Hirschfeld 6 csillagozás

Egy tengeralattjáró-altiszt története 1940–1946
Geoffrey Brooks: Hirschfeld

Bár ​sok II. világháborús U-boot-parancsnok memoárja maradt fenn, ez a kötet, amely egy rádiós altiszt „egyes szám első személyben” írott naplóján alapul, igazi különlegességnek számít.Wolfgang Hirschfeld született mesemondó. Az első fejezeteken keresztül Hirschfeld első hat háborús bevetésének eseményeit ismerhetjük meg, melyet az U-109-es fedélzetén mint rangidős rádiós teljesített. A harcban állók érzelmeinek színes kaleidoszkópja ez: hihetetlen bátorság és kitartás, halálos veszélyben született barátságok, csalódások, őszinte vallomások és a dicsőség röpke pillanatainak története. Mindezt sajátságos humor szövi át, mely nélkül az óriási lelki terhet talán elviselni is képtelenség lett volna. Közelebbről megismerhetjük a német U-boot-flotta egyik „ászát”, a tölgyfalombbal ékesített Lovagkereszt kitüntetettjét, „Ajax” Bleichrodtot, s a könyv végén olvasható rövid életrajzi jegyzetből megtudhatjuk, hogyan roppant végül össze a lelki teher alatt.Karl Dönitz admirális, a német… (tovább)

Eredeti cím: Hirschfeld: The Secret Diary of a U-Boat

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: 20. századi hadtörténet Hajja & Fiai

>!
Hajja & Fiai, Debrecen, 2003
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639329805 · Fordította: Szilágyi Béla

Kedvencelte 1

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Wiggin77 P>!
Geoffrey Brooks: Hirschfeld

Geoffrey Brooks: Hirschfeld Egy tengeralattjáró-altiszt története 1940–1946

Nem regény, mégis a Wolfgang Hirschfeld rádiós altiszt memoárja alapján íródott könyv izgalmasabb és érdekesebb volt még „a” tengeralattjárós regénynél, a Das Boot-nál is.
Hirschfeld rendkívül olvasmányosan és gördülékenyen mesél. Van is mit, hiszen tengeralattjárós karrierje során rendkívüli körülmények között szolgált. Az U-109-en több kapitánnyal is találkozott: Fischert,az elsőt kapitányt alkalmatlanság miatt leváltották. Második kapitánya Heinrich Bleichrodt, az U-boot flotta egyik ásza lett (méghozzá top 10-es ász). Izgalmas volt olvasni arról, hogy egy ilyen képességű kapitány hogyan irányítja a hajóját. U-boot-on szolgálni nem volt életbiztosítás, sőt. A 39000 tengeralattjárós közül 28000 vesztette életét. Ilyen nagyarányú veszteséget egyik más fegyvernem sem szenvedett el a német oldalon.
Bleichrodt végül nem is bírta lelki terhet, össszeropanásának részleteiről is olvashatunk a könyvben.
Hirschfeld az U-109 után az U-234-re került. Nevezetes hajó volt ez, szoktak rá hivatkozni úgy is, mint „Hitler utolsó U-boot-ja”. Az U-234 egy átalakított XB-típusú hajó volt. A háború a végéhez közeledett már, amikor 1945. április 15-én kifutott Norvégiából és elindult Japán felé. Fedélzetén német szakértőkkel, két japán tiszttel, 560 kg. uránium-oxiddal, ólommal, higannyal, optikai üveggel, rézzel, cinkkel és az Me-262 terveivel (a könyv szerint nem csak terveket,hanem egy szétszedett Me-262-est is szállított,de ezt azóta cáfolták). A japánoknak különösen az uránium-oxid volt a fontos, amit saját atombobájuk kifejlesztésére használtak volna fel… Szerencsére nem ért célba a szállítmány. A kapituláció után, 1945. május 14-én az U-234 legénysége a USS Sutton előtt adta meg magát. Az amerikaiakat megrémítette a szállítmány, különösen az uránium-oxid: nem tudták, nem tudhatták,hogy a japánok mennyire haladtak előre az atombomba előállítását illetően, csak azt tudták, hogy a szállítmány alapján biztos, hogy intenzív kutatásokat folytatnak… A kormányzatnak az amerikai atombomba bevetését illető döntését felgyorsította a szállítmány.

A könyvet csak ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel, hogy milyen volt az élet egy „vaskoporsóba” zárva, hogy hogyan működött egy U-boat, milyen módszerekkel tájékozódtak és vadásztak, hogy milyen érzés lehetett száz méter vízzel a fejük felett rettegni ,hogy vajon a mélységi bomba a hajón robban-e vagy sem, aztán ha a veszély elmúlt, akkor sikerül-e a felszínre emelkedni vagy sem… 5 csillag.


Népszerű idézetek

Wiggin77 P>!

A szárazföld hihetetlenül közel volt, tisztán láthattuk a házak ablakain kiszávrgó fényeket; talán egy nagy forgalmi út futott közvetlenül a tengerparton, ugyanis nagyon sok autó reflektorát láttuk felvillanni.

7. fejezet, 178. oldal

Geoffrey Brooks: Hirschfeld Egy tengeralattjáró-altiszt története 1940–1946

Wiggin77 P>!

– A hajóorr elérte a tengerfeneket! – hallatszott az elülső kabinban dolgozók kiáltása. Ott álltunk Új-Fundland partjainál, a hajóorr a sárba és homokba ragadva, miközben a hajótat még mindig kilátszott a vízből. A kapitány a vezérlőterembe vezető ajtóban ült szétvetett lábakkal.
– Csendet! Azt hiszem, most nem ússzuk meg – mondta higgadtan. Végigfutott a hátamon a hideg. Szóval így végezzük: repülőgép bombáz le bennünket Új-Fundland partjainál. De csak 45 m a vízmélység, gondoltam. Ha a rekeszfalak kibírják, néhányan légzőkészülékekkel talán elérik a vízfelszint. Aztán eszembe jutott a dermesztően hideg víz, s rádöbbentem, hogy egyátalán nincs esély a túlélésre. Halálos csönd honolt a hajóban.

5. fejezet, 116. oldal

Geoffrey Brooks: Hirschfeld Egy tengeralattjáró-altiszt története 1940–1946


Hasonló könyvek címkék alapján

Ungváry Krisztián: Hősök?
Otto Skorzeny: Kommandós vállalkozásaim
David Fraser: Rommel
Melissa Müller: Anne Frank, egy lány élete
Theodor J. Aengner: Rommel páncélosai
Art Spiegelman: A teljes Maus
Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók
Eric Metaxas: Bonhoeffer
Christian Feldmann: Élet az árral szemben
Földi Pál: A Parancsnok