Byron ​válogatott művei I-II. 4 csillagozás

George Gordon Noël Byron: Byron válogatott művei I-II. George Gordon Noël Byron: Byron válogatott művei I-II.

Ez a két kötet először ad magyarul teljes képet Byron sokfelé ágazó, változatos életművéről. Azonkívül, hogy egybegyűjti a régebbi Byron-fordítások legszebbjeit és új fordításban mutatja be a költő két leghíresebb drámáját, a Manfred-ot és a Káin-t, számos olyan művet tartalmaz, mely még sohasem jelent meg magyarul, például, keleti tárgyú elbeszélő költeményt: A gyaur-t, az Ég és Föld című misztériumjátékot, a politikai és irodalmi szatírák legjavát és Byron lírájának jó néhány darabját. A második kötetben főműve, a Don Juan jelenik meg újra. Byron válogatott műveiben a romantikus költészet kedvelői bőségesen találnak élvezetes olvasnivalót, az irodalomtörténeti érdeklődésű olvasók pedig föllelhetik Puskin Anyegin-jétől Arany László művéig, A délibábok hősé-ig oly sok későbbi remekmű ihlető példáit.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerző válogatott művei Európa


Enciklopédia 30

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia · Spanyolország


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Kovács_Heni>!
George Gordon Noël Byron: Byron válogatott művei I-II.

Az angol romantika méltán híres alakja, egy időben annyira rajongtam érte, hogy saját szórakozásomra részleteket tanultam meg a műveiből :) Most, sok-sok évvel később már azt mondom, néha-néha talán túlírtnak és kissé nehéznek érzem őket, de ezt fogjuk rá arra, hogy változik az ízlésem – ettől még nem csorbul a tehetsége.


Népszerű idézetek

Lélle P>!

Elfutni vágyom enmagamtól!
Messzire vinném átkomat,
de sarkon űz egy vad kalandor,
a lét-üszök – a Gondolat.

Gyönyörben fürdik még a víg nép,
mit én eluntan hagytam el;
bár álmodozna lázba mindég,
s ne kelne a valóra fel!

Száz új vidéken kell törődnöm,
s bút látok a megjárt uton;
csak az vigasztal, hogy a földön
a legszörnyűbbet már tudom.

Mi ez? Ne kérdd, szánj meg, sugár lány,
ne bánts te, jobb, ha álmodol:
ne tépd le szívemről a lárvám,
alatta tátong a pokol.

I. kötet / 179. oldal, Inezhez

Lélle P>!

Mi a hazugság végre is? Igazság, mely álarcot hord.

II. kötet / 478. oldal, Don Juan (Tizenegyedik ének)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság
Nazanszkij >!

Csekélyek voltak feladatai:
kengyelét fogni, kardját tartani,
felhangolni lantját vagy holmi régi,
furcsa nyelvű könyvet böngészni néki,
de sose köz cseléddel elegyedve,
kiket nem tisztelt és meg sem vetett, de
tartózkodása megmutatta jól,
hogy csordájukhoz szíve nem hajol[…]

Tótfalusi István fordítása

267. oldal, Első kötet, Elbeszélő költemények, Lara, Első ének, 27 (Európa, 1975)

FontolvaHaladó>!

Emlékezet

Vége! Álmomban láttam én,
jövőm nem sugaras remény,
pár boldog nap lehet,
s min balsors fagyos szele dúl,
éltem hajnala elborúl:
Vágy, Remény, Öröm, ég veled!
Tűnnél te is, Emlékezet!

1. kötet 12. oldal (Dávidházi Péter fordítása)

Lélle P>!

boldogság emléke nem boldogít,
de a bú emléke mindegyre búsít.

I. kötet / 441. oldal, Marino Faliero

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · emlék
SophieOswald>!

E napon töltöm be harminchatodik évemet

E szív már hasztalan dobog,
hisz más szivet rég nem dobogtat;
ha nincs is, ki értem lobog –
     én hadd lobogjak!

Napjaim – mint sárgult levél,
a tűnt virág s gyümölcs után
a bú, a féreg, a fekély
     enyém csupán.

A tűz, mely keblemben dühöng,
vulkán-szigetként ég magába,
szövétnek nem gyúl rajta több –
     halotti máglya.

