George Orwell (polgári nevén Eric Blaire) Indiában született 1903-ban. Iskoláit Angliában végezte, majd Burmában a rendőrségnél szolgált. Később Párizsban élt, majd Angliában tanított. 1937-ben Spanyolországba ment, s a köztársaságiak oldalán Francóék ellen harcolt. Részt vett a második világháborúban, később újságíró lett. 1948-ban súlyosan megbetegedett, s 1950-ben Londonban meghalt.
Eleinte riportokat, pamfletteket, kritikákat, tanulmányokat írt, nevét először Animal Farm (Állatfarm) című regénye – a zsarnokság szatírája – tette ismertté. Több mint egymillió példányban jelent meg, s tizennégy nyelvre lefordították. Utolsó regénye – mely most magyarul is az olvasók kezébe kerül – a Ninteen Eighthy-four (1984), 1949-ben jelent meg. Maró gúnnyal rajzol meg benne egy lehetséges totalitárius rendszert.
1984 1628 csillagozás
Eredeti mű: George Orwell: 1984 (angol) 94%
Eredeti megjelenés éve: 1949

Kedvencnek jelölte 579
Most olvassa 94
Várólistán 482
Kívánságlistán 190
Kölcsönkérné 14
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Újbeszélül talán csak annyit mondanék: duplapluszjó. Óbeszélül meg ki értékel könyveket 2010-ben?
Ebben a világban azt gondolom, hogy nem, ilyen és ennyire nem és nem létezhet, nem lehet, hogy létezzen, lázad az elmém, de abban a világban, ha átduplagondolom, akkor máris látom, hogy létezik, és csak ez létezik. Nem a szabad akarat, a bűnös gondolatok, az érzelmek, hanem az egyformaság – a Párt, Nagy Testvér, háború Keleteurázsia ellen, és nemhogy mást, de magát is elárulja az ember, jobb esetben kényszer, kínzás hatására, rosszabb esetben meg ugyanilyen hatásra, de úgy, hogy a saját jól felfogott akaratának tűnik.
A hidegfrász kerülget ettől a regénytől még mindig, a brutális, szuggesztív atmoszférától, amit megjelenít, a kiszolgáltatottság, szemmeltartottság érzésétől, amit ráhúz az emberre, mint egy kényszerzubbonyt és a kételytől, hogy négyet akarnék-e látni vagy ötöt, hol a tűréshatár és ha már a gondolatbűn sem, akkor mi marad…
Mindemellett lenyűgöző, ahogyan minden váltakozik, ahogyan másodpercek alatt átvált a 'jó tudni, hogyan működik a rendszer, de most már lássuk, mi fog történni' gondolat 'azta###eztnemhiszemel' gondolatra, ami aztán fenn marad az utolsó három ólomsúlyú szó után is, elborzadás, hideg és a borító mögül figyelő tekintet végtelenül nyomasztó kereszttüzével kísérve.
Gondban vagyok ezzel az értékeléssel. Örülök, hogy elolvastam ezt a regényt, mert bizony ezt olvasni kell. De azért meg is viselt egy kicsit, mert ez a nem éppen pozitív jövőkép most nem tett jót a hangulatomnak. Próbáltam ezt olvasás közben és most, az értékelés írása közben is ezt valamennyire figyelmen kívül hagyni.
Megijesztett, hogy mennyire realisztikus ez a történet, mennyire rá lehet ismerni bizonyos részekben a jelenleg működő világra. Tetszett, ugyanakkor meg is rémisztett ez az erős társadalomkritika és a reménytelenség, az értelmetlenség különböző fokozatai. Egy újabb regény, amely megerősítette az egyébként is létező paranoiámat, üldözési mániámat. De tény, hogy kár lett volna kihagyni az olvasását. Ez tényleg az a könyv, amelyet legalább egyszer olvasni kell. Fejet hajtok az író előtt és igenis tisztelem a művét, de sajnos megszeretni sohasem fogom.
Valamivel bővebb és talán összeszedettebb értékelésem található a blogomon (lásd a bloglinknél).
Mindig is szégyelltem, hogy még nem olvastam, de tessék, végre sort kerítettem rá. És juj de mennyire nem bántam meg. Kellemesen felpörgette az agyamat, amire most nagy szükségem volt. És rájöttem, hogy szerelmes vagyok a disztópiákba (nem az olyan híg bugyutaságokba, mint az Éhezők Viadala és hasonlók, hanem az ilyen kemény pofáncsapósakba).
Szolzsenyicin írta, hogy Orwell megfeledkezett arról, hogy a csizma talpa alatt is van élet. Az 1984-ben leírt totális elnyomó állam nyilván képtelenség, ilyen nem létezett és nem is fog soha (hisz még a ma legkeményebb diktatúrájában, Észak-Koreában is vannak tüntetések, ott is emberek végzik kis mindennapi dolgaikat, szűk keretek közt, de annyira nem ellenőrzötten, mint a regényben). Természetesen nagy ostobaság lenne egy szépirodalmi művön számon kérni azt, hogy az általa leírtak nem létezhetnek a valóságban. A regény jelentősége abban áll, hogy eltúlzott, végtelenségig felnagyított módon hívta fel a figyelmet a korabeli Szovjetunióban uralkodó állapotokra. Nem nehéz megtalálni a párhuzamokat a sztálini állam és a regénybeli állam közt.
Ha „csak” ennyi lenne a mű, azt mondanám: remek társadalomrajz, egy pályán mondjuk a Zamjatyin-könyvvel. Ennél azonban az 1984 sokkal több. Sebészi pontossággal ábrázolja a hatalomnak a kiszolgáltatott egyénre, annak gondolkodásmódjára, lelkére gyakorolt hatását. Itt már nem csupán a sztálini Szovjetunióról van szó, hanem így vagy úgy minden hatalomról. Az eszközök változnak, a cél azonban ugyanaz maradt.
Orwell regénye ezért mind a mai napig időszerű, aktualitását egyetlen percre sem vesztette el az első kiadás megjelenése óta.
Hát ez nagyon kemény volt. Egyelőre még feldolgozás alatt, de a következő olvasmányom mindenképpen valami vidám lesz.
Nem lehet letenni, ha mégis arra vetemednél, lelkiismeret furdalásod lesz és arra vágysz minduntalan, hogy újra kezedbe vehesd!
Buszon, késő este az utcán egy-egy köztéri lámpa fényénél olvastam…hihetetlen jó könyv!
Ha kötelezővé nem is tehetem, de alapműként min. konstatálom.
Népszerű idézetek
Legfélelmetesebb ellenségünk, gondolta, a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.



































