"Azt a kutyát Bimnek hívják. A szőre fehér, a füle fekete és kajla. A farka nem kurtított. A vadászkutyák fajtájához tartozik. Nem juhászkutya. Szelíd. Egyszer játszottam is vele, de egy tolakodó bácsi elvitte magával. Bim nem harap. A mamám és a papám nem szeretheti Bimet, mert nem a miénk; a nyakában egy sárga táblácska lóg. Nem tudnám megmondani, miért szeretem – csak úgy. A tyúkokat, a libákat, a bárányokat, a szarvasokat és az egereket is szeretem, de az egértől félek. A teheneket azért fejik, hogy legyen mindig a boltokban tej, és hogy a tervet teljesítsék. ("Egy kicsit dilis!" – gondolta magában Anna Pavlovna.) A jávorszarvast nem fejik, mert az üzletekben nem lehet kapni jávorszarvastejet, és nem is hiányzik senkinek. Az állatokat szeretni kell. A kutya az ember legjobb barátja. Épp most fogalmaztam erről egy kis dalt: Szép állat a szarvas / meg a jávorszarvas. / Kedves állat az egér, / de a kutya többet ér.
Egyszer szereztem néhány tengerimalacot, de anyukám azt mondta, hogy nagyon büdösek, úgyhogy a lakásban lehetetlen eltűrni, s egy idegen lánynak adta. Ha törik, ha szakad, én úgyis megkeresem Bimet, ha most nem is engedtek el. Ha én egyszer megmondtam, hiába minden, úgyis megtalálom. Még ha Anna Pavlovna meg is haragszik, én azt se bánom."

Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Jaj, de jó, h rátaláltam.Köszi Molnárévi! Ezért is imádom a molyolást!
Kislány koromban éjszakákat zokogtam végig Bim kitartó hűsége és tragikus sorsa miatt. Ma is szívesen újraolvasnám, ha nem veszett volna el a könyv.
A könyv, amely után órákig sírtam. Számomra egy hihetetlenül megrázó történet egy kedves kutyusról.
Csodálatos. Még így "felnőtt" fejjel is. Mindig is csodáltam, hogy egy kutya mit meg nem tud tenni a gazdájáért. Már máshogy fogom szemlélni a kóbor kutyusokat. És az újraolvasásból kiderült, hogy mennyit felejtettem. "Ne bántsd a kutyát!"
Megható történet egy igaz barátról! Tipikus Lassie történet, csak talán valóságosabb. Gyereknek, felnőttnek egyaránt olvasmányos.
Nagyon szeretem a kutyás történeteket, főleg a megható, ragaszkodó, okos kutyákról. Ez is olyan könyv.
A könyvből készült filmet kb. 20 évvel ezelőtt láttam, ezért tudtam mi a vége. :(
Top idézetek
Még késő ősszel is előfordul olykor, sőt az első fagyokat követően is, hogy rövid időre visszatér a nyár, és tüzes kampóval visszahúzza a már-már távozó őszt. S az ősz megenyhül, megszelídül, mint a kutya, ha női kéz simogatja.
13. fejezet - Az erdei kórház - A papa meg a mama - Vihar az erdőben (Móra-Kárpáti, 1985, 203.o)
A kismalac maga ajánlotta fel a bizalmas barátságot: odament Bimhez, röfögött, nedves orrával egy kissé megbökte a nyakát, és bámult rá szőke pillájú, butácska szemével. Bim megnyalta az orrát. A kismalacnak fölöttébb tetszett a dolog: örömében felugrott, majd túrni kezdte a földet Bim hasa alatt. Bim elnézően átment egy másik helyre, a coca oda is követte: röfögött valamit (a kutyák és a disznók éppúgy nem értik meg egymást, mint a külföldiek), lefeküdt a kutya mellé, és odalapult Bim meleg, szőrös hátához. Így történhetett aztán, hogy egy hideg napon, amikor Bim kezdte kényelmetlenül érezni magát (a pitvarajtó egész nap zárva volt), az udvarban senki sem csodálkozott, hogy Bim a puha almon alszik: a kismalacok két oldalról közrefogják, és így melengetik.
11. fejezet - Fekete Fülű - Falun (Móra-Kárpáti, 1985, 169-170.o)
Ne ítélj el, kedves olvasóm, hogy összekeverem a műfajokat, hisz maga az élet is keverék: jó és rossz, boldogság és boldogtalanság, öröm és bánat, igazság és hazugság olykor békésen megférnek egymás mellett, mégpedig néha olyan közel egymáshoz, hogy nem könnyű megkülönböztetni egyiket a másiktól. Annál szörnyűbbet el sem tudok képzelni, hogy te, kedves olvasóm, rajtacsípjél engem, hogy féligazságokat mondok. Mert az olyan, mint a félig üres hordó. S nincs értelmetlenebb cselekedet annál, mint a félig telt és a félig üres hordó közötti különbségen rágódni.
9. fejezet - A kis barát - Kósza hírek - Titkos feljelentés Bim ellen - A szerző elkalandozik (Móra-Kárpáti, 1985, 137-138.o)
– Én vagyok, Tolik! – kiáltotta a fiú. Majd hallotta, ahogy Bim odanyomta az orrát az ajtónyíláshoz, prüszkölt egyet-kettőt, majd beszívta a levegőt. – Bim, én vagyok itt, Tolik!
Bim nyüszített és felugatott. Így adta a fiú tudtára: "Szervusz, Tolik!"
És Tolik, életében először, megértette a kutyabeszédet.
9. fejezet - A kis barát - Kósza hírek - Titkos feljelentés Bim ellen - A szerző elkalandozik (Móra-Kárpáti, 1985, 128.o)
A téli aléltságból ébredező erdőben, amikor még nem feslettek ki a rügyek, és a télen kivágott fák szomorú tönkjei még nem hajtottak ki, de már sírnak; amikor egymás hátán élettelenül hevernek a rozsdabarna levelek; amikor a csupasz ágak még nem susognak, csak meg-megérintik egymást – váratlanul megéreztem a hóvirág szagát. A megújuló élet alig-alig észrevehető, de épp ezért olyan izgalmasan boldogító illata ez. Nézek körül, keresem – pedig ott van mellettem. Lám, egy piciny virág, az ég parányi cseppje, szerény, őszinte hírnöke örömnek, boldogságnak, már akinek az elérhető vagy éppen jár. De azért most boldogok és boldogtalanok életét egyaránt szebbé varázsolja.
Így van ez nálunk, embereknél is: vannak közöttünk nyíltszívű, szerény – "apró", "észrevétlen" –, de csodálatos lélekkel megáldott emberek. Ők azok, akik szebbé varázsolják az életünket, magukba fogadják mindazt a szépet és jót, ami csak van az emberiségben: a bizalmat, a jóságot, az egyszerűséget. Ezért hiszem én, hogy a hóvirág az égbolt egy csöppje a földünkön…
2. fejezet - A tavaszi erdő, Bim gazdájának feljegyzései (Móra-Kárpáti, 1985, 30-31.o)
Külső linkek
Nincsenek linkek.
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
- Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
- Mihail Bulgakov: Színházi regény
- Julian Szemjonov: Az aukció
- Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
- Borisz Paszternak: Zsivago Doktor
- Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
- Cécile Aubry: Belle és Sébastien
- Viktor Pelevin: A rovarok élete





















