1938-ban járunk; a borúlátó jóslatok szerint Anglia legkésőbb 1941-ben háborúba lép Németországgal. George Bowling, a középkori biztosítási ügynök kicsinyes feleségével és két gyerekével az angol alsó középosztály szürke életét éli London egyik jellegtelen kertvárosi negyedében. Tulajdonképpen azon a napon születik meg a fejében a nagy ötlet, amikor megkapja a műfogsorát. Nem sokkal korábban szép summa dugipénzre tett szert a lóversenyen, és kedvtelve fontolgatja, vajon mire költse. "Egy hétvége egy nővel, vagy csendben elcsepegtetni apróságokra, szivarra, dupla whiskyre, ezek merültek fel mint lehetőségek." De megpillant egy plakátot, amely az emlékezés különös logikája folytán felidézi benne a múltat. Harmincnyolc évet repül vissza az időben abba a kisvárosba, ahol született és férfivá érett, és emlékképeiből egy azóta elveszett életérzés és a szó minden értelmében lerombolt világ tárul elénk. Ebből a nosztalgiából fakad a "nagy ötlet", amely valójában sajátos kitörési kisérlet egy beszűkült életformából, és bár eleve magában hordozza a csalódást, az újabb illúziók elkerülhetetlen szertefoszlását, egy nagy utazás – mint mindig – a lélek belső útjaira is elvisz, és a cselekvés puszta ténye is megnyugvást ad George Bowlingnak, Orwell egyik legrokonszenvesebb alakjának.George Orwell (eredeti nevén Eric Arthur Blair, 1903-1950) két leghíresebb regénye, az Állatfarm és az 1984 a világirodalom legnagyobb hatású politikai szatírái közé tartozik. Légszomj című regénye, amelyet 1938-ban, Marokkóban írt, először jelenik meg magyarul, a szerző születésének 100. évfordulóján.

Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Szép. Ez a legjobb szó rá. És teljesen orwelli: szomorú, nosztalgikus, elmúláson filozofálós. Kellemes olvasmány.
Befejeztem, de nem olvastam végig. Túl részletes/leíró/unalmas. Kicsit csalódás.
kicsit merengős, de illik a műhöz. Depósoknak nem feltétlenül ajánlott:).
Nagyon szép könyv, az életről, az apró vágyakról, az elfojtásról…
Kissé lehangolt, de elgondolkodtató. Pont olyan jövőt vetít előre, amitől rettegek. Zola tud még hasonlót kiváltani belőlem. Megis olvasom. Nem normális az ember. Vagy van valamilyen funkciója, megeddz az elkövetkezendőkre, fene tudja.
1984 utáni orwell-imádatomban estem neki. nem erre számítottam a katartikus 1984 után, de aztán elvonatkoztattam, és tudtam élvezni a könyvet. pont olyan a könyv hangulata, amiről szól. és ez azt jelenti talán, ha unalmas, aprólékos, liliputi vágyakról is szól, akkor pont ilyesmit kell éreznünk olvasás közben is. :)
Nos, ha nem utazás közben olvasom (nem volt más könyvem), biztos, hogy félbehagyom. De végül nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár összességében nem tetszett, sok olyasmit találtam benne, ami nagyon elgondolkodtató volt.
Sokféleképpen lehet olvasni. Lehet modernizált "Eltűnt idő…"-ként. Vagy Nagy Elidegenedés-regényként. Vagy zen-regényként: a réten George megtalálja a Teljességet, legalább néhány pillanatra.
Hősünk visszavágyik a gyerekkorába, bár szinte érthetetlen, hogy miért, mert a horgászáson kívül senkit és semmit nem szeretett. Mellesleg: azóta sem. Itt is érződik a nagy bizonytalanság: hősünk belekeveredett valahogyan ebbe a helyzetbe, ahol semmi pozitív nincs az életében, de nem tud és nem is akar kikeveredni belőle. (Ld. pl. Heller: Valami történt.)
De vannak remek motívumok, komoly rohamok a fogyasztói társadalom, a "krómvilág", a mások naivitásán élősködők stb. ellen. És persze bravúros nyelvi lelemények. "Űr a csontjainkban a velő helyén." A kedvencem: "A maguk alkotta, cisztaszerű kis világukban élnek". Iszonyú, nem?
Ide kívánkozik nagy vitánk Csobival: kellenek-e pozitív hősök a filmekbe, regényekbe. Merthogy ebben egy sincs. Csobi szerint nem is kell, mert az didaktikus. Én azért szeretném, ha lennének. Számomra az "így ne" nem sokat jelent. Régimódi vagyok.
