1988-ban kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Újbeszélül talán csak annyit mondanék: duplapluszjó. Óbeszélül meg ki értékel könyveket 2010-ben?
Annyira sokkolt, hogy utána csak A neveletlen hercegnő naplóját tudtam elolvasni.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lebilincselően szomorú, bámulatosan borzasztó.
Végig azért drukkolsz, hogy "Lécci, élje túl! Lécci élje túl!", aztán… meggondolod magad…
Az egész könyv szenzációs (ó, igen, közben használom a szinonimaszótárt, az óbeszélhez még szükséges…), de az utolsó mondatnál vált egyértelművé az "eredmény".
Félelmetes volt, a legpozitívabb értelemben.
Féltem – komolyan –, és ideges voltam a regény olvasása közben és utána is. Egy könyv sem volt még rám ilyen nagy hatással.
11-12 évesen olvastam először, a csepeli munkásotthon könyvtárából kölcsönöztem ki nagy büszkén
nagyon tetszett, megfogott, pedig nem egy ekkora "gyereknek" való (hiába no korán értem)
aztán később huszonévesen is elolvastam újra, meg is vettem
nem érdemtelenül az a könyv "ami" sztem nagyon értékelni sem kell, magáért beszél. El kell olvasni.
Olvasás közben szerettem volna a sarokba hajítani és jól megtiporni, de nem tudtam letenni. Olvasás után szerettem volna elfelejteni, de nem sikerült. Egyszerre vonz és taszít.
Alap. Sokkal korábban láttam a filmet, sok újat nem vártam a könyvtől. Az utolsó néhány oldal annyira megrázott, hogy aznap éjszaka saját ordításomra ébredtem fel. Hasonlót rémálmodtam. Soha máskor ilyen nem történt velem.
Legalább ennyire megdöbbentett, amikor a Vadhattyúk-ban a kínai kulturális forradalom eseményeit megismertem: hátborzongató, hogy ENNYIRE pontosan kövesse a történelem a legvégletesebb fikciót…!!!
Nem lehet letenni, ha mégis arra vetemednél, lelkiismeret furdalásod lesz és arra vágysz minduntalan, hogy újra kezedbe vehesd!
Buszon, késő este az utcán egy-egy köztéri lámpa fényénél olvastam…hihetetlen jó könyv!
Ha kötelezővé nem is tehetem, de alapműként min. konstatálom.
Döbbenetes. Fiatalként hetekig deprimált voltam, idősebbként rájöttem, hogy nemcsak a pozitív utópia nem valósítható meg tökéletesen„ de szerencsére a negatív utópiához is túl ember az ember…
Top idézetek
Talán nem is annyira azt kívánja az ember, hogy szeressék, inkább azt, hogy megértsék.
A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.
A magány, jelentette ki, nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.
Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentiméteren kívül, ami a koponyádban van.
34. oldal
Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Felnézett az óriási arcra. Negyven év kellett hozzá, hogy megtanulja, miféle mosoly rejtőzik a fekete bajusz alatt. Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejű számkivetés a szerető kebelről! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért.
Utolsó bekezdés
Hogyan is érezhetné valaki mindennek az elviselhetetlenségét, ha semmiféle emléke nem volna arról, hogy a dolgok egyszer másképp is voltak?
Valamikor az volt az őrültség jele, ha valaki azt hitte, hogy a föld forog a nap körül; ma talán az, ha valaki azt hiszi, hogy a múlt megváltoztathatatlan. Lehet, hogy ő az egyetlen, aki ebben a hitben él, s ha így van, akkor őrült. Az a gondolat azonban, hogy őrült is lehet, nem nagyon zavarta; attól félt inkább, hogy téved.
Ágyad fejéhez itt jön egy fáklya,
Itt meg egy balta, fejed levágja!
246. oldal
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daniel Defoe: Robinson Crusoe
- Virginia Woolf: Orlando
- Aldous Huxley: Szép új világ
- Ian McEwan: Vágy és vezeklés
- Emily Brontë: Üvöltő szelek
- William Golding: A Legyek Ura
- William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
- Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
- Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
- A. J. Cronin: Réztábla a kapu alatt
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Aldous Huxley: Szép új világ
- George Orwell: Állatfarm
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Robert Merle: Mesterségem a halál