Szerelmi kény, féltés, remény,
erő, bú, fennkölt fájdalom
nem lehet többé már enyém –
     csak lánca nyom.

De lelkemben mért háborog
ily eszme így, most s éppen itt,
hol hős sírt vagy hős homlokot
     babér borít?

Itt a zászló, a tér, a kard,
Hellász, Dicsőség itt mosolyg rám –
spártai nem volt ily szabad
     megtérve pajzsán.

Ébredj (nem Hellász – ébren ő!)
ébredj, lelkem! Töprengj, kin át
csorgott eredbe vér s erő –
     úgy sújts le hát!

Gyűrd le éledő vágyadat,
méltatlan férfihoz! – legyen
közömbös, villog vagy kacag
     a drága szem.

Ha szánod ifjú éveid,
mért élj? Tisztes halálra lelsz
e földön – harcra hát! amí
     végsőt lehelsz.

Keress – találni nem nehéz –
katona-sírt, neked valót,
jól szertenézz, s a zug ha kész,
     pihenj le ott.

1824
     Tótfalusi István fordítása

85.- 86. oldal, I. kötet (Európa, 1975)

SophieOswald>!

Ha szánod ifjú éveid,
mért élj? Tisztes halálra lelsz
e földön – harcra hát! amíg
végsőt lehelsz.

Keress – találni nem nehéz –
katona-sírt, neked valót,
jól szertenézz, s a zug ha kész,
pihenj le ott.

I. kötet, E napon töltöm be harminchatodik évemet

Nazanszkij >!

Mért írnánk le százszor leírt csatát,
életek vesztét, kesely-lakomát,
a szerencsét, mely kedvez vagy lesujt,
a bőszt, ki dúlt, s a gyengét, ki lehullt,
füstölgő romot, leomlott falat?
Mint minden más harc, ez is úgy haladt,
csak a keserű szenvedélye más,
amely nem ismert lelkifurdalást.
Senki se kért, tudta: nincs irgalom,
foglyoktól is nőtt a hulla-halom;
a váltakozva győzők kebelében
egyazon düh forrt, célja bármi légyen,
szabadság vagy elnyomás – úgy itélték,
kevés a holt, ha sokkal több, ki él még.
A tűzvészre féket nem volt, ki rakna,
az ínség földjét Pusztulás aratta,
égett a máglya, láng futott körül,
s napi prédáján Öldöklés örült.

Tótfalusi István fordítása

271–272. oldal, Első kötet, Elbeszélő költemények, Lara, Második ének, 10 (Európa, 1975)

Lélle P>!

Főzni szörnyű főzetet
lepároltam könnyedet;
facsartam szíved levét,
vér nincs annál feketébb;
kígyót mosolyodban leltem,
indaként hogy tekeregjen;
ajkadról való a báj,
mely mindennél inkább fáj;
minden mérge közt a földnek
te magad vagy a legszörnyebb.

Hideg szív, kígyó mosoly,
csel-folyam, mely folyva foly;
kinek nyíltság ül szemében,
de tanyát vert közönyében;
ki művét tökélyre vitte
emberségét elveszítve;
kinek kéj a mások vére,
Káin fölesküdt fivére,
szólítlak! undokság csokra!
légy magad a magad pokla!

I. kötet / 376-377. oldal, Manfred

Nazanszkij >!

Childe Harold indulása
Részlet az első énekből

9

[…] s hát a drága nők?
Mind rang- s cafrang-imádó, balga lény,
ha Ámor ezt ád, jók s kezesek ők,
mert lányt meg molyt csak egy szédít: a fény,
s Mammonnal szemben egy szeráf is rút s szegény!

Tóth Árpád fordítása

164. oldal, Első kötet, Elbeszélő költemények, Childe Harold zarándokútja (részletek) (Európa, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: moly

Hasonló könyvek címkék alapján

Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály munkái
Edgar Allan Poe: A holló
Mihail Jurjevics Lermontov: A démon
Fazekas Mihály: Lúdas Matyi / Kisebb költemények
Heinrich Heine: Németország
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
Arany János: Arany János összes költeményei
Walt Whitman: Fűszálak
Petőfi Sándor: Felhők