Én is 1984 és Állatfarm után fogtam neki ennek a műnek az olvasásához és valóban ha nem Orwell lenne az írója valószínűleg soha nem került volna a kezembe, de ezzel gondolom többen így vagyunk. Viszont ha utólag rágondolok akkor szerintem egy teljesebb szemléletet nyújt az embernek, nagyon jól bemutatja a 20. század elején létező vidéki Angliát.
Nekem nagyon tetszett, sokmindent elmond Angliáról az akkori időkben. A pasas nagyon szimpatikus, és nagyon őszinte, valamint Orwell jól látja a világot vele, kicsit sem felületesen. Ez tetszett a legjobban.
Nem tudtam több csillagot adni neki. Borzasztó volt. Főleg az 1984 és az Állatfarm után.
Nyomasztott és nem az események, hanem az előadásmód miatt.
És lehet, hogy menő, hogy őszinte meg olyan odamondós, de attól még ha nem tetszik az, ahogyan a gyerekekről és a hölgyekről/asszonyokról fogalmaz és gondolkozik, akkor nem tetszik.
Ja és biztos sajnálni kellett volna néhány helyen a főhőst, de nálam ez nem jött össze…
Hogy a sok rossz után miért adtam mégis 3 és fél csillagot? Mert észrevettem, hogy mennyire unalmas lehet, ha az ember a gyerekkorát olyanoknak meséli, akinek nem volt része benne… * bár szerintem azt is elő lehet adni nem unalmasan, de történetesen ezentúl jobban oda fogok az előadásmódomra e témában figyelni*
Top idézetek
Akkoriban komolyan vették a politizálást. Hetekkel a választások előtt elkezdték félrerakni a záptojásnak valót.
58. oldal
Mindenre jut idő, csak arra nem, amire érdemes volna időt szakítani.
104. oldal
Tudják, hogy néznek a kis boltok eladói a vásárlókra – az érdeklõdés teljes hiányával
177. old.
"Talán valójában akkor hal meg valaki, amikor az agya áll le, amikor már nem képes többé új gondolatot befogadni. Ilyen az öreg Porteous is. Ragyogóan művelt, ragyogóan jó ízlése van – de nem képes a változásra. Pusztán ugyanazokat a dolgokat mondja és gondolja újra meg újra. Sok ilyen ember létezik. Halott elmék, legbelül már leálltak. Mindössze ide-oda mozognak ugyanazon a kis pályaszakaszon, és egyre haloványodnak, mint a kísértetek."
Rémes dolgok történtek néha a szemünk előtt. Kis üzletek csúsztak lefelé a lejtőn, erőskezű kereskedők törtek meg és mentek tönkre fokozatosan, emberek haltak lassú halált rákban és májbetegségekben, iszákos férjek tettek fogadalmat minden hétfőn, melyet aztán minden szombaton megszegtek, lányok egész élete futott zátonyra egy törvénytelen gyerek miatt. A házakban nem voltak fürdőszobák, téli reggelen a lavórban törtük a jeget, a hátsó utcák forró napokon pokoli bűzt árasztottak, a temető pedig pont a város közepén helyezkedett el, így minden nap eszünkbe jutott, hogyan is végezzük.
138. oldal
Az igazság az, hogy a nők semmilyen férfit nem vesznek csupán tréfára, ha az meg tudja velük etetni, hogy szerelmes.
29. oldal
Ráadásul a feleséggyilkosok mindig lebuknak. Bármilyen ügyes alibit kreál is az ember, mindenki tudja, hogy õ volt, és valahogy rá is bizonyítják. Amikor egy nõt eltesznek láb alól, mindig a férj az elsõ számú gyanúsított –ami kis betekintést nyújt abba, hogyan vélekednek az emberek valójában a házasságról.
117. old.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- William Somerset Maugham: Akkor és most
- Julian Barnes: Arthur & George
- Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
- Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
- Siegfried Lenz: Városszerte beszélik… / Lehmann meséi…
- Déry Tibor: Képzelt riport egy… / A félfülű
- Boris Vian: Szívtépő
- William Somerset Maugham: A színes fátyol
- Noel Streatfeild: Balettcipők
- Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
- George Orwell: 1984
- Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Varró Dániel: Szívdesszert
- Bánffy Miklós: Mesék – Felnőtteknek
- Babits Mihály: Aranygaras
- Varró Dániel: Bögre azúr





















