George Orwell: Légszomj 4.00 / 68

Szép. Ez a legjobb szó rá. És teljesen orwelli: szomorú, nosztalgikus, elmúláson filozofálós. Kellemes olvasmány.

Befejeztem, de nem olvastam végig. Túl részletes/leíró/unalmas. Kicsit csalódás.

kicsit merengős, de illik a műhöz. Depósoknak nem feltétlenül ajánlott:).

Nagyon szép könyv, az életről, az apró vágyakról, az elfojtásról…

Kissé lehangolt, de elgondolkodtató. Pont olyan jövőt vetít előre, amitől rettegek. Zola tud még hasonlót kiváltani belőlem. Megis olvasom. Nem normális az ember. Vagy van valamilyen funkciója, megeddz az elkövetkezendőkre, fene tudja.

1984 utáni orwell-imádatomban estem neki. nem erre számítottam a katartikus 1984 után, de aztán elvonatkoztattam, és tudtam élvezni a könyvet. pont olyan a könyv hangulata, amiről szól. és ez azt jelenti talán, ha unalmas, aprólékos, liliputi vágyakról is szól, akkor pont ilyesmit kell éreznünk olvasás közben is. :)

Nos, ha nem utazás közben olvasom (nem volt más könyvem), biztos, hogy félbehagyom. De végül nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár összességében nem tetszett, sok olyasmit találtam benne, ami nagyon elgondolkodtató volt.
Sokféleképpen lehet olvasni. Lehet modernizált "Eltűnt idő…"-ként. Vagy Nagy Elidegenedés-regényként. Vagy zen-regényként: a réten George megtalálja a Teljességet, legalább néhány pillanatra.
Hősünk visszavágyik a gyerekkorába, bár szinte érthetetlen, hogy miért, mert a horgászáson kívül senkit és semmit nem szeretett. Mellesleg: azóta sem. Itt is érződik a nagy bizonytalanság: hősünk belekeveredett valahogyan ebbe a helyzetbe, ahol semmi pozitív nincs az életében, de nem tud és nem is akar kikeveredni belőle. (Ld. pl. Heller: Valami történt.)
De vannak remek motívumok, komoly rohamok a fogyasztói társadalom, a "krómvilág", a mások naivitásán élősködők stb. ellen. És persze bravúros nyelvi lelemények. "Űr a csontjainkban a velő helyén." A kedvencem: "A maguk alkotta, cisztaszerű kis világukban élnek". Iszonyú, nem?
Ide kívánkozik nagy vitánk Csobival: kellenek-e pozitív hősök a filmekbe, regényekbe. Merthogy ebben egy sincs. Csobi szerint nem is kell, mert az didaktikus. Én azért szeretném, ha lennének. Számomra az "így ne" nem sokat jelent. Régimódi vagyok.

Én is 1984 és Állatfarm után fogtam neki ennek a műnek az olvasásához és valóban ha nem Orwell lenne az írója valószínűleg soha nem került volna a kezembe, de ezzel gondolom többen így vagyunk. Viszont ha utólag rágondolok akkor szerintem egy teljesebb szemléletet nyújt az embernek, nagyon jól bemutatja a 20. század elején létező vidéki Angliát.

Nekem nagyon tetszett, sokmindent elmond Angliáról az akkori időkben. A pasas nagyon szimpatikus, és nagyon őszinte, valamint Orwell jól látja a világot vele, kicsit sem felületesen. Ez tetszett a legjobban.

Nem tudtam több csillagot adni neki. Borzasztó volt. Főleg az 1984 és az Állatfarm után.
Nyomasztott és nem az események, hanem az előadásmód miatt.
És lehet, hogy menő, hogy őszinte meg olyan odamondós, de attól még ha nem tetszik az, ahogyan a gyerekekről és a hölgyekről/asszonyokról fogalmaz és gondolkozik, akkor nem tetszik.
Ja és biztos sajnálni kellett volna néhány helyen a főhőst, de nálam ez nem jött össze…

Hogy a sok rossz után miért adtam mégis 3 és fél csillagot? Mert észrevettem, hogy mennyire unalmas lehet, ha az ember a gyerekkorát olyanoknak meséli, akinek nem volt része benne… * bár szerintem azt is elő lehet adni nem unalmasan, de történetesen ezentúl jobban oda fogok az előadásmódomra e témában figyelni*