: Arthur & George
- José Saramago: A barlang
- Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége
- Philip Roth: A szellem árnyékában
- Siegfried Lenz: Einstein Hamburgnál átkel az Elbán
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
- George Orwell: 1984
- Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Varró Dániel: Szívdesszert
- Bánffy Miklós: Mesék – Felnőtteknek
- Babits Mihály: Aranygaras
- Varró Dániel: Bögre azúr
