The ​Darkest Surrender (Lords of the Underworld 8.) 95% 11 csillagozás

Az alvilág urai 8

Jó volt ez a rész is, tetszett. Elég izgalmas volt, de igazából Striderrel nem annyira szimpatizálok, mint a többi Úrral. A könyv első felében eléggé bunkó volt, meg kicsit nyafogós, rengeteget problémázott Kaia-val való kapcsolatával és érzéseivel kapcsolatban. Eleinte Kaia sem tetszett nekem, de aztán ahogy megismertem múltjának titkait, egyre inkább együtt-éreztem vele. Tele volt kisebbségi érzéssel, köszönhetően az anyjának, aki teljesen földbe döngölte egy gyermekkori ballépés miatt. Hát igen, ha valakinek ilyen anyja van, akkor nincs szüksége ellenségekre. De azért a végén csak kiderült, hogy semmi sem fehér vagy fekete és az anyai ridegség is a lány érdekeit szolgálta.
Tulajdonképpen számomra sokkal izgalmasabbak voltak a mellékszálak, amik gondolom a következő részekbe vezetik be az olvasót. Paris küzdelme elhunyt szerelme felkutatására és William cselekedetei, meg a Kane-nel, a Katasztrófák őrzőjével történtek egy igazi függő véget adtak ennek a résznek. Ezért remélem nem kell sokat várni a következő részre.

Strider, Strider, Strider… Mit is mondhatnék róla. Nem voltam kifejezetten úgy elájulva tőle, mint sokan, de azt be kell ismernem, hogy igazán szórakoztató személy. Sokáig mondjuk mérges voltam rá, amiatt, ahogy Kaiával bánt… szerencsére ez nagyrészt a könyv elejére redukálódik. Aztán elkezd az egész szépen átformálódni benne, és a végén való vélemény változása jó kis vérfrissítés volt az előző részeket tekintve.
Kaia is egy jó karakter – bár nem a kedvenceim közé tartozik. Nagyon kedveltem, hogy egy erős, határozott személy, aki tökéletesen tisztában azzal mit akar magától, egy férfitól és mindent belead, hogy azt megszerezze. Néha persze ő is elbizonytalanodik, de ez nem önsajnáltatásban nyilvánul meg, inkább szomorú az események alakulása miatt. Aztán viszont hamar összeszedi magát. A poénjai pedig vetekszenek Anyáéival.
Ez a hárpiás verseny tök jó keretet adott a történetnek, érdekesek voltak a különböző mérkőzések. Meg úgy kellemes volt kicsit többet megtudni úgy összeségében a hárpia fajról.
Ez is egy jobbik része a sorozatnak. A szerelmi szál a helyén van, izgalomban sincs hiány, van feszültség, megjelenik a többi Lord is, és spoiler sikerül bezsebelnie a Lordoknak. Bár amiatt szomorú voltam, hogy spoiler. Ő egy érdekes szín folt volt a karakterek listájában.

Nagyon vártam erre a kötetre, részben mert ismét reflektorfénybe kerültek a hárpiák és részben, mert Strider nagyon érdekes karakternek látszott. És nem csalódtam, Strider nagyon egyedi karakter a Lordok között, igazi rossz fiú, pont elegendő egoval és önteltséggel, hogy az már majdnem idegesítő legyen, de pont ne lépje át a határt és az imádni való kategóriában maradjon. Kaia, akit mindig badass harcosként láttunk most megmutatta a sebezhető oldalát.

A történet is nagyon jó volt, a verseny izgalmas volt, Strider és Kaia viszonyának alakulása elég viharos volt, viszont így szép fokozatosan kerültek közel egymáshoz, és nagyon jó hatással voltak egymásra.

A mellékszálak is királyok voltak, kaptunk egy kis ízelítőt Paris könyvéhez, meg Kane körül is kezd beindulni a gépezet, szerencsétlent már most sajnálom, főleg a sors istennőinek kedves bejelentése után. De hogy mennyire kattant az a három banya, az valami félelmetes, de nagyon jól szórakoztam rajtuk. :)

Zseniális a könyv. Strider az egyik legjobb és legjellegzetesebb karakter. Az öntelt rosszfiús szerep így olvasva nagyon szimpatikus volt, persze a való életben, ha nem találkozik egy ilyen Kaia-féle személyiséggel, akkor gondolom elviselhetetlen lenne. Nagyon tetszett, ahogy Strider saját magával is viaskodik, a démonával való foglalkozását (kihívások, győzelmek) pedig nagyon kreatívan oldotta meg az írónő. Sabin könyvében még teljesen szívtelennek és hidegvérűnek tűnt Kaia, de itt nagyon tetszett, ahogy kibontakozott a személyisége.